Dr. Kubassek János szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 13. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1994)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Marosi Sándor: Prinz Gyula munkássága

A Fekete tó térképe (Prinz Gyula felvétele) együtt mozgó, együtt emelkedő, vagy süllyedő tömb, mert egyes részei intenzíven részt vettek az alpi hegységképződésben. Még további kritikák, saját elemzések és újabb geológiai eredmények alapján 1936-ban kialakította a Tisia-elmélet végleges formáját. Nem elégedett meg a süllyedő Tisia-tömb „kaptafa" szerepének magyarázásával a Kárpátok ívének kialakulásában. Óriási vízszintes mozgások kialakulását is lényegesnek tartotta lánchegységek felgyűrődésében az egész harmadidőszak folyamán. „...Az uralkodó nyomás délréíl, a nagy szaharai földségtömb által hatott észak felé. Akár azért, mert az éyriási afrikai tömeg süllyedt, akár azért, mert egészében észak felé csúszni igyekezett, a földtanban Thetysnek nevezett teknőre ránehezedett... A déleurópai teknő nem bírta ki a nyomást, egészében észak felé torlódott tehát..." (1936. 111-112. old.) A Tisia-elmélet tehát magában hordozta a mindenkori megújulás lehetőségét. Meg-megújulva, évtizedeken át uralta a magyar geotektonikai szemléletet, egészen a lemeztektonikai elmélet térhódításáig. Könnyen megállapíthatjuk azonban, hogy van mondanivalója a globális lemeztektonika számára is. Térképei, számos megállapítása könnyen adaptálhatók egy újabb szellemű kéregfejlődési értelmezéshez is" - írja SZEDERKÉNYI TIBOR. „PRINZ GYULA Tisia-elméletével iskolát teremtett a magyar föld kialakulásának vizsgálatában. Kiváló geológusok sora nőtt fel a geotektonikai iskolán, mint BENDEFY LÁSZLÓ, SCHMIDT E. RÓBERT, SZÁLAI TIBOR, % EIN GYÖRGY stb." Földr.Közl. 1984/1. pp. 15-16. A kreatív alkotó, az önmagát és elméletét friss ismeretek birtokában egyre megújító, szükség esetén revideáló tudós a fentebbieken kívül is lenyűgöz, ahogyan megnyilatkozik 1958. évi szintetizáló tanulmányában, amikor a Tisia-elmélet tükrében „Az országdomborzat földszármazástani magyarázata"-! bocsátja széleskörű vitára (Földr. Közi. 1958/3. pp. 213-236.). PRINZ geológusból nem csupán egyre inkább geomorfológus-geográfussá vált, hanem már belső-ázsiai útjain foglalkoztatták néprajzi kérdések, a lakosság életformái, ezeknek a földrajzi környezettel való kapcsolata. Mint maga írja, továbbképző tanfolyam keretében megbízást kapott Budapest földrajzának előadására, s e városföldrajzi sorozat eredménye lett a Budapest földrajza (1913) c. könyv kiadása, amelyet ugyan a városföldrajzi metodika túlhaladta, de a magyar településföldrajzi irodalomnak ez a kezdete. Ezért is lehetett méltó helye, még idén márciusban is az Akadémián rendezett Budapest-ankéthoz csatlakozó szakirodalmi kiállításon és poszter bemutatón. A geomorfológus PRINZ a társadalom alkotta létesítmények, a települések geográfiai vizsgálatában is az alaktani, s nem a funkcionális ismérveket helyezte előtérbe, időskori akad. doktori értekezésében is. Magyarország települési formái (1922) c. munkájában a falusi települések sokrétűségét, Magyarország földrajza (1914, 1925, 1942) c. könyvében valamennyi település, sőt a közigazgatási területbeosztás sajátosságait, földrajzi vonatkozásait tárgyalta, Európa városai (1923) c. művében is morfológiai jellemzést végez. Szegedi professzori műkö-