Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 11. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1992)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. KubassekJános: Körösi Csorna Sándor és a geográfia

das, melyből folytonos gőztömeg párolog s időszakonkint forró víz tör ki nagy zajjal s sugara 12 láb magasságra lövell" (DUKA T.1885). A makrovilág jelenségei mellett a fossziliák leírására is figyelmet fordít, s ezzel a paleontológia terén számottevő adalékokkal gazdagítja a tudományt. A geológus és a mineralógus Benkő Ferenc, az első magyar nyelvű ásványtani szakkönyv szerzőjének hatását követhetjük nyomon az alábbi sorokban: „Kövületek. Tibetnek több részeiben fordulnak elő, különösen Nári tartományban. A második és harmadik himalayaihegyláncz között több ilyen találtatik. Salgram és kagylók is előfordulnak. Ily kövületek tibeti nyelven a szerint neveztetnek, a mint valamely tárgyhoz hasonlítanak, mint például juhszem, juhszarv, juhagyvelő, disznófő, madárláb, tehénnyelv, kőtrombita stb. " (DUKA T.1885). Kádár László Körösi Csoma Sándort a tájkutatás úttörőjének tekintette. E vonatkozású gondolatai Magyari Lajos versében kaptak irodalmi visszhangot (KÁDÁR L.1978). Hőmérsékletmérések, időjárási megfigyelések Szinte teljesen feledésbe merült, hogy Körösi Csoma Sándor fontos szerepet vállalt a Himalája időjárásának, hőmérsékleti viszonyainak kutatásában. Hőmérsékletméréseit barátja, Gerard doktor biztatására kezdte meg Kanumban, 1827 őszén, az orvostól kapott hőmérővel. A 9296 láb, mintegy 2800 méteres magasságban található településen észlelt mérési adatait Alexander Cunningham publikálta az alábbi jegyzet kíséretében: „Az itt közölt eredmények a tibeti tudós Körösi Csoma Sándor két éven át folytatott észleléseinek köszönhetők, ki azokat azon időben hajtotta végre, amikor a kanumi zárdában egy lámának segítségével folytatta tanulmányait. A kézirat doktor Gerard megkeresésére készült és birtokomban van, " (CUNNINGHAM. A. 1853. ) Csoma hatása a geográfusokra, világjárókra Csoma utazásai, tudományos eredményei mellett nem mindennapi jellemvonásai révén volt nagy hatással jeles Ázsia-kutató geográfusainkra. Önzetlensége, az ázsiai emberek bizalmatlanságát eloszlató, megnyerő magatartása méltán szolgált példaképül Déchy Mór, Lóczy Lajos, Stein Aurél, Baktay Ervin, Cholnoky Jenő számára. E tudósok hosszú esztendőket töltöttek kutatómunkával Ázsia legkevésbé ismert tájain. Lóczy 1878-ban a Széchenyi-expedíció tagjaként kereste fel a dardzsilingi síremléket, és a Bengáli Ázsiai Társaság calcuttai székházában búvárkodott Csoma irodalmi hagyatékában. A Kínai Birodalomról írt monográfiájában külön fejezetet szentelt Körösi Csoma emlékének (LÓCZY L. 1886). Jakabos Ödön székely világjáró Csoma dardzsilingi síremlékénél, 1973. febr.23-án Különösen Stein Aurél egyéniségében, életútjában és tudományos teljesítményében fedezhetünk fel Körösi Csoma Sándorhoz hasonlítható rokon vonásokat. Stein Aurél Belső-Ázsia régészeti, őstörténeti, művészettörténeti és földrajzi kutatását tartotta életcéljának. E céloknak rendelte alá minden cselekedetét, döntését. Magányosan, családtalanul élt. Expedícióit Indiából kiindulva az angolok támogatásával hajtotta végre. Körösi Csoma életrajzirója, Duka Tivadar pártfogásával került Indiába. Az 1872-ben megalakult Magyar Földrajzi Társaság nemes hagyományteremtő, szakmai és erkölcsi példaadó tudóst tisztelt Körösi Csoma személyében. Cholnoky Jenő külön kötetet szentelt munkásságának. Az ő kezdeményezésére készült el Antal Károly Csoma szobra, mely négy évtizedes kallódást követően került méltó helyére, Érdre, a Magyar Földrajzi Múzeum udvarába. Baktay Ervin indiai utazása során 1928-ban felkereste Csoma ladaki és zanszkári tartózkodása helyszíneit, Phouktal és Zangla gompákat. Saját költségén kifaragtatott emléktáblákkal jelölte meg a kolostorokat. Körösi Csoma példája serkentette az erdélyi világjárót, Jakabos Ödönt (1940-1979) indiai útjára. A szülőföld népének ragaszkodását és tiszteletét fejezte