Dr. Kubassek János szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 14. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2005)

IRODALMI FIGYELŐ - Plihál Katalin-Hapák József: Európa térképei 1520-2001. (ifj. Bartha Lajos)

Plihál Katalin — Hapák József EURÓPA TÉRKÉPEI 1520-2001. Válogatás. Helikon Kiadó, Országos Széchényi Könyvtár, Budapest, 2003. 228 oldal A nagy külföldi könyvkiadók választékában sem mindennapos az olyan gazdag tartalmú, érdekesen értékelt és igényesen kiállított térkép-reprodukció gyűjtemény, mint ez a nemrég kiadott magyar album. (Ezért is örvenderes, hogy a munka idegen nyelven is napvilágot látott.) Az Európát, ill. annak részleteit az Országos Széchényi Könyvtár térképgyűjteményéből Plihál Katalin válogatta és látta el magyarázó jegyzetekkel, a reprodukciók, kiemelések és tipográfiai összeállítás Hapák József munkája. A válogatás nem volt könnyű feladat, hiszen az első önálló Európa-laptól, a strassbourgi Waldseemüller 1511-ből származó térképétől a Magyar Honvéd Térképészeti Kht. 2001-ben kiadott dombortérképéig tízezernyi térképből kellett az albumba a legmegfelelőbbeket beilleszteni. Végeredményben 140 Európa térkép került a kötetbe. Mivel a kötet méretei miatt a terjedelmes lapok csak kisebbítve mutathatók be, számos esetben az összeállító kiemelten, nagyobbírva is bemutatja Közép-Európát, ill. Magyarországot ábrázoló részletet. Ily módon látható, hogy milyen hűséggel és részletességgel ábrázolták az egyes korok és országok kartográfusai a Kárpát-medence területét. Az album azonban nem csak időrend szerint, a térképezés és sokszorosítás fejlődésének vonalán mutatja be a különböző Európa-lapokat. Korunkhoz közeledve egyre szélesebb körűvé válik a térképi ábrázolás: az általános térképek különválnak természetföldrajzi és politikai ábrázolásokká, majd a 18. századtól egyre változatosabbá válnak a tematikus ábrázolások. Az útvonal, majd a néprajzi térképek után a leegyszerűsített oktatási, és a speciális tudományos ábrázolások (a földtani, meteorológiai, stb. szemléltetés) mellett, pl. a 19. században megjelenik a politikai propaganda karikatúra, és ennek szélsőségeként a karikatúra-térkép. Az összeállító feladata nem csak az volt, hogy lehetőleg mennél többféle térkép-típust mutasson be, hanem az is, hogy azokat megfelelő arányban illessze a kötetbe. Itt kell kiemelnünk - az összeállítók dicséretété -, hogy nem csak a „szép" (látványos) Európa-ábrázolások között válogattak, hanem a jellegzetességekre tették a hangsúlyt. Nem kifogásolhatjuk, hanem természetesnek találjuk, hogy az összeállításban a tényleges világ-atánynál nagyobb számban szerepelnek a magyarországi szerkesztőktől, ill. hazai kiadótól származó térképek. A kötet nagy előnyére válik, hogy a térképeket nem csak pusztán karrográfiai szempontból mutatja be, hanem kiemelten, többnyire nagyítva szemlélteti a díszítő, ill. a modern lapoknál a kiegészítő rajzokat, képeket, elemeket. A korai térképeken jellegzetesek a gazdag reneszánsz, barokkos ill. romantikus díszek, de ezeken túl igen sok lapon találunk ábrázolásokat a kotabeli földrajzi szemléltető eszközökről, mérőműszerekről, néprajzi és táj- ill. városképekről. Ebből a szempontból a képanyag érdekes műszertörténeti áttekintést ad a 16-19. század tudományos eszközeiről. A díszítő illusztrációk művészettörténeti, vagy stílustörténeti áttekintést is nyújtanak. Az ábrák szempontjából jó megoldás a „háttér ^^"összeállítása, amelyek valóban megadják az éppen bemutatott térkép korának hangularát. Ugyancsak szerencsés megoldás volt a szöveg, és a margók „alányomása" oda illő képrészletekkel. Az albumhoz PhD. Plihál Katalin osztályvezető írt rövid, de tartalmas bevezetőt. Ebben az Európa elnevezés etimológiáján kezdve a földrajzi meghatározáson és leíráson át az ábrázolások fejlődéséig áttekinti mindazt, amit a következő lapok előzményeként tudni kell (és érdemes). Az Európa-térképek válogatását tartalmazó album a térképek iránt érdeklődő, a történelemmel szívesen foglalkozó és a képzőművészetet kedvelő nagyközönség számára egyaránt értékes mű. Ugyanakkor hasznos forrása a hivatásos történésznek, térképtörténetkutatónak, de még a művészettörténésznek is. Ott lenne a helye az iskolai könyvtárakban éppen úgy, mint a közkönyvtárak segédkönyv-állományában, és a szakkönyvtárak kézikönyv-anyagában. ifi. Bartha Lajos