Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 11. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1992)
IRODALMI FIGYELŐ - Bibliográfiák és könyvismertetések
A levelek felvilágosult, polgáriasuk szellemű, önálló gondolkodású, toleráns, széles látókörű utazóként, éles szemű megfigyelőként mutatják be Sándor Istvánt. Megismertet a történelmi, földrajzi, építészeti tudnivalókkal, bemutatja a műemlékeket, a szépművészeti gyűjteményeket, kitér a gazdasági viszonyokra, az ipar, a kereskedelem, a mezőgazdaság állapotára. Mindenütt érdekli az uralkodás, a kormányzás módja s annak összefüggése a lakosok jólétével. Fölfigyel a praktikus újításokra, a követésre érdemes idegen szokásokra; beszámol a mindennapi életről, a szórakozásokról is. Nem mulasztja el az erkölcsök bemutatását, különös tekintettel az örömlányok működésének körülményeire. A városok közül Velence, London és Párizs ragadja meg; Svájcban a természeti szépségek ejtik ámulatba. Leveleiben gyakran megcsillan humora és csúfolódó kedve, néha epés gúnnyal ír a visszásságokról." Kászoni Dénes MAGYAR UTAZÁSI IRODALOM 15-18. század Válogatta: Kovács Sándor Iván Monok István jegyzeteivel Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1990 1013 oldal, ára 200 Ft Hosszú vajúdás után jelent meg az utóbbi évek leggondosabban feldolgozott utazási antológiája. Öszszesen 42 magyar utazó (főleg itáliai peregrinus) jórészt latinból fordított szövegeiből merített a válogató. Több, közelmúltban megjelent antológia szerzőjétől eltérően a válogató nem törekedett arra, hogy izgalmas útikalandok kiragadásával lebilincselje az olvasót, bár - mint megállapítja - a „heroizmus, kaland, megpróbáltatás ... még az egyszerű útinaplóban is van". Kovács Sándor Iván, az európai peregrináció (utazás) kitűnő ismerője, filozófiai, utazáselméleti nézőpontból rendszerezi, hasonlítja össze és értékeli a régmúlt századok magyar peregrinusainak verses és prózai termését. Igényes olvasó számára élményt jelent a bevezető íráscsokor, mely összefoglalóan Az utazás és az útleírás elmélete címet viseli. Az idézett szerzők az utazások szükségességéről, hasznosságáról, szépségéről és dicsőségéről szólnak, tanácsokkal látják el az útrakelőket. Részleteket olvashatunk például Frölich Dávid (1595-1648) híres munkájából, A gyakorlati földrajz velejéből (eredeti latin címe: Medulla gcographiae practicae ... 1639). Frölich a „Mi az utazás?" kérdésre így adja meg a választ: „Törekvés idegen tájak meglátogatására és megismerésére; elhatározás minden jó összegyűjtésére, ami akár a haza vagy a közelvalók, akár önmagunk számára valamiképpen előmenetelre és dicsőségre lehet." Beh jó lenne, ha a modem kor utazóját ilyen elv vezérelné! Frölich szerint kik alkalmasak utazásra? Válasza pontokba szedve: „1. Érett korú férfiak, vagy egészséges, erős testű ifjak, elsősorban a jó lábúak, akik tudnak úszni és rendelkeznek a szükséges költségekkel. 2. Akik kellő ítélőképességgel bírnak ahhoz, hogy meglássanak és utánozzanak mind természetes, mind mesterséges dolgokat, főként pedig, hogy elsajátítsák a nyelveket, tudományokat és külföldi, de jó szokásokat. 3. Akik már ismerik saját életmódjukat, óvakodnak a félrevezetéstől és a rossz társaságtól. 4. Akik általános műveltségük alapjait már megvetették, és magasabb tanulmányok folytatására rendeltettek. 5. Akiknek esze, Lipsius szerint, nyílt, nyelve zabolázott, lelke zárkózott, szeme nem áll rá csábító látványokra, füle viszont edzett a szerelmes és éretlen beszédekkel szemben. 6. Akik erősek, türelmesek, mértékletesek, szerények, akik ezenfelül többnyire meg tudják különböztetni az igazat a hamistól, a jót a rossztól, akik alkalmazkodni tudnak helyhez, időhöz, személyhez." A kiragadott idézet csupán ízelítő abból az ezer oldalas érdekes szöveggyűjteményből, melyet az utazások kedvelőinek érdemes átböngészniük. Impéri Dénes HELL MIKSA ÉS SAJNOVICS JÁNOS BIBLIOGRÁFIÁJA ÖsszeúUlította: Hadobás Sándor Rudabánya, 1991. Kézirat A két, észak-norvégiai utazást tett XVIII. századi jezsuita csillagász életművével foglalkozó írások öszszegyűjtését végezte el a szerző alapos munkával ebben a bibliográfiában. Összesen 310 művet sorol fel a korabeli értékelésektől a napjainkban megjelentekig. Munkája értékét emeli, hogy az idegen nyelvű írásokra is figyelmet fordított. A bibliográfiában megtalálhatjuk a szellemi társak (régi utazók, csillagászok, néprajzosok, pl. Herman Ottó, Ponori Thewrewk Aurél és mások) cikkeit éppúgy, mint a mai geográfusok, nyelvészek, biográfusok munkáit. A szaklapokban megjelent tudományos értekezésektől a napilapok népszerűsítő megemlékezéseiig ívelt a bibliográfia készítőjének figyelme. Hell és Sajnovics műveit külön függelékben sorolja fel. Hellet Szinnyeitől veszi át, Sajnovicséban pedig a különböző későbbi és reprint latin nyelvű kiadásokat, valamint dán és német fordításait sorolja fel. Szerepel benne Sajnovics János újabban Deák András állal latinból magyarra fordított és Szij Enikő által szerkesztett naplója is, amely először teszi szélesebb kör számára hozzáférhetővé Sajnovicsot. Sajnovicsról a Földrajzi Múzeumi Tanulmányok köteteiben is újszerű megközelítésű publikáció jelent meg, amelyek bekerülése a bibliográfiába kis példányszámú, belső körben mozgó kiadványunk terjedése szempontjából is öröm számunkra. Kovács Sándor
