Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 11. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1992)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. KubassekJános: Körösi Csorna Sándor és a geográfia

KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR ÉS A GEOGRÁFIA* Dr. Kubassek János ÖSSZEFOGLALÁS A tibetológia megalapítóját, és az első tudományos igényű tibeti-angol szótár és nyelvtan alkotóját, elsősorban az orientalisztika, az indológia s a nyelvészet művelőjeként tartják számon. Emberi tulajdonságai miatt a magyar történelem és művelődéstörténet legvonzóbb, legnemesebb példaképei között tisztelik. Halálának 150. évfordulóján a földrajztudománnyal való kapcsolatát elemezzük. Dolgozatunk arra keres választ, Körösi Csoma Sándor életpályája során milyen impulzusokat kapott a geográfiától illetve a földrajzi ismeretek hogyan tükröződnek tudományos működésében. A világszerte megbecsült tudós életműve maradandó értékkel gazdagította a geográfiát. Őshazakutatási törekvéseiben vezérfonalul szolgáltak a földrajzi ismeretek. Fontos műve: „ Tibetországnak földleírása tibeti kútforrások szerint" című dolgozata. Végezetül áttekintjük, személyes példája milyen hatást gyakorolt földrajztudósaink munkásságára, illetve milyen ösztönző erőként serkentette az Ázsiakutató világjáróinkat. Körösi Csoma Sándor életének legnehezebb korszakában 1825. január 28-án, az indiai Szabathuban írta meg részletes önéletrajzát. Az angol Kennedy százados felszólítására készült dokumentum (DUKA T. 1885) a tudós pályafutásának legfontosabb forrása. Lord Amherst, Brit India főkormányzója tájékoztatására készített levélben Csoma azt írja: „A liberális tudományok között legkedveltebbjeim voltak a nyelvészet, a földleírás és a történelem. Igaz, hogy hittani tanulmányaim hazámban tisztességes életpályára készítettek elő, de hajlamom a fent említett tudományok felé ösztönzött és arra késztetett, hogy tágasabb tért keressek behatóbb mívelésök végett. " A földleírás, azaz a földrajz második helyen történő megemlítése nem véletlen. Csoma keleti utazásának, őshazakeresési törekvéseinek vezérfonala és iránytűje volt a geográfia. Ez irányú tanulmányai, olvasmányai keltették fel érdeklődését Ázsia iránt. Az első lépések Nagyenyeden és Göttingenben a felkészülés alapja a földrajz A természet, a környező világ iránti érdeklődésének első megnyilvánulásai a szülőföldre vezethetők viszsza. A Háromszéki-havasok aljában töltött gyermekévek, a természetközeli életmód, az 1799-ben, Nagyenyedre, apja kíséretében megtett gyalogút voltak az első mérföldkövei Csoma messzire vezető életpályájának. Unokaöccse, az erdélyi Monó község református lelkésze, Körösi Csoma József így emlékezett egyik legfontosabb tulajdonságára: ha egyszer gyaloglásnak indult, a cél előtt soha meg nem pihent. Mint gyermekek nem versenyezhettünk vele a gyaloglásban. Ha egy domb tetejére feljutott, nem érte be ezzel, mert kíváncsi volt megtudni, mi van a második domb háta mögött és amazon túl is. " (BAKTAY E. 1962). A természet adta ösztönös kíváncsiság később kielégíthetetlen tudásvággyá vált benne, s szinte minden döntésében megnyilvánult. Csoma az 1622-ben alapított nagyenyedi Bethlen Kollégium diákja volt. A kor legtekintélyesebb erdélyi tudósai oktatták. A kollégium tanárai közé tartozott Csoma földrajzprofesszora, Benkő Ferenc (1745-1816), a híres geográfus és geológus (CSETR1 E.1984). E széles látókörű tudós kiemelkedő munkát végzett a kollégium természettudományi gyűjteményének létrehozásában és gyarapításában. Maga is Göttingenben tanult, s 1782-ben lefordította és magyarázó jegyzetekkel ellátva kiadta Werner Ábrahám A köveknek és értzeknek külső jegyeiről című művét. Benkő professzor Csornára gyakorolt hatása hétkötetes fő műve, az 1793 és 1800 között Nagyszebenben napvilágot látott Esztendőnként kiadott parnasszusi időtöltés révén nyilvánult meg. A sorozatban megjelent/! geográfiára való rövid bevezetés mellett fontos figyelemorientáló munkája volt a Napkeleti utazók című könyve, melyben helyet kaptak ázsiai útleírások. Csoma számára elsősorban Nibur arábiai utazása lehetett gondolatébresztő, hiszen Nibur 1761-ben kezdődő észak-afrikai és ázsiai expedíciója azokat a •Előadás a Magyar Földrajzi Múzeumban 1992. ápr. 10-én Körösi Csoma halálának 150. évfordulóján rendezett tudományos ülésen.