Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 11. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1992)

OKMÁNYTÁR - Könnyű László és H. M. Madden vitája Xántus amerikai utazásáról

De amint látja, nekem teljesen különböző következtetésem van a két levélről, mint önnek. Mire föl és mi célból adjak én önnek ezért elismerést? Az volt a szándékom, hogy megmutassam Xántus teljesítményeit, és nem az, hogy vitatkozzam a 23 forrásmunkám egyikével. Dvem az volt, hogy először az elsődleges forrásokat vizsgáljam meg, és ezekhez a magyar nyelvű anyagokhoz nem volt szükségem segítségre. Továbbá az én kiadványom nagy része Xántus azon tevékenységével foglalkozott, amit ön kihagyott könyvéből. Altalánosságban szólva: én mindig elismerést adtam önnek, amikor elfogadtam kutatásának egyegy eredményét. Könyvem 22-23. oldalával kapcsolatos ingerült megjegyzésére: észrevehette volna, hogy nem használom ugyanazokat az oldalakat, mivel én az eredeti szöveghez nyúltam vissza. Ami a Steinbeck paragrafust illeti: nem használtam az ön idézetét, az én következtetésem különbözik az önétől. Úgy találtam, hogy Xántus riportja a sárgalázról erősen közel van a hivatalos jelentéshez. Bevezetésemben már említettem, hogy én nem fordítottam le Xántust szóról szóra, Washingtonból is csak a leíró részeket emeltem ki. Mellékesen: a ceremónia nélküli látogatás Buchanan elnöknél lehetséges volt, mert abban az időben még tárva-nyitva állt a Fehér Ház ajtaja. Könyvében ön elfogadta Xántus kaliforniai jelentésének első 40 oldalát, és nem volt kifogása azon rajzok ellen sem, amelyeket könyvemben használtam. Önnek lehetnek kételyei, de amíg bizonyítékokat nem produkál, a képeket Xántus eredeti alkotásainak kell tekintenünk. Ez áll a New Yorki-i rajzra is. Elismerem, hogy Xántus útirajza ábrándos (annyira szeretett volna szépíró lenni!), de azért értékes információkat is tartalmaz. Senki sem tagadhatja, hogy ott volt. Megtaláltam a Santa Clara-folyót is, Los Angelestől északra. És a folyónak, mely a hegyekből szalad le, a felső szakaszán lehet vízesése. Senki sem tudja pontosan, melyik úton haladt Xántus Los Angelesből a Tejon erődbe, de ha leírása szerint először keleti irányba ment a San Gábriel-hegység felé, akkor térképem szerint lehetett 10 000 láb körüli magasságban. Történetírói munkásságom alatt az első dolog, amit vezérlő elvként megtanultam, az volt, hogy az életrajzírónak nem szabad elfogultnak lennie hőse iránt, mert másként nem biztosítható a tárgyilagosság. Könyvét olvasva sokszor éreztem, hogy önnek nem lett volna szabad ehhez a tanulmányhoz fognia, mert határozottan elárult bizonyos előítéletet, ellenszenvet vagy éppen nyílt gyűlöletet Xántus iránt. Úgy tűnt nekem, hogy a tárgyilagos kutató szerepét ön felcserélte a bűnügyi detektívével és a fellebbezhetetlen bíróéval. Ön csaknem teljesen elfelejtette, hogy egy magas műveltségű, művészi tehetségű, sikeres tudóssal állt szemben, akinek számottevő eredményei voltak úgy Amerikában, mint Magyarországon. Látható elfogultságában ön kétséges esetben sohasem neki adott igazat. Nem adott neki elismerést a londoni cikkekért, a Pacific Vasútnál lehetséges munkájáért, nem talált semmi értékeset a kansasi riportjában. Azt sem említette, hogy a Kossuth-emigránsok iowai életéről szóló leírását a magyar történészek elfogadták. És a Xántus-Madarász-Varga féle vitában ön az érdekelt és elfogult Varga fiú nyilatkozatát hozta, mikor nyilvánvaló volt, hogy Xántus volt a szenvedő fél. Ön egy szót sem mondott Xántus védelmében, hogy talán igaza lehetett. Ön nyilván úgy gondolta, megtépázhatja egy halott tudós hímevét, hisz az már úgy sem tudja megvédeni magát. Hasonlóképpen, amikor konzuli állásából felmentették, elmulasztotta kiemelni, hogy Xántus naiv indiszkrécióját egy amerikai polgár védelmében követte el. Mégis, mindezekért nem kritizálom önt. Éppen ezért nem érdemeltem ki az ön csípős megjegyzéseit sem. Végső pontul szeretném megváltoztatni levelének utolsó mondatát: „Xántus fontos alakja volt a Pionir Nyugatnak, de kevesebbé tenni őt, mint ami volt, csak azért mert magyar, olyan dolog, amihez én nem járulhatok hozzá." Üdvözlettel Könnyű László III. KÖNNYŰ UTÓLAGOS MEGJEGYZÉSEI Mivel az előbbi, meglehetősen általános, hirtelen készült feleletemben nem reagáltam Madden felvetéseinek minden pontjára, a teljesség kedvéért most kívánok rájuk válaszolni. (Idézet Könnyű László doktori értekezéséből: Xántus János Amerikában. St.Louis - Budapest, 1989. Az ismétlések elkerülése érdekében a Madden-levél sorszámozott felvetéseire a válaszokat rövidítve közöljük. Szerk.) Ad 1. Xántus St.Louis-i tartózkodására és vasúti térrajzolói munkásságára vonatkozóan több közvetlen bizonyítékot találtam: állampolgársági bizonyítvány, sorozási okmány, levelezési cím, O'Sullivan főmérnök emlegetése stb. Ad 2. Szerintem egy járványról, a temetkezési szertartásokról szóló beszámoló fontos kultúrföldrajzi tájékoztatás a nép életéről, egészségi állapotáról, hitéről. Ad 3. Nincs megjegyzés. Ad 4. Planetárium helyett obszervatórium. Ad 5. Xántus magántulajdonban levő hajón utazott San Franciscóba, a jegyet neki kellett megvennie, még ha a kincstár előlegezte is az árát. Ad 6. A rajz kétségtelenül Xántusé. Hogy megfelel-e a valóságnak, az más kérdés. Ad 7. Ez a rajz is Xántusé, s ezt el kell fogadni mindaddig, míg valaki az ellenkezőjét be nem bizonyítja. Ad 8. Többször láttam a San Gabriel Missziót, fényképem is van róla. Ha Xántus rajzáról elhagyjuk az oromzat díszítéseit, szerintem a rajz ugyanaz, mint a mai templom. Ad 9. és 10. Nincs megjegyzés. Ad 11. Sikeiült beszereznem egy képet a San Fernando Misszióról. Igaza van Maddennek, nem úgy néz ki, mint Xántus rajza. Ad 12. Egyezem Maddennel, a Reid erődöt én sem találtam meg. Ad 13. A Reader's Digest folyóirat Great World Atlas-ának 74. oldalán levő térképen látható a 10 000 lábnál magasabb San Gábrielhegység, amelyet érinthetett Xántus. Ugyanezen a lapon megtalálható a Santa Clara-folyó is. Ad 14. Nincs megjegyzés. Ad 15. A Tejon erődről jobb információim vannak, mint Maddennek. A tábor most valóban elhagyatott hely, mivel 1864-ben megszüntették. Az épületek legtöbbje elpusztult vagy lebontották. Fennmaradt a kórházszolgák lakása. 1957-ben felépítettek még egy tiszti és egy legénységi barakkot, így ma három épület áll az állami parkban. A hivatalos prospektus szerint ott eredetileg 26 ház állt, mely egyúttal az első amerikai dragonyosok főhadiszállása is volt, ahol minimálisan száz katona állomásozott. Szent Joachim völgye és Los Angeles között a Tejon erőd és civilek lakta környéke volt a legnépesebb központ. így nagyon elképzelhető, hogy körülötte vendéglők és üzletek keletkeztek. Ad 16. Már válaszoltam rá. Ad 17. Nevezhetjük-e Xántust geográfusnak? Én annak tartom. Mert mi a geográfia klasszikus értelemben? A Föld élete leírásának tudománya, mely kiterjed a felszin, a levegő, a tenger, a növény-, állat- és ásványvilág, a lakosság és településeinek leírására. Ebbe belefér mind az, ami Xántus munkásságát jellemezte: utazó, útleíró, földmérő, térképész, rajzoló, tengeri ármérő, néprajzkutató, természettudományi gyűjtő stb. Xántus akadémiai székfoglalóját fizikai földrajzból tartotta: Adatok a tenger természettani földiratához. Két földrajzkönyvet írt a középiskolák számára. 1872-ben egyik alapítója volt a Magyar Földrajzi Társaságnak, majd alelnöki tisztét töltötte be. Számos szakmai írása jelent meg a Földrajzi Közleményekben. Ezek után lehet-e kétségbe vonni, hogy Xántus János geográfus volt? JEGYZETEK 1. Xántus János levelei Észak-Amerikából. Pest, 1858; Utazás Kalifornia déli részeiben. Pest, 1860. 2. Könnyű László doktori disszertációja szerint (116. oldal) Xántus a navajo indiánok életéről és Új-Mexikó természeti viszonyairól szóló leírást Jamex W. Abert: Examination of New Mexico (Washington, 1848) c. könyvéből vette át. Xántus leírásainak mintegy tíz oldala egyezik W. H, Emory: Notes of a Military Reconnaissance from Fort Leavenworth ... (Washington, 1848) könyvével. A kaliforniai indiánokról szóló ismertetést Xántus csaknem szó szerint átvette Jonathan Lettennann orvos könyvéből a forrás megjelölése nélkül (Sketch of Navajo Tribe of Indians. Washington, 1856.) Xántus indián-magyar