Dr. Kubassek János szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 13. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1994)

ÉRTEKEZÉSEK - Ifj. Hartha Lajos: Magyar tudósok mágneses megfigyelései a sarkkörön túl, 1769-ben

ködésévcl sikerült áttanulmányozni a Hell Mik­sa hagyatékából megmaradt kéziratokat, és ab­ban több, eddig ismeretlen, a várdó'i expedíció munkájára vonatkozó feljegyzésre bukkantunk. Ezekről dr. Deák András muzeológus másola­tokat (és részben fordítást is, latinból magyar nyelvre) készített, így a várdői expedíció szinte teljes tudományos anyaga jelenleg már feldol­gozásra rendelkezésünkre áll! A sokféle tudományos mérésből, észlelésből különösen három csoport igen jelentős mai szemmel is. A földrajzi szélesség-mérések, ame­lyeket Hell és Sajnovics az észak-norvégiai parto­kon és magán Várdő szigetén végzett. Ezek je­lentősen kiigazítják a Skandináv-félsziget észak­nyugati részének akkoriban még nagyon hibá­san ismert földrajzi koordinátáit. A 49 pontos szélesség meghatározás utóbb beépült Norvégia modern térképészetének adatanyagába. Ugyan elekor Hell egy máig is használt, igen pontos módszert dolgozott ki a földrajzi szélesség meg­állapítására. [4] Ugyancsak értékesek azok a meteorológiai mérések, amelyeket Hell, Sajnovics és Borchg­revink Várdőben végeztek, 1768. oktciber 16. és 1769. június 23. között (tehát szinte a megér­kezésüktől az elutazásuk napjáig). A naponta háromszor végzett hőmérséklet és légnyomás mérések adatait Hell utóbb táblázat formájában közzé tette a bécsi Efemeriszek 1793. évi köteté­ben [5]. Tudomásunk szerint ezek az első, össze­függő, hosszabb időre terjedő meteorológiai mérések, amelyeket a 70°-os földrajzi szélesség­től északabbra végeztek, Észak-Európában, addig csupán Trondheimben (a 63° 23 '-es széles­ségen) végeztek rendszeres meteorológiai ész­lelések, és alkalmanként Tromsőben (69° 10') tentent szórványos mérés. A mágneses deklináció mérése Legérdekesebbnek azonban a mágneses mé­rések bizonyultak: az irány elhajlása a földrajzi ­csillagászati - északi iránytól, vagyis a mágneses deklináció értékeinek és változásainak megfi­gyelése. A deklináció napi, évi és évszázados vál­tozását a XVIII. század derekán már Európa szá­mos pontján észlelték, több-kevesebb rendsze­rességgel [6]. Az iránytű elhajlásának értékeit a Föld különböző pontjain Edmund Hallév már 1701-ben és 1702-ben térképen ábrázolta. Ezek Sajnovics János (1733-1785) a mérések azonban nagyjából az 55-60 fokos északi szélességig terjedtek, az arktikus körzet­ben már csak elvétve, egy-két megfigyelés tör­tént. Hosszabb, összefüggő, napról-napra vég­zett deklináció-meghatározásokra a Sarkkörön túli vidéken nem tudunk példát! Ilyen szem­pontból a várdői magyar expedíció munkája úttörő jelentőségű, és ma is értékes forrása a föld mágneses tér változásaira vonatkozó vizsgá­latoknak. A mágneses deklináció értékei gyakorlati szempontból a hajósok és a térképészek szá­mára nagyon fontosak, mert a mágneses északi irány a Föld egyes pontjain jelentős mértékben eltér a földrajzi északtól. Mivel a deklináció egy­egy földrajzi helyre vonatkozó értéke lassú (év­százados) változást mutat, a folyamatos mérés igen fontos. Számottevően befolyásolja a dek­linációt a naptevékenység, ennek megismeré­sére a rövidebb, de folyamatos mérési soroza­tok is igen értékesek. A Nap sugárzás változásá­nak hatására fellépő, gyors és erős deklináció­ingadozások különösen erősek a sarki övezet­ben. Tudományos igényű mágneses méréseket az

Next

/
Thumbnails
Contents