Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 9. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1991)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Wojtilla Gyula: Baktay Ervin, az indiai szellemiség közvetítője

szútra magyar fordítását csaknem a Tagore-könyvvel egy időben készítette, ami a tagadhatatlan üzleti vállalkozás mellett, kétségtelenül az ind kultúra egyik klasszikus alkotásának, és az erotika hinduizmuson belüli sajátos megítélését tekintve különleges darabjának sikeres tolmácsolása volt. Még az indiai évek előtt jelent meg a „Mahátmá Gandhi válogatott írásai és beszédei" c. könyve. Maga a válogatás mintaszerű, a rövid bevezető pedig a Mahátmát az őt megillető méltatásban - tegyük hozzá mindezt 1926-ban - részesíti. Jellemző példaként egy mondat Baktay előszavából: „Gandhi hitvallásának minden egyes pontja összhangban áll a krisztusi törvénnyel, s ezért Gandhi nem exotikus, távoli valaki, hanem mindnyájunké, az egész emberiségé - az egyetlen tiszta szándék, nyíltszemű útmutatás, bíztató szózat és valóraváló bizonyosság sötét, khaotikus jelenünkben". (BAKTAY 1926.) Itt meg kell jegyeznünk, hogy noha Baktay Tagore könyvében és itt is az egyetemes emberi értékeket legyenek azok hindu vagy keresztény értékek-egymástól nem elválasztva mutatta be, a korabeli katolikus bírálat mégis elmarasztaló volt. Ennek persze megvan a magyarázata: a forradalmak utáni bizonyosfokú konzervativizmus és a megfelelő dogmatikai szempontok, elsősorban a panteizmus tételének elvetése. A II. vatikáni zsinat óta, de már előtte is Gandhi életpályája megítélésében Baktay felfogása ugyancsak időtállónak bizonyult. Az indiai évekről megjelent útikönyvekben, majd a kétkötetes Indiában ugyanez a szellemiség tükröződik. Az 1936-ban először megjelenő „Szanátana dharma" c. könyve esetében a kétféle megítélés ugyancsak feltűnő. Amíg a munka rengeteg rajongót, hívet szerzett a szó jó értelmében, addig indológus képzettségű szakemberek sokszor durván kritizálták. A könyv megírásával Baktay nak semmiféle hittérítő célja nem volt. Maga a könyv egy külföldiek számára készült indiai összefoglalás, a The World's Eternal Religion (Benares, 1924, a Sri Bharat Mahámandal kiadása) jól sikerült átdolgozása, többek között Glasenapp és mások könyveinek figyelembevételével, Baktay világos, kiváló stílusában. Tudvalévő, hogy a hinduizmusnak sem központi egyháza, sem átfogó katekizmusa nincsen, az egyén a családja hagyományába beleszületve örökli az ideológiát és a kultuszt, amely a hinduizmusnak egy szegmentumát jelenti. Ha valaki a hinduizmusról mint átfogó jelenségről akar beszélni, erre csak akkor van szükség, ha a beszélgető partner nem hindu, akkor didaktikai okok miatt némileg mesterséges rendszert kell felállítani, és ez a tárgy gazdagsága miatt egy csöppet sem könnyű olvasmányt eredményez. Az pedig természetesnek mondható, hogy az írónak használnia kell annak a kultúrának a fogalomrendszerét is, melynek hordozói a mondanivaló befogadói. Baktay imponáló módon hidalja át ezt a nehézséget, szó sincsen nálamesterkélt modernizálásokról, aktualizálásokról, mint Baktay Ervin bárkaházában Szrinagár mellett azt nemrégiben egy fiatal indológus meglehetősen arrogáns ismertetésében hangoztatta. A bíráló véleménye a saját nagyfokú tájékozatlanságát mutatja, elég lett volna, ha legalább átlapozza egyszer a könyvet, és összeveti azt a nagynevű indiai filozófia professzorok, MAIIADEVAN ( 1956) és DEvARÁJA (1975) vonatkozó könyveivel, nem is beszélve a modern európai összefoglalásokról. H. GLASENAPP (1925) „Der Hinduismus" c. kötete az egyetlen igazán ajánlható olvasmány, mondanunk sem kell, hogy Baktay ennek számos részét bedolgozta könyvébe! Míg Glasenapp könyve a szerző kitűnő tolla révén magas szintű ismeretterjesztő kézikönyv, addig Baktayé a sok tényanyaggal együtt inkább olvasmányos, és mélyebben hatol be az ind eszmevilágba. P. BRUNTON (1941) „A Search in Secret India" c. munkájának lefordítása sikeres, és ma is azt mondhatjuk, hasznos volt, mert ebből a magyar olvasó sok mindent megtudhat a ma is divatos indiai ásramok és a guruk tevékenységéről. Brunton értékítélete időtállónak bizonyult Rámana mahárisi esetében, aki a század egyik legeredetibb indiai szentje volt, és akit ma is annak tartanak. Baktay utolsó kifejezetten vallástörténeti, filozófiai jellegű munkája az először 1942-ben megjelent „A diadalmas jóga, Rádzsa jóga", amelyben a jóga ideológiai elemei, amelyek ősidőktől fogva minden ind vallási irányzatban kulcsszerepet játszottak, a Patandzsali féle Jógaszútrák kapcsán kerül bemutatásra. Kisebb hangsúlylyal és terjedelemben szó esik a jóga gyakorlati aspektusairól is. Mint mindig, itt is rendkívül világos az, amit Baktay a sokat vitatott kérdésekről ír. Magáról a jóga