Dr. Kubassek János szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 14. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2005)

ÉRTEKEZÉSEK - Stencinger Norbert: Az 1684. évi érdi ütközet csatatér kutatásának tapasztalatai

magaslaton állva dolgozott, ezért egy kisebb kiemelkedést kellett keresnünk, ahonnan az alkotó által látott kép tárulhat szemünk elé. Ez a mezőgazdasági müvelés és a Duna mentén található gát

15 építése miatt már nehezebb volt. A térképek tanúsága alapján csak az Akasztó-domb jöhetett számításba, mint a környéken található egyetlen kiemelkedés. A sikeres helyazonosítással bizonyítható, hogy a művész saját szemével láthatta az eseményeket és hitelesnek tekinthető a képe, tehát a harctér-meghatározáshoz jól használható. Jól kivehetők a harcoló katonák, de tevékkel itt már nem találkozunk, így nyilvánvaló a forrásokkal való összevetés alapján, hogy az ütközet középső fázisát látjuk. Felmerülhet a kérdés, hogy miért nem a végét? Azért nem, mert a szemtanúk elmondásából tudjuk, hogy ekkor a keresztények üldözték a menekülő ellenséget, és a képen még harcoló katonákat látunk viszonylag ép hadrendekkel. A harmadik rézkarc, J.B. Martin (3. ábra)

16 alkotása már ránézésre is a legdinamikusabbnak, legéletszerűbbnek látszik az összes művet figyelembe véve. Készítője csakúgy, mint Ch. Herbei, Lotharingiai 3. ábra. /. B. Martin; Die Schlacht bei Érd, 1684 Károlyt követte hadjáratai során, hogy az eseményekről beszámoljon. Az elsődleges feladat ez esetben is az volt, hogy a kép alkotójának helyét megtaláljuk, és ezzel bizonyítást nyerjen a feltevés, miszerint a művész szemtanúja volt az ütközetnek. Az első szemrevételezések során kiderült, hogy ez esetben sem lesz könnyű dolgunk a helyszín meghatározásakor. A kép előterében egy lovas áll, amint éppen pálcájával előre mutat. Ő minden bizonnyal maga a fővezér, Lotharingiai Károly. Ez nem lenne elegendő bizonyíték arra, hogy személyesen is részt vett az ütközetben, de ha megvizsgáljuk az írott forrásokat, akkor már erről is megbizonyosodhatunk. Zsarnoczay uram erdélyi követ ugyanis így írt; "...En is jó hajnalban felkelvén, általmentem az magyar táborral az német táborra: a herczeg sátorához mentem és tudakoztam hol légyen, mondják vala a szolgái, hogy kiment volna még az este... " 17 a két kútfőből tehát megbizonyosodhatunk arról, hogy az 1684-es sereg fővezére valóban részt vett az ütközetben. A veduta középső részén egy lovas katonát látunk, aki magasra tartott kezében valószínűleg egy botot tart, amellyel tevéket hajt hátrafelé az ütközet helyszínének irányából. A török történetíró munkájából tudjuk, hogy az iszlám harcosok a tényleges küzdelem kialakulása előtt hajtották a tevéket a két hadrend közé. A képen azt a pillanatot láthatjuk, amikor már a keresztény lovasok megszelídítették a máskor áruhordásra használt állatokat, és éppen a saját hadrendjük mögé hajtják őket. A leírás és a képi megjelenítés tehát összhangban van és feltételezhető, hogy mindkettő hiteles alkotás, de teljesen bizonyosak csak akkor lehetünk az alkotó hitelességében, ha megtaláljuk azt a helyet, ahonnan vázlatát készítette. Ebben a kép hátterében levő hegyek segítettek a munkában. Az jól látszott, hogy itt nagyobb távolságokról van szó, mint az előző alkotások során. Az azonosítást fordítva kezdtük el

18

: felmentünk a már említett Kálváriahegyre, és onnan kerestünk olyan magaslatot, amely az általunk felbecsült távolságra volt. így jutottunk el a Tétényi-fennsík szélére, a mai Diósd határába, s rövid keresgélés után sikerült rátalálni a helyre, ahonnan a művész a csatát láthatta és vázlatát készítette. A látvány lenyűgöző volt, a szemünk előtt elevenedett meg a rézkarc. A siker felvetett még egy problémát: hogy került a szerző arra a helyre, és miért pont oda ment? Erre a kérdésre a korabeli térképek vizsgálata adja meg a választ. Sajnos a korból nem maradt ránk térképvázlat a környékről, ezért kénytelenek voltunk egy száz évvel későbbi, a környékről készített ábrázolást vizsgálni.

19 (4. ábra) Mivel a térkép készítésé-5*» ~ , V. K \ V 4. ábra. Hamzabég és környéke 1783-ból