Dr. Kubassek János szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 13. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1994)
ÉRTEKEZÉSEK - Vajkai Zsófia: Magyar László Angolája - portugál szemmel
a pamutszövet nem kellett, mert helyi anyagokból készült ruhát hordtak, a biéi karavánok ideje végleg lejárt. Egymás után mentek tönkre. A kezdetben említett 200 kereskedő, s a később (1849-50-ben) letelepedettek és utódaik közül egy sem gazdagodott meg. Ez utóbbiak közt tartják számon Magyar Lászlót is. Hozzá hasonlóan elhagyták Biét egymás után, és a védett, tengerparti részeken próbálkoztak az akkor nagy erővel beindított ültetvényes gazdálkodással, urzella, kopálgyanta gyűjtögetéssel. [11] Az 1870-es években végleg megszűnt az elefántcsont „Eldorádó". Az angolok megszerezték a vadászati jogot az elefántokra, s lőfegyverrel pusztították őket. A portugál karavántulajdonosok ezzel most már végképp nem tudtak versenyezni. De Magyar László ezt a hanyatlást már nem érte meg. Az elmondottakból látszik, hogy hasonló életutat járt be, mint kor- és sorstársai. Soha nem lett igazi kereskedő, mint Silva Porto, noha úgy gondolom, napjaik hasonló tevékenységgel teltek. Kitűnik azonban a többiek közül azzal, hogy ő küzdelmes életét a tudomány szolgálatába állította. Ebben a közösségben nem kell méltatnom érdemeit, azt mindenki elismeri és tudja. Szeretném viszont felhívni a figyelmet arra, milyen nagy szolgálatot tehetnénk a tudománynak azzal, ha munkájának portugálul való mielőbbi megjelentetését elősegítenénk. MELLÉKLET Ebben a mellékletben közzéteszem annotált bibliográfia formájában a lisszaboni Tengerentúli Történeti Levéltárban (Arquivo Histórico Ultramarino) található Magyar Lászlóra vonatkozó, vagy vele kapcsolatba hozható dokumentumokat. Az iratok nagy része ismert, de fontosnak tartom, hogy a Magyar László életmű-kutatás előrejutása miatt hozzáférhetőségük mindenki előtt tisztán álljon. A lista korántsem teljes. U.is Magyar Lászlóról szóló adatok felbukkanása a Levéltár angolai anyagának 3 állagában várható, s ezidáig egyik átnézését sem fejeztem be. Az iratokat évek szerint csoportosítottam. Köztük adom közre Silva Porto idevonatkozó kiadott naplórészleteinek ajánlását, valamint egyéb nyomtatásban megjelent forrásokat is. 1850 Silva Porto büntetőhadjáratra szeretné rávenni a portugál hatóságokat a biéi soba, Caiangulla ellen, aki a kialakult normáktól eltérően magas sarcot vetett ki a kereskedőkre. Már 1848-ban kezdi szervezni, 1849ből levele is maradt fenn, amit Caiangullának írt. 1850-ben pedig a helyőrség parancsnokához fordul, hogy a 42 karavántulajdonos által aláírt petíciót juttassa el a luandai főkormányzóhoz. A nevek között ott találjuk M. L. nevét is, de nem sajátkezű az aláírása. Magyar László ekkor tette (a petíció kelt 1850. július 20-án) első nagy útját felesége társaságában. Nem tudjuk, hogy a saját apósa elleni hadjárat szervezéséről tudott-e, és az aláírásra felhatalmazta-e az illető kereskedőt. [12] 1852 Silva Porto naplójában leírja találkozását Livingstone-nal (július 17. és augusztus 5.). Az angol kérdésére, hogy kik jártak előtte azon a helyen (Rinhante, Magyar Lászlónál Linyanti), a portugál elsorolja a fehéreket és az arabokat is. Magyar Lászlót nem említi, pedig a többi biéi utazót igen, akik úton vannak éppen arrafelé. Ez volt az a korszak, amikor az elefántcsont miatt ismeretlen területek felé vették útjukat. [13] 1853 Magyar László levele másolatban a benguelai kormányzóhoz, s ennek továbbküldése kísérő iratokkal Luandába, ill. Lisszabonba. A levél ismert, kelt darabos, 1853. március 20. Az utolsó irat ebben a csomóban kelt 1854. április 20-án, melyben továbbítják Luandába az 1854. január 24-én keltezett megbízatást M.L. felé. Az akta címe: Ladislau Amerigo Magyar - Exploracao nos sertoes d c Africa Austral - Felfedezések Dél-Afrika vadonjaiban. [14] 1854 1854. január 24. Sá de Bandeira miniszter levele a királyhoz, hogy adja a megbízatást Angola déli tartományainak leírására Magyar Lászlónak. [15] 1856 Február 14-én José Carlos Conrado Chelmicky őrnagy, mérnök felajánlja Magyar Lászlóhoz hasonló szolgálatait: térkép, az angolai gyarmat leírása. Az erről küldött tájékoztatás 3. pontja említi Magyar Lászlót: „hasonló ügyről a Tanács már értekezett 1854. január 24-én, nevezetesen L.A.M. felajánlásáról a benguelai kormányzónak, hogy publikáljuk feljegyzéseit Dél-Afrika vadonjairól." A Tanács határozata (Csak a Magyar Lászlóval kapcsolatos rész) A Tanács tudni szeretné, hogy M.L. elkezdte-e a megbízás teljesítését. Mert ha igen, akkor Chelmicky megbízatását korlátoznák azokra a területekre, ahol M. L. még nem dolgozott, ill. csak M.L. munkájának kontrollálására kérnék fel. [16] 1856 Sá de Bandeira, A Tengerentúli Ügyek minisztere saját keze írásával adott megbízást annak ellenőrzésére, hogy Magyar László elkezdte-e a térkép elkészítését. Az iratcsomó a továbbiakban az 1856. augusztus 21-t levél piszkozatát és előzményeit tartalmazza. [17]
