Dr. Kubassek János szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 14. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2005)
ÉRTEKEZÉSEK - Stencinger Norbert: Az 1684. évi érdi ütközet csatatér kutatásának tapasztalatai
kétszáz gázi harcos vesztette életét és a túlélők kénytelenek voltak visszatérni Ercsi mellett levő táborukba. Másnap - július 19-én, szerdán - a szerdár tanácskozásra hívta össze seregének főtisztjeit sátrába: "...úgy határoztak, hogy az egész haderő fölkerekedik és előrenyomul, mert ha csak Hamza bej palankaszi közelében is állapodna meg, egyrészt a mohamedán katonákat nem szállna meg a csüggedés, másrészt az ellenséget zaklatnák is ... " 36 Bekri Musztafa szerdár döntése értelmében július 20-án, csütörtökön az iszlám sereg megkezdi a felvonulást a Hamza bég palánkja mellett elterülő sík mezőre az Ercsi melletti táborból. Megérkezés után négyszáz vitézt kiküldtek felderíteni az ellenséges csapatok mozgását. "Kaja burunu" felé lovagoltak, mert innen jól átlátták a vidéket, és a Budát ostromlókat is szemmel tarthatták. Észrevették őket a keresztény csapatok, és egy kis fegyveres konfliktusra is sor került, amelyből a törökök kerültek ki győztesen, nyolcvan fogollyal, valamint zsákmányolt búzával tértek vissza portyájukról. A szerzeményeket a szerdárnak is bemutatták "... mindannyian ajándékot kaptak, a foglyokat pedig az utolsó szálig megölték... " 37 . Ezalatt a keresztény csapatok sikeresen ostromolták Budát és már a Vízivárost elfoglalták. De Lotharingiai Károlyt egyre inkább foglalkoztatta az Érdnél állomásozó sereg, akiknek zaklatásaitól - mint az említett példa is mutatja - tartani lehetett, így veszélyeztették az ostrom sikeres folytatását. Várható volt, hogy ilyen sikeres és tapasztalt hadvezér ezt nem engedi meg, és hamarosan megpróbálja felszámolni az ellenséges hadat. Tudták ezt jól a török táborban is, de nem volt egyértelmű, hogy elfogadják a harcot. A vezérek többsége a visszavonulás mellett kardoskodott addig, amíg az esetleges erősítés meg nem érkezik és ekkor "... megerősödve ütközzenek meg... " 3S . De Musztafa szerdár a harc mellett érvelt és döntött, végül javaslatát elfogadták és mindenki a harcra készült. Mehmed vezérpasát előcsapatként "Kaja burunu " küldték katonáival, hogy kémleljék ki az ellenség csapatainak mozgását. Azok jelentették még hajnal előtt 39 , hogy a "... völgyből kutyaugatás és kocsizörgés hallható... " 40 Amikor ezt Mehmed pasának hírül adták, ő "...a dombról leereszkedett a síkságra, s csapatait felállította, mikor pedig látta, hogy az ellenség arra a dombra igyekszik, amelyen az előbb ő állt egy agát küldött a szerdárhoz... " 41 Valószínűleg amikor a keresztények észrevették, hogy vonulásukat felfedezték - a mai hatos út nyomvonalán húzódott az Eszék-Buda hadiút, amely már a római korban is a légiók közlekedésére szolgáló út volt - a török előőrsöt üldözőbe vették. Ók a tégi hadiúton nem menekülhettek, hisz ott az ellenség vonult, így a Tétényi-fennsíkon átvágva a mai Diósd felől menekültek vissza a szerdár seregéhez. A hír érkezése után a szerdár Hamza bej palankaszi mezejére vonult, és felállította setegét, készülve az ütközetre. Szilahtár leírásából láthatjuk, hogy Bekri Musztafa a török haderő klasszikus felállását választotta. A had centrumában ő maga helyezkedett el mintegy ötszáz janicsárral és az ágyúkkal. Azt nem tudjuk, hogy a janicsárok kiépítették-e akadályaikat állásaik elé vagy erre idő hiányában nem volt módjuk. A jobb szárnyra a Duna mellé Hazinedar Haszan pasa és Hüszein pasa került csapataival. A balszárnyon Oszmán pasa állt, még a tartalékot a mai Érd központjában található dombok tetején Bosnak Oszmán damaszkuszi bejlerbej képezte. Ezt a csatarendet a keresztény hadtudósok "actes lunatanak ", holdvonalnak nevezték el alakjáról, mivel a két szárny egy kicsit előrébb helyezkedett el, mint a centrum, és egy képzeletbeli vonallal összekötve a hadrendet jellegzetes hold formát láthatunk. A keresztény seregek a gyalogos katonáikat ostromárkaikban hagyták, és elsősorban lovasokkal érkeztek a csata helyszínére. A harc kezdeti szakaszában a törökök előre hajtották a táborukban tartózkodó összes tevét remélve, hogy az ellenség lovai megrémülnek a szokatlan látványtól és ezt kihasználva fölénybe kerülnek, csakúgy mint korábban 1444-ben a várnai csatában vagy 1663-ban a párkányi ütközetben. Elgondolásuk azonban most nem vált be "...az ellenség sorai kettényíltak a tevéket beengedték és összefogdosták. .. " 42 . A csatának ezen szakaszát ábrázolja J.B. Martin rézkarcán, ahol a kép előterében jól láthatók a tevéket hátra, a hadrend mögé hajtó katonák. Ezt követően a keresztények rárohantak az ellenségre, akiknek csak annyi idejük maradt, hogy egyszer elsütötték az ágyúkat, de újta töltésre nem maradt idő, kézitusa kezdődött. A hegytetőn álló tartalék Bosnak Oszmán vezetésével már az első összecsapásnál elmenekült "...a szultáni tábort kirabolták és ezután Eszék felé menekültek... " 43 . A küzdelem mintegy két óráig tartott, majd a többi gázi is elmenekült a csatatérről. A csatának ez a fázisa látható Ch. Herbei munkáján, előtérben a zavarodottan nyargalászó lovasokkal, háttérben az érdi Kalvária-hegy jellegzetes alakjával. A német csapatok nem üldözték a menekülőket, de a velük tartó magyar alakulatok igen. "...a magyar egy mérföldig Erese nevű végvárig űzte és vágta az holott a berezeg is utánuk üzent, hogy térjenek vissza... "írja Zsarnoczay uram erdélyi követ naplójában. "... Az nap (július 22 szombat) az herczeg bizonyos
