Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 12. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1993)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Krizsán László: Első együttműködés a történelemben fehér és fekete bőrűek között Afrika tudományos megismerésében

pénztár állapota ily tettemes segedelmezést teljességgel nem engedvén, ez a folyamodónak, hazája és a tudomány iránt nyilvánított buzgalmának méltánylása mellett válaszképen megíratni rendeltetett." Az Akadémia ezen „méltánylásától" sem az állástalan tengerésztiszt, sem a magyar tudomány nem lett gazdagabb. Talán csak a német tudósnak, Kari Steinen-nek kedvezett, aki e döntés következtében négy évtizeddel később elsőként ismertethette a tudományos világgal a Magyar László által feltárni kívánt tartományokat és azok etnikai állapotát. A megélhetés keresése Afrikába, a Guincai-öből partján fekvő kis néger királyságba, Kala bárba vezette Magyar Lászlót. Kalabár uralkodója, Trudodati Dalaber Almanzar ugyanis flottát szervezett, melynek irányítására jól képzett európai tengerésztiszteket keresett. Trudodati Dalaber Almanzor - ahogy Magyar László nevezte, a „fekete felség" - joggal sorolható nemzeti tudománytörténetünk: nagyjai közé! A kalahári uralkodó erkölcsi ösztönzésével és jelentős anyagi támogatásával szervezőjévé, elindítójává és közvetett megvalósítójává vált olyan tudományos felfedezéseknek, amelyek jelentős mértékben járultak hozzá Afrikáról akkor meglévő ismereteink bővítéséhez, új jelenségek és összefüggések feltárásához és megértéséhez. A Magyar Lászlót felfogadó néger király új alkalmazottjában, rövid ismeretség után, ösztönösen megtalálta a felfedező, a kutató legjellemzőbb tulajdonságait. Valószínűleg nem is osztotta be a flottához hajón teljesítendő szolgálatra, hanem nyomban a kongói expedíció szervezésével bízta meg. Eire következtethetünk az időbeli adatokból. Magyar László ugyanis a Tudományos Akadémia 1846 végén kelt elutasító határozatát csak 1847 elején kaphatta kézhez Dél-Amerikában. Csak ezután indulhatott Afrikába. Kalabárba érkezésének időpontjára csak következtetni tudunk, mivel ezen utazásra vonatkozóan nincsenek írásos adataink. Legvalószínűbben 1847 őszére tehető találkozása a kalahári uralkodóval. 1848. május elején viszont már Ambrizban, a kongói expedíció kiindulópontjánál találjuk. A közben eltelt néhány hónap arra elegendő volt, hogy tudományosan, a feladatok meghatározása szempontjából előkészítse az utazást, arra azonban elenyészően kevésnek bizonyult ez a pár hónap, hogy megkeresse az utazás költségeit, előteremtse a hatfőnyi személyzet fizetését, a helyi főnököknek járó útadót, európai áruk alakjában, a saját és emberei biztonságát szolgáló felszerelést, élelmet, ruházatot és számtalan egyéb kelléket. Ezeket az árukat, melyeket egy tengerésztiszt csak több esztendei takarékoskodás után tudott volna megszerezni, Trudodati Dalaber Almanzor bocsátotta Magyar László rendelkezésére, mint ahogy az expedíció ötlete is tőle számlázott, hiszen a kutatói ambíciójában nemrégen oly nagyot csalódott Magyar László, akinek ráadásul még zsebe is üres volt. nem gondolhatott ilyen költséges vállalkozásra. A kontinens múltjával foglalkozó tudósok tapasztalhatták, hogy a ,.sötét"-nek nevezett, elmaradott Afrikában olykor messzire világító fények gyulladtak. Ilye világossága volt fekete Afrikának a kalahári uralkodc aki nem sajnálta vagyonát a tudomány, a megismeri céljaira fordítani. Felmerülhet az a kétely is, hogy néger uralkodó a vállalkozás finanszírozásával esetié saját területét, halalmát kívánta növelni, s nem a tudc mányi szolgálni. A kor viszonyait és a néger kiskirályok törekvése ismerve, a feltételezés nem egészen alaptalan. De ese tünkben ilyen indítóok teljességgel kizárt. Trudodai Dalaber Almanzor országa tengeren több, mint 150 kilométerre feküdt az expedíció színhelyétől, szárazföld úton még jóval messzebb. Itl tehát anyagi érdek vag hatalom gyarapítása szóba sem kerülhetett. Egyetlei ösztönző a tudományos megismerés volt. így jött létr egy hányatott sorsú magyar tengerésztiszt és egy féket bőrű afrikai uralkodó között a történelem első tudatná nyos együttműködése Afrika egy területének, a Kongt alsó folyása vidékének feltárására. De, vajon voll e valami tudományos haszna e látva nyos, és utólag méltán tudománytörténeti mérföldkőnél nevezhető vállalkozásnak? Magyar László kongói kutatóútja a mai, moden történelemtudomány számára rendkívül fontos felisme résekkel, új összefüggések feltárásával és autentiku adatokkal szolgál. Ezen útja során ismerte fel a rabszolgakereskedelem ben végbemenő koncentrálódási folyamatot és az által; e jelenségről közölt adatok lehetővé teszik a folyama megismerését, Összefüggéseit, terminológiai és számsze rű meghatározását. További, rendkívül fontos megfigyeléseivel azt i kontinentális arányú, az. afrikai gazdaságokat és társadat mákat, valamim politikai rendszereket és egyéni sorsoka egyaránt és súlyosan érintő válságot írta körül, amely ; XIX. század első harmadától, a rabszolgák Afrikábó történő kiviteli tilalma nyomán zúdult a kontinensre. Mindkét páratlan történeti értékű eredményéi a kala bári szultániad kialakított tudományos együttmüködé: során érte el. A fehér és fekete bőrű emberek szellemi szövetkezése tehát nem valami üres protokoll-esemény volt, hauen egy igen jelentős és példamutató tudományos kezdenie nyezés. amely, ha követőkre talál, jelentősen előmozdította volna Afrika tudományos megismerését a gyarmatosítás előtti korszakban! A rabszolgák Afrikából történő kiviteli tilalmát 32 1815-ös Bécsi Kongresszuson rendelték el, Anglia elő terjesztésére. A Brit Birodalom irányítóit nem valamifék emberbaráti érzés vezette, hanem az a praktikus meggondolás, hogy Anglia leendő gyarmatai hamarosan munkáskezek és adófizetők nélkül maradnak, ha az Újvilág ültetvényei továbbra is olyan arányokban fogyasztják a> afrikai rabszolga-munkaerőt, mint addig. Ezért, nyomban a Bécsi Kongresszus feloszlása után angol hadihajók lepték el az Atlanti-óceánnak a rabszolgahajók állal leginkább használt vizeit, majd rendszerei őrjáratokat bonyolítottak le Nyugat- és Délnyugat-Afri-