Dr. Kubassek János szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 14. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2005)

ÉRTEKEZÉSEK - Dávid Lóránt - Kangúr Tibor — Várady György: Biharországból a Nílus vidékére: Kovács János (1816-1906)

ségét kiegészítse {Szablyát P., 1984), mi több, hogy "a tanítás és nevelés nagy mesterségében mind elméleti mind a köz és magántanító és nevelőintézetek látogatása által eszközölhető gyakorlati kiképeztetést " szerezzen (Nagy /., 1894/1895). A házitanító Két éves tanulmányútja után 1846. október 1-től már nyugodt lelkiismerettel foglalhatta el Geszten a megtisztelő házitanítói állást. Hajdani tanára, a geszti birtokon elődje, Szőnyi Pál módszerét átvéve, maga is igen nagy hangsúlyt fektetett az oktatásban a szemléltetésre. Ezért a grófi családhoz több ezer darabos növény- és néhány száz darabot számláló ásványgyűjteménnyel érkezett (Tóth L., 1989). A birtokon 1851-ben fél évig együtt dolgozott Arany Jánossal, (Gyöngyösi L. 1901.) aki - ahogy 1851. február 13-án Gesztről írott levelében nevezi Kovács János - "nemcsak mint foglalkozási, de egyszersmind elvi tekintetben is tanító " társa volt. Tisza Domokos tanítása mindkettejük számára sok örömet adhatott, mert a Tisza család legifjabb tagja "igazi Tisza volt - telve olthatatlan és kiirthatatlan becsvággyal, szívós akarattal, célratörő tudatossággal. (...) könyörtelen önpusztítással használt ki minden percet, tanult és olvasott, olykor felhasználva rájuk az éjszakákat és a hajnalokat is (...) nem tudta elviselni, ha lemarad bárkivel szemben is ... " (ElekL., 1982). A barlangok kutatója A nagy tekintélyű, sokoldalúan képzett tudós-tanár Kovács János, ha munkája engedte, természettudományos kutatásokat is végzett. A budai hegyekben több alkalommal folytatott "fóldösméri" (geológiai) kutatásai elismeréseként a Magyar Királyi Természettudományi Társulat 1846. május 19-én rendes tagjai közé választotta. A társulatban is aktív kutatómunkát végzett. Ismertetést tartott pl. a az ún. "istennyíla"féle kövekről (Tóth L., 1989). Istennyila köveknek, vagy ördögujjának nevezik a köznyelvben a meszes héjú, kúpos, szivar vagy csap alakú, alsó részén csúcsos, felső részén elkeskenyedő tompa formájú kövületeket, a belemniteket (Veres B., 1985). Földtani vizsgálódásaival geszti tartózkodása alatt sem hagyott fel, sőt 1847. november 1-6. között a Természettudományi Társulat megbízása alapján a Bihar megyei Réz-hegységben és a környező területeken végez geológiai vizsgálatokat. Kutatása az egész országra kiterjedő feltáróprogramba illeszkedett, melynek célja az ország geológiai adottságainak felmérése volt (Tóth L., 1989). Útjára nem egyedül ment, társa Jugovics htván Bihar megye főorvosa volt (Nagy J, 1894/1895). A területen végzett geológiai és "vegybontani" elemzéseiről a "Kirándulás a Bihar megyei Rézhegyek kőszén és asphalt telepeinek megtekintésére" című értekezésben számolt be (Tóth L., 1989). Célja, hogy felmérje "a Rézhegyek, tudtommal soha rendszeresen nem vizsgált fóldismei-, geológiai viszonyait" (Nagy J., 1894/1895). Elemzése elején hangsúlyozza a hazai természettudományos kutatás hátrányos helyzetét: "... Mily kevésre becsültetnek még nálunk a természetnek oly gazdag áldásai, eléggé bizonyítja csak az is, hogy a rézhegyi gazdag kőszén és asphalt telepek nemcsak az országban, de magában Bihar megyében is oly kevéssé ösmeretesek, hogy a Magyar Királyi Természettudományi Társulat másfél év elfolyása alatt alig tudott vegybontani való példánydarabokra szert tenni a nevezett megyei kőszéntelepekről. Mi egyszersmind szomorú bizonyítása annak, mennyi nehézséggel kell küzdenie egy tudományos társulatnak, melynek gépezetét csak magok a tagok kénytelenek kenegetni, akik, hogy dolgozhassanak, a munkálatok összhangzásba jővén, egyik a másikat segíthessék, évenként óp.fiot áldoznak ezen célra. Kevés biz az!... Hány gazdag földesúr nem ád ennyit egész életében a természettudományok előmozdítására. "A későbbiekben megállapítja, "... ha talán más hasznot nem hajtanék is, általa legalább vizsgálatom további folytatására magamat előkészítsem" (Tóth L., 1989). Beszámolójához az általa bejárt és megismert területről térképvázlatot is mellékelt (U. Nagy I., 1988). Egy a "Rézbánya vidékének fóldismei térképe" című magyar nyelven írt, jelmagyarázatában hatféle színt használó, Kovács János által rajzolt térképvázlat a Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárának Kézirattárában ma is megtalálható (Kovács J. hagyatéka R 3232). Bihar megyei földtani felméréseit a következő években morfológiai, paleontológiái, biospeleológiai, botanikai és zoológiai megfigyelésekkel egészítette ki, hogy a területről teljes természetrajzi képpel rendelkezzen. 1847-1855 között, a Sebes- és a Fekete-Körös vidékén tett hat kutatóúton több mint húsz barlangot keresett fel (Szablyár P, 1984), hogy szerteágazó vizsgálatait elvégezze. Föld- és őslénytani kutatásairól a Magyarhoni Földtani Társulat előadásán számolt be (Kovács J., 1863).