Dr. Kubassek János szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 14. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2005)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Vitális György: Magyar geológusok Indonéziában
geológiai vázlatát, valamint hasznosítható ásványkincseit szemlélteti. Ezek is reprezentálják azt a sokoldalú és sokrétű munkásságot, melyet Posewitz a szigeten, illetve a szigettel kapcsolatban végzett. Posewitz Bangka szigetén elsősorban a cin (= ón) érc előfordulásokat tanulmányozta. Az Indiai-óceán cinnszigetei című kétrészes tanulmányában ismerteti Bangka geológiáját, valamint a cinérc előfordulását és a cinbányászatot. Az ónérc részint a gránitokba behintve, részint telérekben fordul elő, melyek kibukkanó része (az ún. vaskalapja) helyenként látható is. A másodlagos ún. mosó ón lerakódásokban az érc jelentős elterjedésű, de szabálytalan településű. A mosó ón lerakódások helyben keletkezett és vízhordta képződmények (hegyi ón és völgyi ón: kulit és kollong) lehetnek. Az ónérc többnyire apró szemcséjű és igen tiszta, a legjobb ónércben 94 % SnO (74 % Sn) van. Az ónércnek három változatát különböztetik meg: vörös érc 70-74 % SnO, fekete érc 60-74 % SnO, finom fekete ónhomok 5-25 % SnO tartalommal Az első ónásók malájok voltak, akik apró aknákat ástak s úgy bányászták az ónt, majd a folyóban kimosták. Az 1880-as években kizárólag kínaiak az ónásók, akik 1725 óta telepedtek meg Bangka szigetén. Az ónbányászkodásuk abból állt, hogy folyó vízzel valamennyi réteget elmosattak, míg az ércréteg tartalma, mint legnehezebb anyag, a mosócsatorna fenekén rakódott le. Az összegyűlt ónércet évenként egyszer megolvasztották. Az ón (vagy cin) szigeteken (Riomo-Lingga-szigetcsoport, Bangka és Billiton) a lateritek igen elterjedt képződmények, míg a szigetcsoport többi táján nem fordulnak elő. Az ónérc előfordulásának köszönhetően Bangka földtanilag a legszorgosabban tanulmányozott sziget. Míg Szumátra és Jáva szigete többnyire fiatalabb eruptív és üledékes kőzetekből áll, addig Bangka szigetén csak idősebb gránit, kristályos palák, az üledékes kőzetek közül palás agyagokkal váltakozó homokkő, konglomerátum és breccsa találhatók. Legfiatalabbak a mocsári képződmények, a parthomok, valamint a korall-mész. Az ónérc mellett arany, vasérc, rézkovand (= kalkopirit) és ólomfényle (= galenit), arzénkovand (= arzenopirit) és kénkovand (= pirit), továbbá mangánérc található. A melegforrások a gránit és az agyagpala határán bugyognak fel. Ifj. Lóczy Lajos 1920 novemberétől 1923 tavaszáig dolgozott Indonéziában. Szénhidrogén kutatást végzett DélSzumátrában a Royal Dutch Shell Co. geológusaként, Timor szigetén pedig az Anglo Saxon Co. részére. A szumátrai Palembang környékén kutatásai nyomán olajmezőt tártak fel. 1928 februárjától 1928 októberéig Celebeszen térképez (Erdélyi M'. 1984, Lóczy L. 1933). Indonéziai munkásságáról csak "A keletcelebeszi Eszakboengkoe és Bongkavidék földrajzi és földtani viszonyai" című tanulmánya jelent meg nyomtatásban magyar, német (Lóczy L. 1933), illetve holland [Lóczy L. et al. 1934) nyelven. Az Eszakboengkoe és a Bongkavidék -miként Lóczy írja- "morfológiai tekintetben rendkívül fiatalon kiemelkedett gyakori és élénk másodlagos, emelkedő és süllyedő mozgásokat felmutató, még éretlen eróziós formákat viselő hegyrendszer. " Földtani kutatásait a Toló öböl déli partján Tokala és Kolo-Kolo vidékén kezdte meg. E részterület, - eredetiben 1:50 000 ma.- földtani térképét mindkét tanulmányában megtaláljuk, melyeken a földtani képződmények mellett -a szénhidrogén kutatás szempontjából fontos- aszfaltlelőhelyeket és a CH 4 forrásokat is feltünteti. A Földtani Közlönyben közzétett "Eszakboengkoe és a Bongkavidék - 1:200 000 ma.- geológiai térképe" melyet Schaad H. W. és Wasch K. asszisztensgeológus közreműködésével térképezett, 14-féle földtani képződményt, míg a holland nyelvű közleményéhez mellékelt 1:100 000 ma. "észlelési" geológiai térképén 31-féle földtani képződményt jelöl. A magyar kiadású térkép a szén és lignit előfordulásokat, míg a holland kiadású térkép a gázforrásokat és az égő gázforrásokat is feltünteti. Bandjarsari petróleumkutak, Lematang-jolyó (Fotó: Ifi. Lóczy Lajos, MAFI archívuma)
