Dr. Kubassek János szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 13. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1994)

IN MEMORIAM - Kutasi Kovács Lajos (1920-1995) (Csermely M.)

világszerte nagyra becsülik, műveit hazai és külhoni szakkönyvekben, egyetemi tankönyvekben rendszeresen idézik. A földtudományi ismeretterjesztés egyik legnagyobb hatású alkotójaként egyszerű emberek millióival ismertette és szerettette meg a karsztok és barlangok titokzatos birodalmát. Rendkívüli tudása önzetlen segítőkészséggel, mély humánummal és empátiaérzékkel párosult. Számos fiatal földrajztanárt és geográfus kutatót indított el életpályáján, s olyan értékes szellemi kincseket tartalmazó útravalót adott, mely évtizedekre ösztönző erőforrást jelent. Figyelmessége, türelme, bölcsessége, műveltsége, természet- és emberszeretete konok kitartással, céltudatossággal, páratlan akaraterővel ötvöződve segítette munkájában. Emberi jó tulajdonságai révén rengeteg barátja, tisztelője volt a tudósok és az egyszerű hétköznapi emberek körében egyaránt. Aggteleken és Jósvafőn a Falunapok díszvendégeként mindig nagy népszerűségnek örvendhetett. Halála pótolhatatlan, fájdalmas érzés mindazok számára, akik ismerték. Dr. Kubassek János Dr. Jakucs László legfontosabb müvei: Az Aggteleki-cseppkőbarlang - Művelt Nép Könyvkiadó, Bp. 1952 A Béke-barlang felfedezése - Művelt Nép Könyvkiadó, Bp. 1953 Aggtelek és vidéke útikalauz - Sport Lap- és Könyvkiadó, Bp. 1957 A faggyúfáklyás expedíció - Sport, Bp. 1962 A karsztok morfogenetikája - Akadémiai Kiadó, Bp. 1971 Aggtelek - BAZ Megyei Idegenforgalmi Hivatal, Miskolc, 1975 Az aggteleki karsztvidék - Sport, Budapest, 1975 Általános természeti földrajz I. - JATE Kiadó, Szeged, 1990 Természeti földrajz I. A Föld belső erői - Mozaik Oktatási Stúdió, Szeged, 1993 Természeti földrajz II. A Föld külső erői - Mozaik Oktatási Stúdió, Szeged, 1995 Szerelmetes barlangjaim - Akadémiai Kiatkí, Budapest, 1993 KUTASI KOVÁCS LAJOS (Veszprém, 1920. január 18.- London, 1995. november 2.) Kutast Kovács Lajos 1920. január 18-án született Veszprémben. 1945-ben családjával együtt Németországba emigrált. Négy évi menekülttábori élet után 1949-ben Brazíliában telepedett le. Két évtizeden át szerkesztette Sao Paulóban a Dél-Amerikai Magyar Hírlapot. 1970-ben Angliába települt át. Itt is újságírással foglalkozott, 1960-tól a Szabad Európa Rádiónak, 1978-tól a BBC-nek is külső munkatársa volt. Élete során tett délamerikai és egyesült államokbeli utazásai révén az indián kultúrák egyik legszakavatottabb ismerőjévé vált annak ellenére, hogy semmilyen felsőfokú iskolát nem végzett. Dél-Amerikában megfordult brazil Amazóniában, Peruban, Argentínában. Észak-Amerikában pedig Kalifornia, Új-Anglia, Arizona, Yucatán és LIj-Mexikc) indián törzsei között. 1965-ben részt vett Ajtay Dezső Jaracatia expedíciójának munkájában, egy brazil kagylódomb régészeti feltárásában. Tapasztalatait kitűnő könyvekben tette közkinccsé. Útleírásokon kívül szépirodalmi műveket is alkotott és festői munkásságot is folytatott. A Könyves Kálmán Szabadegyetem dékánjaként Sao Paulóban, az emigráció körében jelentős kultűraszervező munkát folytatott. Egyetlen magyarországi kitüntetését, a Magyar Földrajzi Társaság Teleki Sámuel-érmét Érden, halála előtt egy hónappal vehette át. Értékes néprajzi gyűjteményét, dél-amerikai -o