Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 11. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1992)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Körösi Csoma kiállítás és kollokvium Párizsban (B. Le Calloc 'h)

lág első tibeti tanára, hisz 1842. január 31-én, épp akkor, amikor Körösi Csoma indulni készült Tibetbe, első tibeti leckéjét adta elő a párizsi „Keleti Nyelvek Főiskolájáéban (Ecole des Langues Orientales). Mivel életrajzirója vagyok, elég sok anyagot tudtam összeszedni úgy róla, mint feleségéről, Mary Summer-ről, aki írónő létére, férje tanácsára és hatására, „buddhista" regényeket és történelmi műveket írt. A kiállítás avatására zsúfolásig megtelt a terem. Ekkor a Körösi Csoma Társaság elnöke, Hazai György professzor átnyújtotta nekem a Társaság nevében a Körösi Csoma emlékérmet, Gál András szobrászművész megindító alkotását, valamint a velejáró oklevelet, aminek őszintén mondva nagyon örültem. Csernus Sándor, az intézet igazgatóhelyettese mondott beszédet. Aztán egy kulturális est volt, Zirkuli Zsuzsa irányítása alatt, az intézet előadótermében. Áprily Lajos, Kacsó Sándor, Magyari Lajos Körösi Csornáról szóló verseit szavalták magyar és francia nyelven. Három Párizsban tartózkodó fiatal magyar zenész nagy sikerrel szerepelt. A kollokviumot Szávai János párizsi magyar nagykövet nyitotta meg, hangsúlyozva Körösi Csoma Sándor tudományos munkásságának nemzetközi fontosságát. Azután Louis Bazin, francia turkológus, az Ázsiai Társaság alelnöke elnöklete alatt a következő előadások hangzottak el: Benóa Kálmán (Budapest)„Kó'rósi Csoma Sándor műveltsége indulása előtt", Hazai György (Budapest) „Körösi Csoma Sándor szellemi hagyatéka a magyar keletkutatás tükrében", Csetri Elek (Kolozsvár) „Körösi Csoma emléke a mai Erdélyben", Zirkuli Péter (Párizs) „Körösi Csoma Sándor romanticizmusa", James Hamilton (Párizs) j\ Tibet szó valóságos eredetéről". (Ami Csetri Elek előadását illeti, mivel a szerző nem tudott eljönni, Csernus Sándor olvasta fel.) Március 31-én Hazai György$\t\Mfo. Ekkor felszólaltak a következő személyek: Szegedi Mónika (Budapest) „Az Alexander-könyvek", Marczell Péter (Genf) „Körösi Csoma Sándor és a bengáli nemzeti ébredés", Fodor Sándor (Budapest) „Körösi Csoma és a magyar-arab tanulmányok", Jacqueline Thévenet (Párizs) „Huc atya, Tibet felfedeSzávai János nagykövet megnyitja a kollokviumot zője", Bemard Le Calloc'h (Párizs) „Philippe-Edouard Foucaux, Körösi Csoma Sándor tibetológiai munkásságának folytatója" és végúl Mireille Helffer (Párizs) J\ tibeti hangírás története". Mondanom sem kell, hogy mindegyik előadás után hozzászólások voltak. A jelenlévők megvitatták a felvetett kérdést, néha nagyon pontos adatokat feltárva. Az eszmecserékből lehet következtetni, hogy kiváltképpen nagy érdeklődést keltett a tudományos ülésszak. Ez a tudományos ülésszak tulajdonképpen az első, amely Párizsban Körösi Csoma tárgyában történt. Az előadók és a felszólalók aránylag keveset beszéltek tibetológiáról, inkább történelmi és etnográfiai problémákat vitattak meg, hisz a hallgatóságban kevés tibetológus volt, Anne-Marie Blondeau, a francia tibetológia mesterén kívül. James Hamilton, a Franciaországban élő amerikai sinológus és tibetológus, egy kúlónösen érdekes nyelvészeti demonstrációt adott elő a „Tibet" főnév eredetéről, de elfoglaltsága miatt nem vett részt a kollokvium többi tárgyalásaiban, ami igen sajnálatos. Marczell Péter közlése a Körösi Csoma korában kezdődő bengáli nemzeti mozgalomról, külön figyelmet érdemel, mert új témát érint, amiről eddig alig voit szó a Csorna-irodalomban. Általában véve, a párizsi tudományos konferencia merész vállalkozás volt, hiszen Körösi Csoma Sándor nem olyan népszerű és közismert személyiség Franciaországban, még a keletkutatók között sem, mint például Angliában. Nehéz feladat volt a párizsi művelt közönséget vonzani egy annyira különleges témára, mint a tibetológia. Ezért kezdeményezői (Csetri Elek, Marczell Péter, Csernus Sándor és B. Le Calloc'h) úgy döntöttek, hogy távol kell maradni ez első alkalommal minden túlságosan aprólékos hajszálhasogatástól, mely kizárólag csak beavatottak számára lenne érthető. Ezenkívül beillesztették Foucaux-t az eseménybe, hogy a franciák érdekelteknek érezzék magukat. Ezért is lesz a darabnak egy harmadik felvonása: ősszel Foucaux házának homlokzatán elhelyeznek egy emléktáblát, amelyen Kőrósi Csoma Sándor neve is olvasható. Ilymódon a francia főváros leróhatja kegyeletét a tudós székely vándor előtt. Bemard LE CALLOC'H HUE