Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 10. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1991)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Arktisz és Antarktisz Múzeum (N. G. Jagodnicin)

ARKTISZ ÉS ANTARKTISZ MÚZEUM Szentpétervár egyik népes utcájában, a Marata közepe táján impozáns neoklasszicista épület emelkedik. 1838ban épült a neves orosz építész, Mensikov A /. tervei alapján és közel egy évszázadon át sztarovercsevszki templomként ismerték. A műemléki épületet a forradalom után múzeumi célokra átépítették, emeletekre bontották és a híres orosz sarkkutató, Smidt O. J. javaslatára az Északi-sarkvidék kutatásával kapcsolatos dokumentumokat, emlékeket helyeztek el benne. A múzeum és állandó kiállítása a történeti földrajz tárgykörét öleli fel, és ennyiben hasonlít az érdi Magyar Földrajzi Múzeumhoz. Mérete és kiállítási tárgyainak gazdagsága természetesen nagyságrendekkel nagyobb. A kiállítás négy témakört dolgoz fel: 1. az Arktisz természeti világa, 2. az északi tengeri út felfedezése és meghódítása, 3. a „Távol-Észak" gazdasága és kultúrája, 4. Antarktisz. Az első témakör keretében a látogatók megismerkedhetnek a sarkvidék tengereinek és szárazföldjeinek természeli földrajzi viszonyaival, növény- és állatvilágával - élethű diaporámák segítségével. Az „északi tengeri út" vagy másképpen az északkeleti átjáró felfedezésének és meghódításának története voltaképpen az egész Északi-sarkvidék megismerésének törléncte a XII. századtól napjainkig.(A kiállításon csak orosz kutatók szerepelnek, így pl. a Ferenc József-földet felfedező osztrák-magyar expedíciót meg sem említik. Szerk.) A nagy felfedezők sorát Gyezsnyev nyitja meg, akinek 1648-ban Szibéria északi partjairól első ízben sikerült eljutnia a később Beringről elnevezett szoroson át a Csendes-óceánba. Sok emléktárgy, térkép, naplójegyzet, valamint festmény emlékeztet a későbbi híres hajósokra, felfedezőkre, mint Bering, Csicsagov, Litke, Vrangel, Toll, Makarov, Szergcjev, Vilkickij, Szedov, Ruszanov, Bruszilov. Természetesen legtöbb kiállítási anyag a szovjet időszak kutatásait szemlélteti. Az államilag szervezett sok tudományos expedíció közül kiragadjuk az „Északi-sark 1" állomásét, melyet 1937-ben egy Eszaki-sark közelében stagnáló 4 km nagyságú jégtáblára telepítettek. A Papamin vezelte négytagú expedíció jégtáblája Grönland felé sodródott el, miközben a kutatók sok ezer mérési adatot továbbítottak rádión a kutatási központba. 274 nap után a jégtábla annyira megfogyatkozott és összetöredezett, hogy a veszélybe került kutatókat egy jégtörő hajó vette fedélzetére. A kiállításon látható Papanyinék eredeti sátra, teljes felszerelésük, műszereik. A bejárati csarnokban függesztették fel azt a könnyű kis szántalpas repülőgépet (népszerű neve: Savruska), melylyel az 1930-as években a jégtáblákon létesített további kutatóállomásokra a személyzetet és az anyagi utánpótlást szállították. A kiállítás legfiatalabb része az Antarktisz-gyűjtemény. Ismeretes, hogy a Déli-kontinenst elsőként a Bellingshausen és Lazarev vezette orosz expedíció hajózta körül 1820-ban. Utána az oroszok érdeklődése megcsappant a „haszontalan" távoli jégvilág iránt, és csak a II. világháború után, a Nemzetközi Geofizikai Év (1958-59.) keretében kapcsolódtak be ismét az Antarktisz kutatásába. Az első állandó dél-sarki szovjet kutatóállomás, a Mimij 1956-ban létesült. Azóta további hat nagyobb állandó szovjet bázist telepítetlek az Antarktika!! és ezek anyagai is már a múzeumot, ill. kiállítását gazdagítják. Jagodnicin, N. G. az Arktisz és Antarktisz Múzeum igazgatója A hajdani sztarovercsevszki templom: nui a sarkvidékek földrajzi múzeuma