Dr. Kubassek János szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 13. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1994)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Krizsán László: Czímermann István és a nyungve írásbeliség

beliség megteremtésére - amelyet halála után a másik magyar misszionárius, Menyhárth László folytatott - végül is alulmaradt a gyarmatosító politikával szemben. A portugál hatóságok nem vették át Czímermann oktatási módszereit, az iskolákat elhanyagolták és a XX. század első éveiben a Te te, Senna és Zumbó környéki lakosság visszasüllyedt a szellemi tespedés reménytelen, két évtized előtti állapotába. A törzsi írásbeliség és a nyungve nyelv „aranykora" ily módon csupán egy generációt élt meg. E rövid ideig élő nyungve írásbeliségnek azonban mégis óriási jelentősége volt. Jelentősége tudományos szempontból legmaradandóbb. Czímermann kortársai úgy tudták, hogy a tudós misszionárius „grammatikát írt a Zambezi négerek, nyelvéhez, imakönyvet nyomtatott, magyar ortográfiával írva ki a csodálatos hangzású szavakat, amelyben a cs és ty betűk különféle változatban fordulván elő, ugyancsak nehézzé tették a tanulást. " [14] Czímermann tevékenysége azonban ennél jóval több volt: munkásságával, fordítói és nyelvművelői tevékenységével megteremtette az előfeltételeket a nyungve nyelv további tanulmányozásához, és egy korszerű portugál-tetei kaffer (nyungve) szótár elkészítéséhez. E szótár lexikális anyagában V J. Courtois elsősorban Czímermann fordított szövegeire támaszkodott, mivel e szövegek alkották a XLX. század végén a nyungve nyelv legszélesebb, mintegy 30.000 szót tartalmazó bázisát. Czímermann István vallási tárgyú könyvek fordítása mellett egy általános ismereteket nyújtó iskolai tankönyv összeállítását is tervezte. E tankönyv öt részből állott volna: - európai híres emberek élete, - a technika története és eredményei, - a világtörténelem jelentős eseményei, - Afrika felfedezése, népei és történelme, - az Afrikán kívüli világrészek ismertetése. E nagy, és Afrika történelmében egyedülálló munkára azonban sajnos nem kerülhetett sor. 1894. január 31-én, vagy február 1-én meghalt. Éjjel érte a halál, így nem lehet pontosan tudni, hogy melyik órában következett be. Halálával kapcsolatban olyan hírek terjedtek el, hogy Matakénya, Zumbó leghatalmasabb főnöke féltékenységből megmérgezte a misszionáriust, mivel annak nagyobb tekintélye volt a nép körében, mint neki. [15] Czímermann életművéből csak a nyomtatásban megjelent írásai, fordításai és levéltárakba került irományai maradtak fenn. További kéziratai - amelyek között egy nyungve-magyar szótár kéziratát és egy nyungve grammatikát is sejthetünk - nyomtalanul eltűntek. Ugyanez a sors érte Czímermann feljegyzéseit, mint Magyar László tudományos hagyatékát. Nem érdektelen megjegyeznünk, hogy Czímermann nyungve fordításaiban kb. 40 magyar szó is található. E szavakat abban az esetben építette be Czímermann a szövegbe, ha a nyungve nyelvben hiányzott a megfelelő szó, és az annak megfelelő portugál kifejezést sem ismerte. Ily módon e távoli afrikai nyelv mintegy 40 magyar kölcsön-szóval gazdagodott a XLX. század végén. Hogy Czímermann munkásságában a törzsi írásbeliség megteremtése volt a legjelentősebb, azt még az afrikaiak is megérezték, amikor a „Betűk Atyja" névvel tisztelték meg tanítójukat. Czímermann valóban rászolgált erre a névre. Másfél év alatt négy kötetet fordított le és adott ki. Nem számítjuk ide feltételezett kéziratait, szótárát és nyelvtanát, amelyek nélkül nagy fordítói munkáját nem lett volna képes elvégezni. E fordításokon kívül számos lapnak küldött tudósításokat, tudományos értekezéseknek is beillő tanulmányokat az afrikai népek eredetéről, Afrika őslakóiról, Kelet-Afrika néptörzseiről, az afrikai növények eredetéről. Méiltba irányuló érdeklődése mellett avatott krónikása volt napjai eseményeinek is. Az afrikai éhségről közölt döbbenetes írásai mind egy-egy vádirat a gyarmatosítás ellen. Czímermann életművét és tudományos érdemeit - sajnos - nem ismeri a világ tudományos közvéleménye, de még honfitársai és szűkebb pátriájának lakói sem. Reméljük, hogy jelen tanulmányunk segít méltó helyére állítani a tudós magyar misszionáriust, aki nemcsak a tudománynak tett szolgálataival, és az afrikai népek kulturális felemelésén való fáradozásával érdemelte ki az utókor tiszteletét, hanem mélységes emberségével is. Önzetlen szeretetét az afrikai népek iránt az alábbi szavai fejezik ki: „Kész volnék önmagamat is eladni, hogy ezen szerencsétleneken és ezen rabszolgákon segítsek. " [16]