Dr. Kubassek János szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 13. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1994)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Puskás János: Molnár Mária földrajzi megfigyelései az Admiralitás-szigetekről írt levelei alapján

Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 13 szám, 2004. pp 19-23- Frd MOLNÁR MARIA FÖLDRAJZI MEGFIGYELÉSEI AZ ADMIRALITÁS-SZIGETEKRŐL ÍRT LEVELEI ALAPJÁN Dr. Puskás János ÖSSZEFOGLALÁS Molnár Mária református misszionáriusként hosszú éveken keresztül végezte áldozatos tevékenységét azAdmiralitás-szigetekhez tartozó Pitilun. Hazaküldött leveleiben számolt be munkájáról és a pápuák életéről, szokásairól, kultúrájáról és gondolkodásmódjáról. A kinn eltöltött több mint 14 év alatt felbecsülhetetlen értékű néprajzi anyagot küldött, illetve hozott haza. Leírásai alapján részletes képet kaphatunk az Egyenlítőhöz közeli szigetvilág éghajlati, meteorológiai, geológiai, talajtani és csillagászati viszonyairól. Bizonyára felmerülhet Érden, a Magyar Földrajzi Múzeum látogatóiban, vajon hogyan kerül egy református misszionáriusnő a múzeumban sorakozó neves geográfusok közé. A magyarázatot Molnár Mária leveleiből kaphatjuk meg. Ezekből következtethetünk alapos földrajzi ismereteire és beszámolói alapján részletes képet kaphatunk az Egyenlítőhöz közeli szigetvilág éghajlati, meteorológiai, geológiai, talajtani és csillagászati viszonyairól, ugyanis misszionáriusi munkája során gyakran meglátogatta a környező szigeteken élő bennszülötteket is. Beszámotóiban a legrészletesebben a vidék időjárási és éghajlati jellemzőiről olvashatunk. Molnár Mária - a tragikus sorsú református misszionáriusnő - hosszú időt (több, mint 14 évet) töltött az általa nagyon szeretett pápuák között a távoli Pitilu szigetén a Liebenzelli Misszió megbízásából. A misszionáriusi és gyógyító munkája egészen 1943-ban bekövetkezett tragikus haláláig tartott (BALÁZS D. 1983-, NÁDOSYE 19771a és 19771b). Hét évi kinti munka után hazatért. Néhány hónapos itthoni tartózkodása alatt a gyógykezelések mellett arra is futotta idejéből és erejéből, hogy előadásokon ismertesse meg magyar honfitársaival a pápuák közötti mindennapi életét és embert próbáló tevékenységét. Hazai előadói körútja során - többek között - Sárospatakon is tartott beszámolót. Erről 1936-ban a Sárospataki Református Lapok 5. számában olvasható az alábbi híradás: „Molnár Mária, jelenleg itthon tartózkodó külmisszionáriusunk gyülekezetünk előtt február 2-án a nagytemplomban a délelőtti istentisztelet után külmissziói munkájáról eléíadást tart. " Az előadásaiban a misszionáriusok tevékenységét akarta népszerűsíteni és így nemcsak a saját, hanem a többi sorstársa nehézségeire és megpróbáltatásaira is felhívta az érdeklődők figyelmét. Ezenkívül célja volt, hogy anyagi támogatókat nyerjen a nemes feladatnak. Rövid szabadsága után ismét útnak indult, hogy visszatérjen a pápuák közé. Korábban magyarok nem jártak az Admiralitás-szigeteken, így a hazaküldött leveleiből rengeteget tudott meg az érdeklődő olvasó az ott élő emberek életéről, szokásairól, kultúrájáról és gondolkodásmódjáról. Molnár Máriával kapcsolatos kutatásaimat Sárospatakon a Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei könyvtárában, levéltárában és múzeumában végeztem. Munkám segítéséért köszönetet mondok Szentimrei Mihály igazgató úrnak és munkatársának Focsainé Eperjesi Eszternek. Időjárási és éghajlati megfigyelések Molnár Mária levelei a Hajnal című lapban jelentek meg. Földrajzzal kapcsolatos megfigyelései közül legnagyobb terjedelemben az időjárásról és az éghajlatról írt leveleiben. A földrajzi Egyenlítőhöz közeli területen a termikus egyenlítőt évszakok szerinti helyzetváltozás jellemzi. Ehhez szorosan hozzá tartozik az uralkodó szélirány megváltozása. Erről a jelenségről a következőket írta. ,JMost északkeleti szél van, ez hozza a Szúnyog-szigetekről a mosz-