Dr. Kubassek János szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 13. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1994)
ÉRTEKEZÉSEK - Kun András. Az Érd-Törökbálinti Nagy-erdő növényzete
Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 13- szám, 2004. pp 57-60. Erd AZ ÉRD-TÖRÖKBÁLINTI NAGY-ERDŐ NÖVÉNYZETE Kun András ÖSSZEFOGLALÁS Az 1991 és 1993 között Érd környékén tett séták során gyakran volt úti célja s szerzőnek az ÉrdParkváros és Törökbálint között húzódó Nagy>-erdő. A terület növényzete kezdettől felkeltette a szerző érdeklődését, mint a Budai-hegység déli életterében megtalálható utolsó erdófoltok egyike. A megfigyelések során több ritka és védett növényfajt talált itt. A védetté nyilvánítás gondolata akkor merült fel benne, amikor megindultak az MO-s autópálya építésével kapcsolatos munkálatok. Az Erd környékén egyetlen számottevő méretű erdőfolt értéke és jelentősége az autópálya levegő- és zajszennyezése miatt rendkívül megnőtt a város számára. A terület elhelyezkedése, geológiai viszonyok A Nagy-erdő Érd és Törökbálint között helyezkedik el. Ez a térség a Budai-hegység déli előterében húzódó Tétényi-fennsíkon található. A terület geológiai felépítését részletesen Balázs Dénes elemezte (1989). Ez a munka szolgál alapul a földtani viszonyok alábbi, vázlatos ismertetéséhez. Most csak a növényzettel szorosan összefüggő - a felszínen található - kőzetekről ejtünk szót. A Tétényi-fennsík felszíne déli irányban megdőlt, jellegzetesen lépcsős felületű. A réteglépcsők különböző korúak és kőzettani felépítésűek, ez okozza kis területen belül a felszíni formákban is megnyilvánuló nagy változatosságot. Az oligocén végén lerakódott (pektunkuluszos) homokra az alsó miocénban homokos kavics rétegződött. Ez bukkan felszínre az Érd-Parkváros több pontján megtalálható kavicshátakon. Rajta az erdő alatt a kilúgozás hatására igen savanyú, sovány váztalajok jöttek létre. A kavicstakaróra a miocén végén lajta- és szarmata mészkő települt, mely a most vizsgált területen erősen lepusztult, csak a magasabb térszíneken, nyomokban található meg. A völgyekben a pleisztocén lösz rakódott le változó vastagságban, mely napjainkra jórészt lepusztult. Növényföldrajzi helyzet. Az előforduló) növénytársulások, ezek állapota A Tétényi-fennsík növényföldrajzilag a Panné)niai flóratartomány (Pannonicum) Bakonyi flóravidékének (Bakonyicum) Pilisi flórajárásához (Pilisense) tartozik. A terület eredeti növénytakarója (vegetációja) mára csak töredékesen maradt fenn. Érintetlen területeket ma elvétve találunk, különösen ritkák már a jó állapotú erdőterületek. Az 1993-as évben megvizsgált 72 ha-os erdőrész és Érd és az MO-s autópálya között található. A 2. térképre tekintve látható, hogy az erdő legnagyobb része cseres-tölgyes állományok borítják. Ezek telepített- illetve sarjerdők, egy részük mesterségesen megváltoztatott fafaj arányú. A jobb állapotú csereseket. (Quercetum petraeae-cerris) külön jelöltem. Itt % y • 23 ül 173 5.9 4,3 2.8 0.8 V E K TP GY TZ G A Természetvédelmi érték A területen megfigyelt 252 növényfaj természetvédelmi értékkategóriák szerinti kiértékelése (Simon, 1992 alapján) A természetes állapotra a fajok 55,5%-a utal: V - védett fajok E - társulásképzők K - kísérők TP - természetes pionírok A zavarásra (degredációra) utaló kategóriák közül a gyomok (GY), a zavarásttürők (TZ) dominálnak. A gazdasági növények (G) és a behurcolt (adventiv A) fajok aránya elenyésző.
