Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 11. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1992)

ÉRTEKEZÉSEK - Hadobás Sándor: Herman Ottó 1888. évi norvégiai kutatóútja

1893 tavaszán hagyta el a sajtót. Azért csak közel öt évvel a történések után, mert az 1891. évi budapesti II. Nemzetközi Madártani Kongresszus szervezési feladatai Herman Oltó minden idejét lekötötték, s nem tudta hamarabb elkészíteni a kéziratot. A nagy szeretettel és utolérhetetlen bájjal, ugyanakkor lenyűgöző tudással és adatbőséggel megírt, színes, eleven útirajzból a tudományos vizsgálódások mellett a norvég élet, az északi ember szinte hibáktól mentes, idillikus képét ismerhette meg a magyar olvasó. Külön érdeme, hogy függelékként Hell és Sajnovics vardoi expedíciójával kapcsolatos dokumentumokat közöl nyelvünkre fordítva. A szöveget 74 illusztráció gazdagítja, Háry Gyula, Vastagh Géza és Madarász Gyula rajzai. A könyvet Norvégiában is számon tartják és nagyra becsülik. Sajnos ma már drága antikváriumi ritkaság, ezért érdemes lenne reprint kiadásban újra megjelentetni. (Itt említjük meg, hogy Herman Ottó tanítványa, Chernél István mestere nyomdokain haladva 1891-ben szintén ellátogatott Norvégiába. Értékes útleírása ugyancsak 1893-ban, néhány hónappal Hermán munkája után látott napvilágot.) Az északi utazás az újságcikkek, a könyv és Herman Ottó előadásai révén élénk érdeklődést váltott ki a korabeli hazai közvéleményben. Még a magyar anekdotakincsbe is bekerült az alábbi kis történet révén, mellyel zárjuk emlékezésünket. Amikor a nagy norvég drámaíró, Henrik Ibsen 1891ben Budapesten járt, Rákosi Jenő író megkérdezte tőle: „Tudja-e, hogy maga nekünk vigasztalónk?" Ibsen nem értette a dolgot. „Hermán Ottó mindig azt beszéli, hogy Norvégiában mások, jobbak, tökéletesebbek az emberek. A maga írásaiból viszont azt látom, hogy éppen olyanok, mint nálunk. A feleség megcsalja az urát, a kereskedő becsapja a másikat, a politikában a nagyszájúaké a szó, egyszóval ott is olyan a világ, mint nálunk" - magyarázta Rákosi. Ibsen válasz helyett fanyarán mosolygott ... Hadobás Sándor 3733 Rudabánya Postafiók 20. IRODALOM CHERNÉL István (1893): Utazás Norvégia végvidékére — Bp., a Szerző kiadása, 449 p. HERMAN Ottó (1893): Az északi madárhegyek tájáról - Bp.. K. M. Természettudományi Társulat, VIII, 572 p. KÓSA László - KEVE András - FARKAS Gyula (1971): Herman Ottó - Bp., Akadémiai Kiadó, 179 p. (A múlt magyar tudósai.) LAMBRECHT Kálmán (1920): Herman Ottó. Az utolsó magyar polihisztor élete és kora - Bp., Biró Miklós kiadása, 257p. LAMBRECHT Kálmán (1934, 1939): Hennán Ottó élete -Bp., Magyar Könyvbarátok, 207p. SCHIÖTZ, Eiler 11. (1970): Utlendingers reiser i Norge. En bibliografi - Itineraria Norvegica. A bibliography on foreigners' travels in Norway until 1900. Oslo - Bergen - Tronuw. SZABÓ Béla, H. (1975): Herman Ottó és Lillafüred - Miskolc, BorsodAbaúj-Zemplén megyei Múzeumok Igazgatósága, 55 p. (Borsodi kiállítási vezetők 2.) VARGA Domokos (1976): Herman Ottó. 2., átd. kiadás - Bp., Móra Kiadó, 268 p. Herman Ottó non'égiai kutatóútjáról szóló könyv címlapja Title-page of O. Herman

's book: From the country of Northern biramounts THE 1888 NORWEGIAN RESEARCH JOURNEY OF OTTÓ HERMAN Literature regards Ottó Herman (1835-1914) as the last polyhistor of Hungary. Sciences figured high in the centre of his interest. He did entomological collecting, recorded the spider fauna of Hungary in detail, and it was he who lay the foundation of the zoological collection of Kolozsvár (Clausenburg, present Cluj-Napoca) that reached considerable fame later. Following these he dealt extensively with ethnography: he wrote several studies on ancient professions, especially on fishing. The beginning of research on prehistoric man in Hungary is linked to his name. In 1888 he did an ornithological study tour with a companion in Norway and published a valuable book on it. The author of the article describes Herman's study tour and its scientific achievements, thereby Contributing to make his image as a great scientist more complete. Translated by B. Pokoly