Dr. Kubassek János szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 14. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2005)

ÉRTEKEZÉSEK - Stencinger Norbert: Az 1684. évi érdi ütközet csatatér kutatásának tapasztalatai

pontjából rendkívül értékesek, de a fentiek ismeretében kellő forráskritikával kezelendők, és az írott forrásokkal összevetve vizsgálandók. A metszetek forráskritikai vizsgálta Az eseményről három rézkarc, valamint - nyilvánvalóan az egyik metszet alapján - egy faliszőnyeg készült. Sajnos ezek eredetiben itthon nem láthatók, mivel külföldi múzeumok tulajdonát képezik. 1. ábra. /./. Waldman J. U. Krauss: Az érdi csata A köztudatban leginkább ismert alkotás ].]. Waldman és J.U. Krauss

10 (1. ábra) munkája. Ez a veduta már több kiadványban megjelent, de biztosan tudjuk, hogy alkotói nem a szemtanúk hitelességével dolgoztak, mivel művük 1696-ban készült, több mint tíz esztendővel az ütközet után. A kép előterében és középső részén vonuló csapatokat ábrázol, valamint a bal szélen a Duna mentén vonuló tevéket. A háttérben látható a korabeli Érd városa és a hegyek sem hasonlítnak a mai felszíni formákhoz. A kép forráskritikai vizsgálata során kiderült, hogy az alkotók nyilvánvalóan nem jártak a helyszínen, és művüket elmondás alapján készítették, így munkájuk nem hasznosítható az ütközet helyének meghatározásához. Mire alapozom ezt az állítást? A település ábrázolásánál két minaré látható, a ma is létező eggyel szemben. Magyarázatként több variáció is lehetséges: feltételezhető, hogy a második toronynak a korban még álló Szent György

11 templom tornyát ábrázolták vagy esetleg a ma is álló Szent Mihályét. Az, hogy még egy minaré volt, teljesen kizárható, mivel egynél több csak olyan mecsetekben lehetett az Oszmán Birodalomban, amelyet a mindenkori uralkodó személyesen alapított, és ez Érden nem így történt. Nem kizárva azt a tényt sem, hogy egy írásbeli forrás sem számol be két toronyról. Ez az ábrázolási hiba elhanyagolható lenne a kutatás szempontjából, ha magának az ütközetnek a megjelenítése hitelesen történne. A kép előterében és középső részén a katonák rendezett sorokban vonulnak, ami közvetlenül az összecsapás előtti állapotot tükrözi. A tevék baloldalon való ábrázolása is ellenkezik a forrásokban leírtakkal. Ha összevetjük a vedutát az írott forrásokkal - jelen esetben a török történetíró munkájával - akkor könnyen beláthatjuk ennek okát is. Szilahtár így ír "...hiba volt, hogy a szultáni tábor összes tevéjét magukkal hozták és előre hajtották azt remélve, hogy az ellenség majd megrémül tőlük...az ellenség sorai ketté nyíltak, a tevéket beengedték és összefogdosták..."

12 ezek az események egy másik ábrázoláson jól láthatók. De az adott képen nem, így e mozzanat helytelenül van ábrázolva és adalék ahhoz, hogy a mű szerzői nem megfelelő forrást használtak képükhöz, és nem az ütközetet ábrázolták, ahogy ez majd a későbbiekben bebizonyosodik Sokkal használhatóbb a kutatás szempontjából Ch. HerbeP (2. ábra) alkotása, mely már minden valószínűség szerint a helyszínen készült. Ezt többféleképpen bizonyíthatjuk: elsősorban azzal, hogy a terepbejárás során megkeressük azt a helyet, amelyet az alkotó használt vázlatának elkészítéséhez.

14 Ez lényeges és perdöntő momentum, mivel ezt megtalálva a veduta szinte életre kel, és a mai fényképekhez hasonlóan mutatja be az eseményeket. A szóban forgó alkotásnál ez sikerült. Ebben nagy segítséget jelentett a kép hátterében 1. ábra. Ch. Herbei: Die Schlacht bei Erd, 1684 található hegy, amelyet jellegzetes formája alapján az Érd - Ófaluban található Kálvária-heggyel azonosítottunk a helyszíni munka során. A kép előterének és középső részének arányaiból kiderül, hogy Herbei