Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 11. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1992)
IN MEMORIAM - Kiss György (1914-1989). Rónai András (1906-1991). Kékkői László (1946-1991), Polgárdy Géza (1908-1991). Siklós István (1936-1991). Könnyű Lászó (1914-1992), Domokos Pál Péter (1901-1992)
Domokos Pál Péter kiéz sei és somoskai „megéneklők" között 1990 karácsonyán (Csoma Gergely felv.) rejtett fonográffal, fényképezőgéppel járta a moldvai magyar falvakat. A magyar népzene páratlanul gazdag forrására bukkant. Az ősi magyar dallamvilág, a régi magyar beszéd érintetlen szépségben, épségben tárult fel előtte. A gyűjtő boldog öröme hamarosan a csángó magyarok iránti fájdalmas együttérzéssel párosult. Látta az évszázadok óta tartó elnyomott állapotukat. Magyar papok, tanítók utáni sóvárgásukat. Tapasztalhatta az „anyanemzet" tudatlanságát és közönyét a moldvai magyarok sorsát illetően. Megtapasztalhatta az ortodox egyház hatalmát. 1931-ben megírta A moldvai magyarság c. könyvét. Kiadót nem talált, ezért saját költségén, 500 példányban megjelentette. 1941-ig még háromszor kiadatta a tudomány fehér foltjait eltüntető művet. Helyszíni gyűjtéseit kiadásról kiadásra könyvtárak, levéltárak dokumentumaival egyre bővítette. Az ötödik kiadás 1987-ben, a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg, a Vatikán Titkos Levéltárának számos, páratlan jelentőségű dokumentumával kiegészítve. Számtalan tévhitet, bizonytalanságot oszlatott el Domokos Pál Péter azzal, hogy szinte évre szóló pontossággal kiderítette a magyarok Moldvában való megtelepedésének idejét, körülményeit. 1944- ben el kellett hagynia Romániát. Attól kezdve csaknem haláláig „persona non grata" volt szülőföldjén. 1945- től 1949-ig Budapesten, a Népjóléti Minisztériumban dolgozott. Azt követően száműzték a fővárosból. A Baranya megyei Szárászon, a Moldvából odatelepült csángók közé ment, s egy ideig szántó-vetőként tartotta el családját. 1951-től 1961-ig a Budapesti József Attila Gimnáziumban tanított. 1968-ban ismertem meg. Háziőrizetben volt a Gellért Sörözőben szervezett székely találkozók miatt. Akkoriban két társammal nagy titokban Moldvába készülődtünk. A Magyarság Néprajzi Atlaszához szándékoztunk anyagot gyűjteni. Nagy szeretettel és gondossággal készített fel a munkára. Az 1970-es években, mint óriás, öreg fa körül a magoncok, úgy szaporodtak Domokos Pál Péter nem hivatalos tanítványai. Egyre többen jártunk Moldvába. 1977-ben az Érd Városi Művelődési Központban csaknem százan gyűltünk össze, hogy az ő irányításával összehangoljuk tevékenységünket. Mint utóbb kiderült, ezért az összejövetelért is meghurcolták, megfenyegették. Nem rettent meg, nem törődött a politika tilalomfáival. Dolgozott szakadatlanul. írta a könyveit s közben járta az országot. Előadások százait tartotta, s fiatalok sokaságát nyerte meg a moldvai magyarok ügyének. 88 évesen autóbalesetet szenvedett, amelyben ifjú útitársa életét vesztelte. Felépülőben, tűnődve, tépelődve a történteken többször fellelte a kérdést: „Vajon miért így történt? A Sorsnak még milyen terve van velem?" A Sorsnak még csodálatos tervei voltak vele. Annyi küzdelem, üldöztetés, mellőztetés után megérte, hogy 1990- ben újra elmehetett Csíksomlyóra. Részt vehetett a felelevenített „Ezer székely leány napokon". 1991- ben Bethlen Gábor- és Széchenyi-díjjal tüntették ki munkásságáért. Alapítványi tehetett erdélyi gyermekek taníttatására. Megérhette, hogy Budapesten, a Szent István bazilikában 1000 csángónak mondhatta el bíztató szavait: „Soha ne felejtsétek el, hogy magyarok vagytok, édes testvéreink. Nem vagytok alábbvalók senkinél!" 1992. február 18-án eltávozott közülünk. Reánk hagyta könyveiben testamentumát. Kóka Rozália DOMOKOS PÁL PÉTER FŐ MŰVEI A moldvai magyarság (1931) Csángó népzene I. II. III. (1956-1991) Rajeczky Benjámin társszerzővel Hangszeres magyar tánczene a 18. században (1978) „...édes Hazámnak akartam szolgálni..." (1979) Bartók Béla kapcsolata a moldvai csángómagyarokkal (1981) „...Rendületlenül" Márton Áron, Erdély püspöke (1989)
