Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 12. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1993)

ÉRTEKEZÉSEK - Martinovich Sándor: Néprajzi megfigyelések a tubuk között (Tibeszti, Csád)

A Tibesztiben már nem található állatok ábrázolásai Ahon Douchidie sziklafalain ábrázolások zöme ennél jóval fiatalabb, többségük egykétezer éves múltra tekinthet vissza. A rajzok minden kétséget kizáróan bizonyítékai annak a gyökeres éghajlatváltozásnak, amely néhány évezred alatt a Tibeszti vidéken lezajlott. Az első korszak ábrázolt állatai, ma már mintegy 800 kilométerrel délebbre élnek. Az emberábrázolások keveset mutatnak be az itt élő népek életéből. Néhány tánc- és vadászjclenet utal csak rá. Egy Bardai közeli rajzolaton a tibeszti pásztornép egyik kultikus ceremóniája figyelhető meg: a törzs sámánjai éppen egy szarvasmarha körül táncolnak. A rajzok elsősorban annak bizonyítékai, hogy az itt élő népek élete a környezet változási')hoz alkalmazkodva módosult. Az eredetileg földműveléssel foglalkozók mellett, megjelentek a félnomád és nomád vándoréletet folytatók is. A vándorló tubuk igen hamar kontliklusba keveredlek a tőlük jóval nyugatabbra élő. hozzájuk hasonló életmódú luaregekkel. Valósággal versengtek egymással a zsákmányoló portyázásokban, a karavánok kirablásában. Aoz.ou-oázis közelében felfedezett lelet bizonysága szerint a tuaregek néha a Tibeszti hegység területére is bemerészkedtek. Közvetlenül a Nachtigal látogatását megelőző évtizedekben fonlos esemény zajlott le a Tibeszti vidékén: az iszlám térhódítása. Ez döntően befolyásolta a tubu Sziklarajz a Tibcsztibőh tubu sámánok szarvasmarha köriil táncolnak társadalom későbbi fejlődését. Az iszlám tanokat a Kufra-oázisból érkező szélsőséges mohamedán szerzetesek, a szenusszi mozgalom hívei terjesztették, akik az iszlám megtisztítását és a „hitetlen" európaiak térhódítása elleni harcol hirdették. A szenussziak támogatására 1900 körül török katonai alakulatok érkeztek Borkou és Tibeszti területére. Bardai. Sherda és Aozou oázisokban erődöket építettek. Bardaiban ma is látható a török időkre emlékeztető háromszög alakú erőd. A török uralom 1913-ig tartott, ekkor délről francia csapatok nyomultak be a Tibeszti hegységbe, elfoglalták a kiürített töröktámaszpontokat. sőt újabbakat is létesítettek. Az első világháború alatt a franciák a szabadságot szerető és az iszlám vallási fanatizmustól áthatolt tubuk gyakori zavargásai miatt átmenetileg elhagyták a 'Tibeszti területet, és 1930-ban térlek ismét vissza. A francia sereget csak 1964 végén vonták ki a 'Tibeszti vidékről, addig ez a terület a Borkou-Ennedi-Tibeszti prefeklura (BET) részéi képezte. A BET polgári kormányzása 1930-tól 1964-ig a francia tisztek kezében volt. A francia uralom a tubuk számára azzal a következménnyel is járt. hogy közülük sokan a polgári közigazgatás révén, vagy mint a hadsereg alkalmazottjai - tisztiszolgák, hegyi kalauzok - közvetlen kapcsolatba kerüllek a francia tisztekkel és elsajátíthatták a francia nyelvet. A franciák kivonulását megelőzően már 1960ban megalakult a Csád Köztársaság, amely szerves részének tekintette a BET területéi is. A franciák végleges távozása után a csádi hadsereg délről származó négertisztjei vették át a francia tisztek szerepét és a falvak (oázisok.) főnökeivel együtt - akikkel csak a francia közvetítő nyelv segítségével tudnak érintkezni - közösen látlak el a polgári közigazgatás feladatait. Ilyen történelmi előzmények és kialakult belpolitikai helyzet idején érkezeit 1967-ben Bardaiba, a tubuk „fővárosába" a Magyar-Ecngycl Szahara-expedíció, hogy a nyugat-berlini egyetem földrajzi intézetének meghívására a nemrég létesített Geomorfológiai Kutatóállomás vendégeként részt vehessen az ottani kutatásokban.