Dr. Kubassek János szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 13. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1994)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Marosi Sándor: Prinz Gyula munkássága

PRINZ GYULA - mint 90 éves korában is maga vallja - ID. LÓCZY LAJOS-nál tanítványként megjelenve, a Mester kérdésére: „Mi akar Maga lenni?", habozás nélkül feleli: „A földrajz egyetemi tanára. " LÓCZY - saját eddigi életpályája, tapasztalatai, képzettsége-kvalitásai, geológusi-geográfusi szemlélete, ítélőképessége alapján tanácsolja: „ahhoz, hogy valaki geográfus legyen, a Föld történetét kell ismernie, mert akkor tud olyan áttekintést szerezni, ami a részletmunkákban útmutatója lesz. Tanulj először geológiái. " így került PRINZ az általa mindig nagyra becsült és útmutatását élvező KOCH ANTAL-hoz, aki elődje, HANTKEN MIKSA táblamellékletekkel kiegészített, de a meghatározásokat nélkülöző anyagát adta át doktori értekezés témájaként az első éves hallgatónak. A feladat megoldása Tübingenbe, ill. LÓCZY ajánlólevelével FERDINAND RICHTHOFEN-hez Berlinbe szólította PRINZ-et. Az Ázsia-kutató geográfus nem csak nagy hatással volt a kezdő PRINZ szemléletére, hanem JOSEPH PARTSCH-hoz is beajánlotta, Breslauba, aki szintén minden segítséget megadott számára, s a földtani ismeretek mellett megszerezhette a biológiai ismereteket is, a feldolgozó-meghatározó munka közvetlen eredménye pedig „Az Észak-keleti Bakony idéísb júrakorú képződményeinek faunája" c, 1904-ben a boroszlói egyetemen kitüntetéssel megvédett doktori disszertációja lett. Eme - többek között 46 új Ammonoidea fajt leíró -, SEMSEY ANDOR mecénási támogatásával megjelentetett, SZEDERKÉNYI TIBOR értékelése szerint alaposságával, korszerű szemléletével hosszú időre a hazai mezozóos rétegtani-őslénytani kutatómunkák követelményszintjét megszabó munka méltán adott PRINZ számára sikerélményt, s egyidejűleg mint 90 évesen visszaemlékezve mondta - „elindított benne egy földszármazástani szintézist az eurázsiai geoszinklinális értelmezésére". Faunisztikai és rétegtani vizsgálateredményei együtt jártak olyan paleoklimatológiai, klímatörténeti felismerésekkel, amelyek alapján a PRINZ-éhez hasonlóan hosszú időn át a geográfiát is gazdagító, Társaságunk életében ugyancsak jelentős szerepet játszó, időlegesen főtitkári, illetve tiszteletbeli elnöki tisztséget viselt RÉTHLY ANTAL javaslatára már 1908-ban Kitaibel-emlékéremmel tüntették ki az ifjú PRINZ-et. Dr. Marosi Sándor akadémikus A Breslauban már 1903-ban a magyar származású FRECH FRIGYES tanársegédjeként dolgozó PRINZ németországi, sőt argentínai, az akkor szerveződő tucumanai egyetem földtani tanszékére szóló állásajánlatokat is köszönettel elutasítva, 1904-ben a budapesti egyetem Föld- és Őslénytani Intézetében kezdte meg gyakornoki, majd tanársegédi és adjunktusi beosztásban több mint fél évszázados felsőoktatási és kutatói pályáját. Itt lett 1908-ban a leíró földtan egyetemi magántanára. 1912-1918 között a Tanárképző Főiskola tanára, majd 1920-ig a pozsonyi, ezt követően 1941-ig a pécsi tudományegyetem nyilvános rendes tanára. Utóbbi egyetemen 3 ciklusban dékán, 193536-ban rektor. Itteni működése idejére esik, hogy az Országos Felsőoktatási Tanács és az Országos Ösztöndíj Tanács tagja: 1936-ban a Magyar Érdemrend középkeresztjével tüntették ki, 1934-ben pedig a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Nem szakmai, hanem történelmi-társadalmi-politikai változások sajátos következményei, hogy az Akadémia 1949. évi átszervezése során tagságát nem újították meg, akárcsak más geográfus tagtársaiét