Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 10. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1991)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Kubassek János: Torday Emil emlékei Londonban

rendeztek belőle és Roslyn Poignant szerkesztésében külön katalógust is megjelentettek. Torday kéziratai, feljegyzései részben a British Museum, részben a Royal Anthropological Institute archívumában maradtak meg. 1907-1909 közötti, Hilton Simpsonnal tett expedícióinak naplóját az utóbbi intézmény őrzi. Torday Henry Balfourral folytatott levelezése az oxfordi Pitt Rivers Museum kézirattárában található. A Királyi Földrajzi Társaságban is fennmaradt néhány levele. Kutatás a leszármazott után Anita McConnell segítségével jutottam hozzá Torday Emil 1931. május 11-én kelt, DX 471698 számú halotti anyakönyvi kivonatának hiteles másolatához, melyet a londoni General Regisler Office 19-2286 nyilvántartási számon állított ki. A sors szomorú fintora, hogy Torday élete Londonban a Shaftesbury Avenue-n található Francia Kórházban ért véget, melytől néhány lépésnyire, a 196-os számú házban működött a Seeley kiadóvállalat, az „On the trail of the bushongo" című, 1925-ben megjelentetett, nagy sikerű munkájának kiadója. A dokumentum szerint Torday műtétet követő szívelégtelenségben, ötvenöt esztendős korában, 1931. május 9-én hunyt el. Utolsó lakhelye London Kensington nevű előkelő városrészében található 17 The Grove Boitons volt. Az utcát és a házat megtaláltam, de az új lakók semmit sem tudtak a neves tudósról. Az utcai járókelők közötti kérdezősködésem sem járt eredménnyel. Egy idős néni halványan emlékezett egy ott lakott, beteges, külföldi íróra, akinek volt egy járásképtelen kislánya, de semmi konkrétumot nem tudott a családról, bár a Torday nevet ismerte valahonnan. A halotti anyakönyv leszármazottként az azonos lakcímű Torday Ursulát jelölte meg, de továbbra is nyitott maradt a kérdés, hbl temették el Torday Emilt? A ma is egészségügyi intézményként működő Francia Kórházban nem sikerült erre vonatkozó adatot találni, s egykori lakóhelyének plébániáin is hiába érdeklődtem. A kensingtoni és bromptoni, majd London egyéb számításba jöhető temetőinek símyilvántartásait átvizsgálva sem találtam semmilyen nyomra vezető bejegyzést. Csupán annyit sikerült megállapítani, hogy a hamvasztásos temetkezés 1939-től terjedt el Londonban, így nem valószínű, hogy a nyolc évvel korábban elhunyt Tordayt elhamvasztották volna. A további kereséshez egyetlen szál maradt: Torday Ursula, akinek 1983-as londoni Montague Mansions-beli címét telefonkönyv segítségével tudtam azonosítani. A telefonszámon azonban senki nem jelentkezett, s a ház lakása le volt zárva. Az egyik szomszéd szerint a lakás üres, mert nincs bérlője. A legkülönbözőbb napszakokban próbáltam érdeklődni a lakóktól, de csak annyit tudtam meg, hogy az utolsó bérlő, egy idős, tolókocsihoz kötött hölgy volt, akit már hat-hét hónapja nem láttak. Mivel Londonban nincs sem központi, sem kerületi Henry Balfour lakcímnyilvántartás, az ingatlannyílvántartás pedig szigorúan bizalmas a személyiségi jogok védelme miatt, rendkívül nehéz volt a kutatás. Torday Ursula korát és egészségi állapotát ismerve azt is feltételezni lehetett, hogy esetleg már nincs is az élők sorában. Ezt az eshetőséget azonban a General Register Office halotti anyakönyvi nyilvántartása alapján szerencsésen sikerült kizárni. Hetekig tartó nyomozás derítette ki, hogy melyik kórházban kezelték utoljára. Telefonon beszéltem egyik orvosával, aki szerint Torday Ursula a közelmúltban vidékre költözött. Hogy pontosan hová, azt nem tudta, vagy nem akarta megmondani, s a személyes találkozó elől is kitéri, sok munkájára és egyéb elfoglaltságaira hivatkozva. Annyit azonban elárult, hogy időnként meglátogatta egy Peter Torday nevű fiatalember, akinek operaénekes a foglalkozása. Találkozás Torday UrsuIával Sikerült kapcsolatot teremteni a fiatalemberrel, aki csak névrokona Torday Ursulának, de gyermekkora óta jól ismeri, s baráti kapcsolatban van az idős, mozgásképtelen hölggyel.