Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 10. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1991)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Gábori-Csánk Vera: Az érdi ősemberi telep
a specializációban a telep idejének vége felé egy új mellékspecializáció, a vadászatban bizonyos átállás kezdődött el a vádlóra és a gyapjas orrszarvúra, ami úgy látszik kihatott a szerszámkészlet tipológiai összetételére. Az óriási vadállományt, helyesebben a zsákmány nagy mennyiségét az magyarázza meg, hogy a telep vadváltónál feküdt. A telep régészeti leletei és kultúrája Eddig elsősorban a természettudományos eredményeket hoztuk előtérbe, pedig az ásatási egyértelműen régészeti céllal végeztük. Csak a rendkívül kedvező körülményeknek köszönhető, hogy munkánkból komplex feldolgozás lett. Az ásatás legfontosabb eredménye azonban az a 900-nál több kőszerszám, ami a két kultúrrétegből, az 5 települési szintből előkerült. Az eszközök nyersanyaga 90%-ban közönséges kvarcit, kavics, ami nehezen munkálható meg - de bizonyos kultúrára, lelőhelyekre jellemző. Előfordul finomabb kőzet, mint pl. faopál is. amiből azonnal tökéletesen megmunkált szerszám készült. A szerszámkészítés technikája un. pontiniano jellegű (a közép-itáliai pontiniano kultúráról elnevezve). Ez abból áll, hogy a nagy és közepes méretű, görgetett kavicsokat „felgerezdelik", és ezekből a gerezdekből további retusálással készülnek az eszközök. Hasonló, de nem azonos technikával találkozunk a tatai ősemberi telepen. Az érdi telep kultúrája azonban teljesen más, és Magyarországon eddig nem került ez elő. A szerszámkészlet 61 típusból áll, és ezek összetétele, százalékos arányuk, köztük egy-egy „vezértípus" határozza meg a kultúra jellegét. A szerszámok egészen túlnyomó része a kaparok különböző változatai, típusai. Bőmyúzásra, bőrmegmunkálásra használták őket. Feltűnőek az ún. csonkított csúcsú szilánkok, néhány hasogató szerszám, az un. Tayac lípusú hegyek stb. Mindezeket a kőiparokat évtizedek óta a Bordes-féle tipológiai-statisztikai módszerrel, különféle indexekkel dolgozzuk fel. Az eredménye pedig az lett, amit számos egyedi szerszám alapján világosan „éreztünk": az érdi telep kultúrája szinte tökéletesen egyezik a franciaországi charentien műveltséggel, ami elsősorban a déli Charente és Dordogne megyében terjedt cl. Beutazva ezeket és sok más európai lelőhelyet, azt tapaszlalluk. hogy az egész érdi régészeti lelelanyagot bekeverhetnénk egy Ny-i charentien gyűjteménybe, senki sem venné észre. Felesleges lenne itt kitérni a tipológia részleteire, a szerszámok végtelenül lassú fejlődésére, felvetődik a kérdés: hogyan, milyen úton került ez a kultúra, ez a kis embercsoport ide? A szálak, a régészeti kapcsolatok egyértelműen DNy felé vezetnek. Egészen hasonló leletek a horvátországi Krapina, Veternica, Vindija barlangban kerültek elő. Mindig az alsó kultúrrétegben, az átfogó moustérien kullúra előtt. Ny felé Szlovéniában ott a Betalov spodmol, majdnem azonos szerszámkészlettel. E-Itáliában tovább vezet a kis Poccala-barlang, és még egy-két lelőhely az Alpoktól D-re. Itt az út megszakad - a Pósíkság üres - majd lassú áramlás a Ligur-tengerparton folyik tovább - ti. visszafelé. Az érdi telep kultúrája a délkelet-európai charentien műveltségének egyelőre az utolsó, ÉK-i kisugárzása a Kárpát-medencében. Végül közöljük az érdi telep egyes rétegeinek, ill. szintjeinek radiokarbon dátumait. Érd „d" szint = 35 300 év Érd „d" szint = 38 100 év Érd „e" szint = 44 300 év Érd alsó kultúrréteg = 50 000 év Dr. Gábori-Csánk Vera Budapesti Történeti Múzeum Budapest Károlyi M. u. 16. H-1053 I RODALOM GÁBORI-C&ÍSK V. (1968): La station du Paléolithique moyen d'ÉrdI longrie - Budapest GÁBOR1-CSÁVK V.-KRETZOI M. (1968): Zoologie archéologique. In: Gábori-Csánk V. (1968) pp. 223-2-14. KRETZOl M. (1968): Émde paléontologique. In: Gábori-Csánk V. (1968) pp. 59-104. KRIVÁS' P. (1968): Division paléoclimatique et stratigrapliique de la station. In: Gábori-Csánk V. (1968) pp. 33-38. ST1EBERJ. f/A5«.Étudepalé»ifloristique./íi.- Gábori-Csánk V. (1968) pp. 39-56. PRIMITIVE MAN SITE IN ÉRD The Paleolithic site of Érd was unearthed in two, interconnected valleys. A monograph in French was published on its investigation. Author outlines the stratigraphie investigations here. The site can be placed into the early Würm period and its duration did not reach the first cold stage of Würm I. The analysis of 50,000 animal bones portrays hunting habits, its specialization, the use of animals and the amount of meat obtained. The archaeological finds belong to the SE-European Charentien culture, which arrived into the territory of Hungary from the SW and has links with France. The C dates of the site are also published. Translated by D. Lóczy
