Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 10. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1991)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Kőrösi Mária: Teleki Pál, az ember
módszerre] térképre, atlaszokra álmodja, s úttörő munkát végez a geográfia terén. Igényes statisztikát készít, ezerfelé ágazót, kitekintőt. S megteszi a majdnem lehetetlent: a szigorú ábrákban, függvényekben, számokban emberi sorsok, országos problémák érződnek. Az emberi gondokra oly érzékeny volta talán akkor válik először ismertebbé, amikor az Országos Hadigondozó Hivatal élére kerül. E tisztséget 1917 nyarán, az Eszterházy-kormány idején veszi át és 1918-ig megtartja. A hivatal egészségügyi feladatait előtte már megszervezték, az ő vállára nehezedett a szociális rész: hogyan kell a hadiözvegyek, hadiárvák ügyeit megoldani. Félreteszi a papírtömeget, és új rendszert vezet be: a rokkantakkal való személves beszélgetés alapján az egyéni elbírálást. Tragédiák részese lesz, fizikai közelségben érzi az egyes emberek szenvedéseit, s éli meg ezer és ezer család kétségbeesését, háború okozta drámáját. A maga módján osztozni próbál a helyzetükön. De erről idézem őt magát. (TELEKI P. 1918): „Amikora hadigondozói székemet elfoglaltam, akkor 14 különböző memorandumot találtam az asztalomon... Az elaborátumok közül csak hetet olvastam el, ezt bevallom, de voltak közöttük olyanok, amelyekért mint professzor - ha azok mint doktori disszertációk feküdtek volna előttem - cum laude-t, vagy akár summa cum laude-t is adtam volna. De akkor gondolkodni kezdtem azon, hogy milyen viszonyban vannak az élettel ezek a memorandumok, és kétségeim merültek fel, hogyan alkalmazhatom ezeket. Ekkor az a gondolatom támadt, hogy megkérdem magát a rokkantat. Elmentem a Nyúlkaszárnyában levő intézetünkbe, és amikor az udvaron átmentem, rámutattam 10 rokkantra, csak arra ügyelve, hogy öreg is, fiatal is legyen közöttük. Soha ezeket a rokkantakat nem láttam, és óvakodtam az igazgatónak is megmondani, hogy mit akarok, nehogy gondolkodni próbáljon, mert akkor mindennek vége lett volna. A rokkantakat egyenkint behívtam egy szobába és elkezdtem velük beszélgetni. Már ennél a tíz esetnél rájöttem, hogy minden eset más, minden eset egyéni... Ha az ember a jövő életet akarja megalapozni, és megoldani, akkor nem lehet egy két incidentális dolog alapján ítélni, hanem ki kell meríteni egy embernek Összes körülményeit, az összes vonatkozásokat, minden családi körülményét, és ezeknek lehetőleg teljes ismeretében vezetni őt vissza valamelyik foglalkozásba. Nemcsak az egyénnek, és a családnak, hanem a környezetnek, a városnak a körülményeit is ismerni kell. Egyebet kell csinálni a szolnokival, egyebet a szombathelyivel, egyebet a beregszászival vagy kanizsaival, és mást a fővárosival, mint egy nem fővárosival... Elvem az volt, hogy az embereknek nem egyforma pénzbeli ellátáshoz van joguk, hanem ahhoz, hogy őket mindenben támogassuk, mégpedig nem mint 4 318-as számú rokkantat, hanem mint Nagy Jánost és Kis Pétert. Nagy különbségek lehetnek pénzbelileg e tekintetben, de a jóakarat tekintetében nem szabad különbségnek lennie... Itt nem leitet sablonok szerint eljárni. Magának az összegnek a megítélése is teljesen a munkát végző Dr. gróf Teleki Pál, a Magyar Királyi József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem 1937-38. évi rektora tisztviselő felelősségvállalásától és lelkiismeretességétől függ. De felelősség és lelkiismeretesség nélkül egyéni elbánást nem lehet keresztülvinni. E nélkül csak sablon létezik. A sablon arra jó, hogy a felelősség alól mindenki mentesíthesse magát, de a sablon a legrosszabb metódus, mert a legtöbb helyen túl keveset segít, néha pedig feleslegesen túlmegy a határon. Természetesen annak a legkényelmesebb, aki a munkát végzi, de akkor nem ember kell nekem ehhez, hanem gép, mert ilyenre pontosabb. Ott, ahol ember kell hozzá, merje az viselni a felelősséget és legyen lelkiismerete. Ez hivatali kötelesség." Teleki igen részletesen, sok-sok konkrét esetet sorol fel a továbbiakban, igen körültekintően, hosszasan. Felvetődhet a gondolat: Nem túlzott naivitás-e egy világháború összes hazai rokkantjának problémáit így intézni és felvállalni? Lehetséges. De a példa azt jelenti, hogy ha Telekinek ilyen hibái is voltak, azok erényeiből fakadtak. Ebben a feladatkörben sem feledi egy pillanatra sem magyarságtudatát. Idézzük őt tovább: „Végül még egyet: a megoldásnak magyar megoldásnak, a
