Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 11. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1992)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Balázs Dénes: Érd és környéke a katonai felmérések térképein
ÉRD ÉS KÖRNYÉKE A KATONAI FELMÉRÉSEK TÉRKÉPEIN Dr. Balázs Dénes ÖSSZEFOGLALÁS A szerző vázlatosan ismerteti a négy magyarországi katonai felmérést és az ezek alapján készült térképeket. A térképekből kiragadja és bemutatja az Érd környéki Duna mente mintegy ötször tíz kilométeres darabját. Az időrendi sorban egymás mellé állított, azonos nagyságú területet ábrázoló térképekről gondos összehasonlítással nemcsak a térképkészítés technikájában bekövetkezett változások figyelhetők meg, hanem nyomon követhető e vidék településeinek, infrastruktúrájának, mezőgazdaságának közel két évszázados fejlődése is. A térképészet fejlődését a legutóbbi évszázadokban jelentősen meghatározták a hadviselés igényei. Ismeretes, hogy régen a nagy ütközetek úgy zajlottak le, hogy a sík terepen egymással szemben felsorakoztak az ellenséges seregek, és a vezér jelére megindultak egymás ellen, megkezdődött az öldöklés. A XVIII. század második felében a hétéves háborúban (1756-1763) és az amerikai függetlenségi harcokban (1775-1782) ezt a harcmodort felváltotta az ún. tagolt hadrendű harcászat, amikor is az egyes csapattestek a terepalakulatokhoz alkalmazkodva térben és időben elkülönülő hadműveletek sorozatát hajtották végre. Az ilyen jellegű ütközetek előkészítéséhez és lefolytatásához a hadvezetésnek szüksége volt olyan térképekre, amelyek tartalmazzák a terep fontosabb alakzatait (dombokat, hegyeket, völgyeket, vízfolyásokat). Az európai országokban sorra alakultak meg a katonai térképező szervezetek, amelyeket általában „földrajzi intézeteknek" neveztek. Magyarország a XVIII. században a Habsburg Birodalom függő területe volt, így ilyenfajta önálló intézménye nem lehetett, az ország felmérését osztrák térképésztisztek irányították. Másfél évszázad alatt négy katonai térképezést hajtottak végre. Az első katonai felmérés 1764-től 1787-ig tartott, és mivel a munka nagyobb része II. József uralkodása alatt történt, „Jozefiniánus felmérésnek" is nevezik. 23 év alatt az egész ország területét felmérték, Érd és környékére 1783-ban került sor. Az első felmérést iránytű és mérőlánc segítségével mérőasztalról hajtották végre, mivel ekkor még nem létezett háromszögelési hálózat. A dombok, hegyek magasságát szemrevételezéssel (à la vue) becsülték meg, a magasságot a térképen nem jelölték. A távolságokat bécsi ölben mérték (1 bécsi öl = 1,1896 m). A térképszelvények méretaránya 1 bécsi hüvelyk (Zoli, 26,34 mm) = 400 bécsi öl volt, ami megfelelt 1:28 800 méretaránynak. Az egyes szelvények csak két példányban, kézzel rajzolva készültek; kinyomtatásra 1:86 400 méretben, rézbe metszve kerültek (1. ábra). A második katonai felmérést I. Ferenc rendelte el (Franciskánus felmérés) és 1806-tól 1869-ig tartott. A hosszan (63 évig) elhúzódó térképezés lapjait szintén 1:28 800 méretarányban rajzolták, és csak az 1:144 000 méretarányban kinyomtatott „speciális térképek" (Spezialkarte) váltak hozzáférhetővé (2. ábra). A felmérést már háromszögelési hálózat kialakításával és a kor legjobb műszereivel (vége felé már teodolittal) végezték. A koordináta-rendszer kezdőpontja a bécsi Szent István templom volt. A domborzat kiemelkedéseit kezdetben még mind „à la vue" térképezték, és a térképen pillacsíkokkal jelezték a lejtőt. A harmadik katonai felmérésre I. Ferenc József uralkodása idején került sor, és 1869-től 1887-ig tartott. Mivel 1867-ben megtörtént a Habsburgokkal való kiegyezés, ezekben a munkákban már jelentősebb szerepet kaptak a magyar kartográfusok. A mérési módszerek és eszközök tovább tökéletesedtek, most már a magasságokat is műszerrel állapították meg. Kezdő meridiánként a Kanári-szigeteken át húzódó hosszúsági kört vették (ferrói meridián). A bécsi mértékek helyett 1871-tői áttértek a metrikus rendszerre. A térképszelvények 1:25 000 méretarányban készültek, ezekből vezették le az 1:75 000-es speciális térképeket (3. ábra), valamint a polgári célokra szánt kevésbé részletes feldolgozásokat. A térképek „béltartalmát" a részletes kataszteri térképekről átvett információs anyagokkal gazdagították. A negyedik katonai felméréshez 1896-ban kezdtek hozzá, de az első világháború kitöréséig a történelmi Magyarország területéből csak a Magas-Tátra vidéke készült el.
