Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 10. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1991)

ÉRTEKEZÉSEK - I. Bartha Lajos: Weinek László, a csillagász és utazó

Weinek László a Kerguelcn-szigcti expedíció idején. Fénykép után készült fametszet a „ Magvarország és a Nagyvilág" 1878. márc. 31-iszámából Bár szóba került meghívása a pesti Tudományegyetemre, a földrajzi tanszék csillagászati intézete sem szerény lehetőségei, sem alárendelt helyzete miatt nem elégítette ki Weinek törekvéseit (10). Végül is hosszabb-rövidebb lipcsei és drezdai munkálkodás után, 1883. október 1jcn elfoglalta a prágai Károly Egyetem csillagászprofesszori és az egyetemi csillagászvizsgáló igazgatói széket (2, 4). Az egykori jezsuita egyetem ódon csillagásztornya és szerény felszerelése erősen korlátozta Weinek gyakorlati munkalehetőségeit. Egy 7 hüvelyk (18 centiméter) lencsenyílású Steinheil-féle lávcső, egy jó délkör-távcső (1885-től) és néhány pontos ingaóra alkotta az obszervatóriumi felszerelést. Weinek László, jó gyakorlati érzékkel, olyan vizsgálati programokat állílott össze, amelyekhez ez a szerény berendezés is elegendő volt. Kezdetben a Hold csillagfedéseit, valamint a hold- és napfogyatkozásokat észlelte. 1884-ben megkezdte a holdfelület egyes kisebb részleteinek rajzolását. Weinek holdtérképező munkájának elismeréseként a világ néhány nagy csillagvizsgálója rendelkezésére bocsátotta az akkori idők óriástávcsöveivel készített Iioldfényképek eredeti negatívjaít. Az ezekből összeállított, nagyított rajzok alapján Weinek László egy nagy, a korábbiaknál valósághűbb holdtérkép összeállításához kezdett. Ennek a térképnek sajnos csak a fele jelent meg nyomtatásban (1, 2, 13, 14). Weinek szívesen és gyakran írt népszerűsítő, ismeretterjesztő cikkekel is. Szívügyének tekintette a csillagászat és a földtudományok oktatását, széleskörű terjesztését. Azt lervezte, hogy Kerguelen-szigeti útjáról egy terjedelmesebb művet is kiad. Erre azonban már nem került sor. Rövid betegeskedés után 1913. november 14én Prágában elhunyt. A Gazelle-expedíció és a Vénusz-átwnuiás A 19. század egyik legnagyobb csillagászati vállalkozása alighanem az 1874. december 9-én bekövetkezett Vénusz-átvonulás megfigyelésére szervezett expedíciók sora volt. A jelenség Belső- és Kelet-Ázsiából, az Indiaióceán és a Csendes-óceán térségéből volt megfigyelhető. Ezért a gazdag kulturállamok ezekre a területekre illetve az óceánokban fekvő szigelekre - küldtek észlelő expedíciókat. Számítva az esetleges kedvezőtlen időjárásra, néhány nagyobb állam több helyre is küldött ki észlelőket. így Olaszország 3, az Egyesült Államok 8, Német- és Franciaország 6-6, Nagy-Britannia 12 különböző Vénusz-átvonulás expedíciót szervezett. A német államok közös „Birodalmi Expedíciói"-nak egyikét a déli Indiaióceánban fekvő Kerguelen-szigetre irányítónak (9, 17). Ezeket az expedíciókat, a költségek jobb kihasználása érdekében, többnyire tengerkutató és térképező utakkal kötötték egybe. A múlt század utolsó harmadában indult meg a modem értelemben vett oceanográfiai kutatás: a tengervíz, a tengerfenék és az óceánok feletti légrétegek, valamint a tengeri élővilág rendszeres és részletes tanulmányozása. Az oceanográfiai expedíciók sorát az angol Challenger nyitotta meg, 1872 és 1876 közt, a Föld összes óceánjára kiterjedő kutató útjával. A kutató munka a mélységméréseklől és fenékminta-vétclektől, a mélységi és felszíni hőmérséklet méréseken és a tengervíz kémiai elemzésén át a mélytengeri és felszín közeli élővilág tanulmányozásáig, valamint a légköri vizsgálatokig terjedtek. Hasonló feladattal indult 1874-ben a német Gazelle korvett, lovag G. E. von Schleinitz parancsnoksága alatt, 350 főnyi személyzettel. A gőzgéppel hajtott, de teljes vitorlázattal is ellátott könnyű hadihajó fegyverzetének egy részét leszerelték, ezek helyébe került az akkoriban eléggé nehézkes oceanográfiai felszerelés, a szokásosnál nagyobb élelemmenyiség, valamint a Kcrguelen-szigeten felállítandó csillagászati állomás előre gyártott elemei és műszerei. A Gazelle útvonalát - a Föld teljes körülhajózását! - úgy állították össze, hogy a Challenger kutató útját kiegészítse, emellett a Vénusz átvonulását megfigyelő csillagászokat időre az állomáshelyükre szállítsa (18, 19). A Vénusz-átvonulás megfigyelésében és a Kerguelenszigeti tudományos munkában a hajó tisztjei is részt vettek, viszont a csillagászcsoport is bekapcsolódott az óceánkutatásba (19). A csillagászexpedíció vezetője a wilhelmshafeni Tengerészeti Obszervatórium igazgatója, C. Borgen; helyettese (a lipcsei obszervatórium