Dr. Kubassek János szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 14. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2005)

IN MEMORIAM - Köves József (Varajti Károly)

szakma értékeit és érdekeit, a vándorgyűléseken, konferenciákon, hivatalokban éppúgy, mint a Magyar Tudományos Akadémián vagy vidéki iskolákban. A regionális földrajz és a természetföldrajz tárgykörében nemzetközi rangot szerzett cikkeivel, könyveivel és előadásaival. Salzburgban az egyetemen egy órás, papír- és jegyzethasználat nélkül, német nyelven megtartott, Almásy László munkásságát méltató előadásával, majd a sivatagkutató sírjánál elmondott beszédével lenyűgözte az osztrák kollégákat. Felkészültsége, kimagasló tárgyi tudása, megnyerő egyénisége révén számos meghívást kapott Németországba, Svájcba, Ausztriába, ahol előadóként eredményesen képviselte Magyarországot. Mindig nagy figyelmet fordított a tudománytörténeti kérdésekre, azok hazai és nemzetközi összefüggéseire, térben és időben szerteágazó kölcsönhatásaira. Külföldi expedíciós és magas színvonalú publikációs tevékenységéért megkapta a Teleki Sámuel Érmet. Életműve a magyar geográfia fontos részévé vált. Emberségével, tisztességével, segítőkészségével nagyszerű és követendő példát adott mindannyiunknak. Emlékét kegyelettel megőrizzük. Dr. Kubassek János Dr. Köv (1914 2003. június 15-én életének 89. évében elhunyt dr. Köves József, a földrajztudományok kandidátusa, nyugalmazott tanszékvezető főiskolai tanár, a magyar földrajztanítás egyik kiemelkedő személyisége. Erdélyben, Nagyszebenben született 1914. augusztus 5-én, az első világháború kitörését követő héten. Szülei 1918-ban a román megszállás elől Budapestre menekültek, ahol édesapja az akkor elterjedt influenzajárvány következtében meghalt. Az igen nehéz anyagi körülmények között élt gyermekek 1920-ban Vágvecsére kerültek, ahol rokonok vállalták nevelésüket. Ott, a trianoni békeszerződés következtében Csehszlovákiához került településen kezdte meg elemi iskoláit, majd 1924-ben visszatelepült édesanyjához Budapestre, ahol tanulmányait polgári iskolában folytatta, majd annak befejezése után az Esztergomi Érseki Római Katolikus Tanítóképző Intézetben tanult tovább. A tanítóképző elvégzése után az akkori nehéz gazdasági helyzet miatt csak 3-4 éves várakozás után es József -2003) lehetett álláshoz jutni. 1933-ban Mogyoródon kezdte tanítói tevékenységét, mint helyettes kántortanító, majd Dömsöd és Kiskunhalas-Eresztőpuszta települések következtek. 1942-ben Pestszenterzsébetre került tanítónak. A háború után 1946-ban igazgatóhelyettese lett az Erzsébet utcai Elemi Iskolának, ahol földrajzot és biológiát tanított. A tanítói tevékenység erős emberi és pedagógiai próbatétel volt számára, de megalapozta elkötelezettségét és hivatástudatát, amely egész további munkásságát jellemezte. Nagy fordulatot jelentett életében az 1949-es év, amikor egy tanítók részére Debrecenben szervezett szakosító tanfolyamon jelentkezett földrajz-biológiakémia szakra, és azt el is végezte. Itt találkozott Udvarhelyi (Kendojf) Károllyal, aki nagy hatással volt rá. Ezt követően a rövid életű Budapesti Pedagógiai Főiskola esti tagozatán folytatta tanulmányait földrajzbiológia szakon. Főiskolai tanulmányait 1952-ben fejezte be, és tanára Futó József javaslatára a főiskola Földrajz Tanszékére került tanársegédnek. Feladata a gyakorlati tanítások szervezés, irányítása, értékelése, és módszertani előadások tartása volt. Új munkahelyén Szabó László tanszékvezetőtől, Tóth Auréltól és Futó József ölhathatós segítséget kapott és az ő munkájukat tekintette követni való példának. A főiskola megszüntetése után 1955-ben az ELTE Apáczai Csere János Gimnázium és Gyakorló Altalános Iskolába került szakvezető tanárnak. Bár közben az ELTE TTK levelező tagozatán földrajz szakon megszerezte a középiskolai tanári oklevelet is, a gyakorlóiskolából mégis eltávolították az '56-os forradalmi eszmék támogatása miatt. 1959 és 1962