Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 10. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1991)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Balázs Dénes: Magyar honfoglalók Új-Zélandon

5. ábra. If). Kókay István (Stephen Kokay, Jun) 9. A Biblia elején a következő ceruzával beírt szöveg olvasható: „Meg esküdtünk 1895 Nov 12-én - István születet 1898 jan 3án, - Viktoria 1900. dec23án - Ilona 1901. aug. 30án - Etelka 1903 jan (jun?) 4én, Pál 1^06 máj lOén (amerikában született meg) - Franciska 1907szept 25én - meghaltak, csak 2-tő maradt - az uram is meghalt 1922 jun 22én Tuataperébe, N. Z. - Ilona meridölt 1934be, elvált 39be törvényesen - Steve megmeridölt 1945 június 20án". A Biblia végén ceruzával beirt, nehezen olvasható szöveg: „anyám születet 1845, apám meg 1850, 32 éves volt anyám amikor én születem, 37 volt mikor Etel születet, 50 éves volt mikor férjhez mentem, a lába kifakadozot 44 éves korában az orvos azt monta, töbet nem mész rajta és még 26 évig élt aztán, mindig nehezen dolgozót csak az utolsó 3 évbe nem, mert rákja lett és bele hall 1915 meghalt apáin meg 1925 halt meg 75 éves volt anya meg 70 volt, az én uram meg 51 volt mikor meg halt 1922be június 22én New Zealandba, Tuataperébe". 10. Az egyik christchurchi lap tudósítója így jellemezte meg anlékezésében Kóka)t: „Steve Kokay was a man of vigorous and outspoken character and it was not surprising that he was at times a cairre of controversy. But as a councillor he was a valuable acquisition to the county, applying himself whole-heartedly to his duties". Magyarul: Kókay István energikus és szókimondó jellemű ember volt, és nem meglepő, hogy időnként a viták középpontjába került. De mint képviselő, értékes nyeresége volt a megyének, mivel teljes szívvel végezte feladatát, 11. A köszöntő vers, amely az újságban is megjelent, így hangzik: „A welcome home to Kokay (Steve! He's back now from Japan; He had a yen for travelling That energetic man He's travelled more then most of us can do in one life span. And so to Steve Kokay we give A travelling bouquet; I'm sure he will reciprocate With glass of fine Tokay Ah yes, he travels far and wide Does Lion Steve Kokay! A költemény prózai magyar fordítása: Isleti hozott itthon, Kókay (Pista), most jött vissza Japánból; egy jenje volt az utazásra, de ő tetterős ember többet utazott ö mint legtöbbünk teheti azt egy élethosszon át. És midőn átnyújhuik Kókay Pistának egy utazási köszöntő csokrot, biztos vagyok benne, hogy ö viszonozza egy üveg finom tokajival óh igai, ő széltében-hosszában utazik, így tesz az oroszlán Kókay Pista! IRODALOM BALÁZS DÉNES (1978): Ausztrália, Óceánia, Antarktisz - Gondolat Könyvkiadó, Budapest BALÁZS DÉNES (1990): Magyar utazók Ausztráliában - Földr. Múz. Tan. 8., pp. 37-42. KOLLÁT LAJOS (1912): Utazás Uj-Zeelandba. (KoDát Lajos úti beszámolója három részletben.) - Csongrádi Újság, X. évf. 18. szám, május 5; 19. szám, május 12; 20. szám, május 19. KOLLÁT, LOUIS STEPHEN (1911): Saját kéziratom. Az utazásom alatt történt változások, indulások. - Tuatapere - Papatotara. New Zealand. 1. June 1911. (Az eredeti 8 oldalas kéziratot Nancy Kollat őrzi Tuataperében, másolata a Magyar Földrajzi Múzeum arcliiviunában.) KUNZ, F. E. (1985): The Hungarians in Australia - AE Press, Melbourne McLEOD, Gordon (1984): Up to Waiau - Invercargill HUNGARIAN SETTLERS ON NEW ZEALAND Li the first decade of this century almost a million people emigrated from Hungary for lack of a living. 90 per cent of the emigrants chose America to settle, but some with a more enterprising spirit wished to find their luck in more remote parts of the world. Thus Hungarians are virtually dispersed in all corners of the world. Most of the emigrants came from rural areas, where natural population growht was rapid, but vast landed properties deprived the poor from all chance for getting hold of land. Early this century news broke that in New Zealand free land is alloted to anyone who is willing to till it. From the poorest county of Hungary, from Csongrád, many families undertook the task of finding a new homeland for themselves. Most of them were navvies, ie. landless hired workers in villages, who lived from carrying earth in flood-control dyke or road constructions using their wheelbarrows and were paid after the volume of the earth transported. After the completion of largescale dyke and road constructions, they lived in poverty. In 1911 four families (the Rácz, Kollát, Szivák and Kókay families) of the poor navvies in Csongrád managed to settle in the area of Tuatapere, the southernmost part of the Southern Island of New Zealand. In the beginning they worked in forest clearing, then acquired land and established farms. With their hard work they attained appreciation among the Anglosaxon majority. Later one of the descendents, Stephen Kókay was elected the representative of Waiau district in Wallace County Council. In 1985 author visited the descendents of Hungarians in Tuatapere. They do not speak Hungarian, but preserve the memory of their ancestors, faded photographs and documents, tools and buildings made by Hungarian pioneers. Translated by D. Lóczy