Dr. Kubassek János szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 13. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1994)

ÉRTEKEZÉSEK - Ifj. Hartha Lajos: Magyar tudósok mágneses megfigyelései a sarkkörön túl, 1769-ben

ködésévcl sikerült áttanulmányozni a Hell Miksa hagyatékából megmaradt kéziratokat, és abban több, eddig ismeretlen, a várdó'i expedíció munkájára vonatkozó feljegyzésre bukkantunk. Ezekről dr. Deák András muzeológus másolatokat (és részben fordítást is, latinból magyar nyelvre) készített, így a várdői expedíció szinte teljes tudományos anyaga jelenleg már feldolgozásra rendelkezésünkre áll! A sokféle tudományos mérésből, észlelésből különösen három csoport igen jelentős mai szemmel is. A földrajzi szélesség-mérések, amelyeket Hell és Sajnovics az észak-norvégiai partokon és magán Várdő szigetén végzett. Ezek jelentősen kiigazítják a Skandináv-félsziget északnyugati részének akkoriban még nagyon hibásan ismert földrajzi koordinátáit. A 49 pontos szélesség meghatározás utóbb beépült Norvégia modern térképészetének adatanyagába. Ugyan elekor Hell egy máig is használt, igen pontos módszert dolgozott ki a földrajzi szélesség megállapítására. [4] Ugyancsak értékesek azok a meteorológiai mérések, amelyeket Hell, Sajnovics és Borchgrevink Várdőben végeztek, 1768. oktciber 16. és 1769. június 23. között (tehát szinte a megérkezésüktől az elutazásuk napjáig). A naponta háromszor végzett hőmérséklet és légnyomás mérések adatait Hell utóbb táblázat formájában közzé tette a bécsi Efemeriszek 1793. évi kötetében [5]. Tudomásunk szerint ezek az első, összefüggő, hosszabb időre terjedő meteorológiai mérések, amelyeket a 70°-os földrajzi szélességtől északabbra végeztek, Észak-Európában, addig csupán Trondheimben (a 63° 23 '-es szélességen) végeztek rendszeres meteorológiai észlelések, és alkalmanként Tromsőben (69° 10') tentent szórványos mérés. A mágneses deklináció mérése Legérdekesebbnek azonban a mágneses mérések bizonyultak: az irány elhajlása a földrajzi csillagászati - északi iránytól, vagyis a mágneses deklináció értékeinek és változásainak megfigyelése. A deklináció napi, évi és évszázados változását a XVIII. század derekán már Európa számos pontján észlelték, több-kevesebb rendszerességgel [6]. Az iránytű elhajlásának értékeit a Föld különböző pontjain Edmund Hallév már 1701-ben és 1702-ben térképen ábrázolta. Ezek Sajnovics János (1733-1785) a mérések azonban nagyjából az 55-60 fokos északi szélességig terjedtek, az arktikus körzetben már csak elvétve, egy-két megfigyelés történt. Hosszabb, összefüggő, napról-napra végzett deklináció-meghatározásokra a Sarkkörön túli vidéken nem tudunk példát! Ilyen szempontból a várdői magyar expedíció munkája úttörő jelentőségű, és ma is értékes forrása a föld mágneses tér változásaira vonatkozó vizsgálatoknak. A mágneses deklináció értékei gyakorlati szempontból a hajósok és a térképészek számára nagyon fontosak, mert a mágneses északi irány a Föld egyes pontjain jelentős mértékben eltér a földrajzi északtól. Mivel a deklináció egyegy földrajzi helyre vonatkozó értéke lassú (évszázados) változást mutat, a folyamatos mérés igen fontos. Számottevően befolyásolja a deklinációt a naptevékenység, ennek megismerésére a rövidebb, de folyamatos mérési sorozatok is igen értékesek. A Nap sugárzás változásának hatására fellépő, gyors és erős deklinációingadozások különösen erősek a sarki övezetben. Tudományos igényű mágneses méréseket az