Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 9. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1991)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Tardy Lajos emlékezete (Impéri D.)

TARDY LAJOS EMLÉKEZETE 1990. január 10-ét mutatta a naptár, amikor az idős ember elindult a budai Orgona utcai lakásából munkái intézésére. A csúnya, hideg téli napon nem jutott messzire otthonától, az utcán összeesett, és mire a mentők segíthettek volna, meghalt. Tardy Lajos élete az utolsó leheletéig munkával és küzdelemmel telt el. Mindenekelőtt történész volt, a történettudományok doktora, de mint a keleti utazóink legjobb ismerője, a magyar geográfia- és utazástörténet lapjaira is kiemelt nagybetűkkel írta be a nevét. Különösen maradandót alkotott a Magyarországon járt idegen utazók anyagainak felkutatásával és közreadásával. Adatgyűjtés céljából ő maga is sokat járt külföldön, főleg keleti levéltárakban búvárkodott. Életének 74. évében - beteg szíve ellenére - még mindig utazni készült a hiányzó történeti láncszemek felkutatására. Ezt bizonyítja útja támogatása érdekében a Soros-alapítványhoz benyújtott kérelme. Ennek melléklete az a „szellemi életrajz", amelyből a maga írta „szabványszerű autobiográfiai" részt idézzük: „Budapesten, 1914. július 28-án születtem, műszaki értelmiségi családból. Iskoláimat Budapesten végeztem; érettségi után előbb jogi, majd bölcsészdiplomát szereztem. Három évig tartó hadifogság után hazaérkezve előbb a jogászi pályán működtem, majd az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda igazgatója lettem. Elítéltetésem, majd valamennyi vád alól történt felmentésem szabványos lepergése után mint munkás, majd mint könyvkereskedősegéd tartottam fenn akkor nagy létszámú családomat. Ezt követően kb. egy évtizeden át az Országos Széchényi Könyvtárban dolgoztam, végül már mint tud. főmunkatárs; innen pedig átkerültem a Magyar Nemzeti Múzeumba, ahol osztályvezetőként tevékenykedtem - ekkor már mint a történettudományok doktora. Agyhoz kötött nagybeteg (azóta elhunyt) feleségem ápolása céljából a nyugdíjaskor elértével nyugdíjba vonultam. Foglalkozásaim, helyesebben beosztásaim ritkán tükrözték korán kibontakoztatott tudományos munkálkodásomat. A történelem, egyéni sorsom okozta, hogy eredményeim csak a nyugdíjaslét esztendeiben bontakozhattak ki; addig - hogy érzékeltessem viszonylagos hallgatásom okait-afféle »katakombatudosi« létet éltem -élhettem. Mióta nyugállományba léptem, év nem múlik el anélkül, hogy egy-egy könyvem vagy néhány nagyobb tanulmányom ne látna napvilágot. Működésem az utóbbi évtizedekben fordult elsősorban Magyarország régi nemzetközi kapcsolatainak kutatása felé, majd ezen belül (kevés kivételtől eltekintve) a külföldön kialakult reneszánszkori magyarságkép foglalkoztatott és foglalkoztat mindmáig." (Ennek bizonysága a mellékelt részletes bibliográfia.) „Könyveimen kívül nyomtatásban napvilágot látott mintegy 300 tanulmányom, dolgozatom, cikkem, részint bel- és külföldi tudományos orgánumokban, részint a hazai napilapokban. E számok nagysága mögött nem hivalkodás áll - csupán árulóan tanúskodik nagyon is érett életkoromról, mely azonban - hála erős szervezetemnek és orvosaim karbantartó munkájának - megengedi utolsó nagy »nekifutasom«, a »Reneszanszkori útleírók Magyarországról című, félig-meddig corpus igényű munkám tető alá hozását... Munkatervem abból áll, hogy egy-két önköltséges külföldi kutatóút, valamint idehaza még teljesenki nem merített hasonló lehetőségek igénybevétele során művemet teljesebbé teszem." Ezen utolsó nagy nekifutás közepette kerestük meg Tardy Lajost, hogy nyújtson segítséget a Magyar Utazók Lexikonának elkészítéséhez, tudományos gyűjtőmunkájának mérhetetlen tárházából tegye közkinccsé a keleti utazókra vonatkozó biográfiai adatokat. Örömmel vállaltaa feladatot, bár jelezte, hogy annak teljesítése egészségi állapotától is függ. A baj be is következett, 1988. január 15-i levelében arról tájékoztatott, hogy „...négy infarktusom után olyan rosszul viselem az idei rendhagyó telet, hogy ... gyakori rosszullétem miatt orvosom egyszerűen leparancsolt az oly szívesen vállalt kötelezettségem teljesítéséről". Fia, Tardy János tájékoztatásából tudjuk, hogy szívbántalmai ellenére hihetetlen energiával fáradozott az ötkötetes „Iter Pannonicum" összeállításán, már a jegyzeteket írta hozzá. Ez a hatalmas mű a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének felkérésére készült, a „Studia Humanitates" sorozatba. Feldolgozta és magyarázatokkal látta el a XV-XVI. századi Magyarországra vonatkozó útleírásokat. Fennmaradt egy levele, melyet Klaniczay akadémikushoz címzett, és amelynek alább kiragadott néhány mondata akár elhivatottságának mottója is lehetne: „Úgy érzem, ezzel egyrészt a tisztelt Intézet segítőkészsége iránti hálámat, másrészt hazám iránti kötelességemet róttam le. Ez a munka - melyet szeretnék még jómagam tető alá hozni - arra hivatott, hogy a külföldi olvasó látva lássa: ez az ország, ha tán nem is volt jobb, de rosszabb semmi esetre, mint a szerencsésebb adottságok közt élt többi európai ország." impéri D. Tardy Lajos földrajz- és utazástörténeti főbb munkái Könyvek: Balugyánszky Mihály-Bp., Akad. Kiadó, 1954, 256 p. Fejezetek az orosz-magyar orvosi kapcsolatok múltjából Bp., Medicina Kiadó, 1960. 199 p. (Schultheisz Emillel) A tokaji Orosz Borvásárló Bizottság története. Fejezetek a magyar-orosz gazdasági kapcsolatok múltjából - .Sárospatak, Rákóczi Múzeum, 1960. 176 p.