Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 12. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1993)
ÉRTEKEZÉSEK - Kasza József: Almásy László Ede és a repülés
Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 12. szám, 1993. pp. 43-46., Erd A LM ÁS Y LÁSZLÓ EDE ÉS A REPÜLÉS* Kasza József OSSZ EFO G LA LÁ S Almásv László Ede, a jeles sivatagkutató élete és munkássága szorosan kapcsolódik a repüléshez. Elsőként alkalmazott repülőgépet a sivatag felderítéséhez. Sikeres repülésekkel fedezte jel a Zarzura oázist. A II. világháborúban Rommel tábornok seregében szolgált, ahol jelentős harci feladatokat oldott meg repülőgéppel és autóval, melyekben döntő szerepet játszott a korábbi sivatagi tapasztalata. Almásy Iiis/.ló Ede (1895-1951), a jeles Szaharakutató 1909-ben - 14 évesen - mint grazi kisdiák kerüli először kapcsolatba a repüléssel. Egy korabeli újság fényképe alapján repülőgépet tervezett, épített. Egy kőbánya pereméről indította első útjára, de mind a gép. mind ő maga néhány másodperc múltán súlyos töréseket szenvedett. Élete azonban ettől kezdve a repüléshez kötődött (HEFTY é.n.). 1911-ben a Rákosmezőn kezdett el repülni Blériot típusú gépen. 1914-ben dr. Kutassy Ágostontól - az első számú magyar pilótaigazolvány tulajdonosától - megvásárolt egy használt, kétülésessé átalakított Farnian III. lípusú repülőgépet, mellyel nagy gyakorlatra lett szert. A háborúban Önként jelentkezett a monarchia légierejébe, valószínűleg ekkor telt pilótavizsgát. A 6., majd a 17. rcpülősz.ázadnál szolgált. Harcolt Montenegro, Albánia, később az. Osztrák-, illetve az Olasz-Alpok légidében Berg III. és C-I. lípusú gépekkel (CSANÁDI 1977). Légiharcban lelőtte Alan Gerardot, az angol légierő Viktória-kereszttel kitüntetett „ászát". (Ásznak nevezik azokat a pilótákat, akik ötnél több légi győzelmet aratlak.) Almásy részt vett az olasz Spezia kikötője elleni légitámadásokban. A Garda-tó melletti repülőtér (Gardalo) és a cél között 500 km a távolság, ami komoly próbára telte a gépekel és a legénységet egyaránt. Harci tevékenységéi kitüntelésekkel ismerték el. A 101.37 jelű, Aviatik-Berg III. típusú gépe ma is látható a bécsi technikai múzeumban. A háború után rövid ideig a határszéli Pandorf repülőterének parancsnoka volt. Mivel repülésből akkoriban megélni nem lehetett, a technikát szerető Almásy a Steyr autógyárnál helyezkedett el. Ő képviselte a gyárat Kairóban, és több nagy túrát hajtott végre a Szahara keleti részén. Ekkor szerette meg örökre a sivatagot. A harmincas években ismét „rcpülésközelbe" került. 1931. március 28-29-én a német LZ-127 „Graf Zeppelin" léghajón a Friedrichshafenből Budapestre repülő Almásy László 1914-ben gépében meghívottak közt volt (KARINTHY 1931). Ekkor már kiforrott elképzelésekkel tartózkodott Európában: mivel repülőgéppel gyorsabban lehet a Szahara területét átkutatni, ezért autók mellett repülőgépet is kívánt utazásaihoz felhasználni. Angliában saját pénzén vásárolt egy De lia vil land „Molh" típusú kétszemélyes sportrepülőgépet, használtan, 500 fontért (ZICHY 1992). Szerencsés volt a típus kiválasztása! A gép kis sebességgel is kitűnően repüli, kevés benzint fogyasztott és alkalmas volt arra, hogy kis terűiéiről fel- és leszállásokat végezzen vele. Egy angol pilótával repültek volna együtt, de mivel társa meghalt, magyar résztvevőt keresett. Kitűnő társra talált gróf Zichy Nándor személyében, aki 24 évesen az első szóra vállalta a repülési. Rövid típusátképzés után, 1931 augusztusában indultak el Londonból. Nürnberg, Bécs, Szombathely érintésével érkeztek meg Budapestre (/. ábra). Itt kezdődölt a repülőút izgalmas szakasza: át Előadás a Magyar Földrajzi Múzeumban 1992. szept. 24-én a „Magyar kutatók a Szaharában" c. tudományos ülésen. A kéziratot szakmailag ellenőrizte Szabó Attila, a Közlekedési Múzeum tudományos főmunkatársa; önzetlen munkáját ezúton is köszöni a szerkeszt őség.
