Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 10. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1991)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Krizsán László: Magyar László együttműködése a portugál hatóságokkal Afrika tudományos megismerésében

A tárgyalások kedvezően haladtak. Angola főkormányzója 1853. augusztus 23-án a Tengerentúli Tanács elé terjesztette Magyar László megbízásának ügyét, ahol úgy vélték, „hogy az államnak javára szolgálna, ha az ajánlattevővel megkötnék a szerződést."

9 A szerződésben a Tengerentúli Tanács Angola és azon területek térképének elkészítését kívánta, melyeket az 1817. július 28-án Nagy-Britanniával kötött szerződésben Portugália magának tartott meg. Kérte továbbá, meghatározott határidőre kiadás céljából, Magyar László utazásainak leírását. Kikötötte a Tengerentúli Tanács azt is, hogy a térképen és az utazási leírásokban a tulajdonneveket a portugál helyesírásnak megfelelően kell feltüntetni, a helymeghatározásokat pedig csillagászati úton kérte megállapítani. A munkálatokhoz a kormány több alsóbbrangú hivatalnok és katona közreműködését igérte. A szerződéstervezetet a portugál király 1854. április 20-án, változtatás nélkül jóváhagyta. A Magyar László alkalmazásáról szóló iratokból kétségtelen bizonyossággal megállapítható, hogy Magyar László - valószínűleg 1853 folyamán - teljesítve a még csak lervezet formában létező szerződés azon pontját, miszerint utazásairól készített beszámolóit, közlés céljából, a Tengerentúli Tanács rendelkezésére köteles bocsátani, elküldte a nevezett Tanácsnak „Feljegyzések Délafrika vadonjairól" című munkáját. E mű kéziratát - miután a Tengerentúli Ügyek Tanácsa kedvező szakvéleményt készített róla - az illetékes miniszter, királyi rendeletre, a kiadás eszközlése végett megküldte Angola főkormányzójának. „Őfelsége a Király, az Úr földi Helytartója utasításának megfelelően a tengerentúli Ügyek Államtitkársága mellékelten megküldi Angola tartomány főkormányzójának ama szakvélemény 1854. január 24-én kelt másolatát, amelyet a Tengerentúli Ügyek Tanácsa készített Ladislau Amerigo Magyar: „Feljegyzések Délafrika vadonjairól" című, közzététel céljából benyújtott munkájáról. A miniszter kifejezi azon óhaját, hogy a szakvélemény ismeretében a főkormányzó minden általa szükségesnek vélt és tőle telhető intézkedést tegyen meg a mű közzététele érdekében, majd eljárásáról közvetlenül a Tengerentúli Ügyek Tanácsát tájékoztassa. Királyi Udvar, 1854. április 20. Visconte d'Athoguia",

11 A leiratban szereplő Magvar-mű ismeretlen az eddig feltárt Magyar-kéziratok sorában. Ez egy ma is lappangó Magyar-kézirat, amely vagy az Angolai Főkormányzóság iratanyagában fekszik, vagy - ha a főkormányzó a szerződés meghiúsulása, s ezzel a kiadás elmaradása miatt visszaküldte a királyi udvarnak - a Tengerentúli Ügyek Minisztériuma levéltárában kallódik. A „Feljegyzések Délafrika vadonjairól" kéziratának felkutatása nemzeti tudományunk halaszthatatlan kötelessége. E munka és a feltételezhetően még létező további ismeretlen Magyar-kéziratok nemcsak a magyar tudománytörténet, hanem az egvetenws Afrika-tudomány számára is felbecsülhetetlen értéket jelentenek, és semmiképpen nem szabad az anyagi lehetőségek szűkös voltára hivatkozva, lemondani felkutatásukról! Dr. Thirring Gusztáv idézeti művében a szerződés meghiúsulását azzal magyarázza, hogy a portugálok esetleg megvonták bizalmukat Magyar Lászlótól, nem tartva őt képesnek pontos földrajzi helymeghatározásokra. Sajnos, a kor „tudóstársadalmában" szinte bevett szokás volt íróasztal mellől „kijavítani, korrigálni" a helyszínen, sokszor élete kockáztatásával adatokat gyűjtő kutató feljegyzéseit. Thirring levédett! Az újabban feltárt levéltári adatok azt bizonyítják, hogy a portugál hatóságok még évek múlva is, töretlen bizalmat tanúsítottak Magyar László személye és képességei iránt. Erről beszél az az okmány is, melyben a Tengerészeti és Tengerentúli Ügyek minisztere, három esztendővel a szerződés meghiúsulása után, királyi utasításra felkéri Angola főkormányzóját, hogy lépjen érintkezésbe Magyar Lászlóval a korábbiakban említett térkép elkészítése ügyében. „Tekintettel arra, hogy az a térkép, amely Angola tartományról forgalomban van, elavult és helyesbítésre szorul, valamint, hogy jelenleg a helyszínen tartózkodik az osztrák alattvaló, Ladislau Amerigo Magyar, aki, többirányú támogatás esetére, 1853-ban már felajánlotta szolgálatait Benguela kormányzójának afrikai térkép elkészítésével kapcsolatban. E tárgyban Őfelsége 1854. április 20-án kelt, Angola tartomány fökormányzójához intézett leiratában kedvezően döntött, ugyanúgy, mint a mellékelve küldött másolat, amely ugyanazon év január 24-én készült és a Tengerentúli Ügyek Tanácsának szakvéleményét tartalmazza. A Felséges Úr elrendeli, hogy a főkormányzó - amennyiben az említett Ladislau Amerigo Magyar még hajlandó a munka elvégzésére, és a kormányzó öt erre alkalmasnak találja - bízza meg a szóban forgó térkép elkészítésével. 1857. február 4. Sa da - Bandeira". A szerződés aláírása 1854-ben nem alkalmatlansági okok miatt maradt el, hanem egyrészről azért, mert a kormány levele nem került időben a címzetthez. Magyar László kezeihez csak 1855 végén, a távoli Moropu országban jutott el a Tengerészeti és Tengerentúli Ügyek miniszterének szerződéstervezete.

13 A másik ok, amely miatt Magyar nem telt végleges elkötelező igétetet a portugál kormánynak, az otthoni, illetve Európa más országaiban lehetséges publikálás reménye, és régi álmának - a hazatérésnek - esetleges beteljesülése volt. Mindezek iránt azért is jogos igényeket és reményeket táplálhatott, mert felfedezői munkásságáról közben az angol Királyi Földrajzi Társaság is részletesebb felvilágosítást kért a londoni portugál követtől, Lavradio gróftól.

14 írásait, illetve a belőlük válogatott szemelvényeket már 1852-től londoni, párizsi és hazai hírlapok és folyóiratok közölték, s a legmagasabb tudományos elismerés jeleként Petermann világhírű szaklapja, a „Geographische Mitteilungen" is.

15 Hazatérése ügyében édesapja - a gazdatisztből háromezer holdas földbirtokossá rangosodon Magyar Imre kezdetben támogatásáról biztosította fiát, s úgy tűnt, hogy Afrika vándora rövidesen viszontláthatja hazáját. E helyzetnek megfelelően, de valami belső megérzéstől is vezérelve, olyan udvarias hangú, diplomatikus levélben köszönte meg Benguela kormányzójának a portugál kormány iránta tanúsított bizalmát, amelyben minden ajtót nyitva hagyott. Csupán arról értesítette a