Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 9. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1991)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Hévízfeltárás Érden (Balázs D.)

HÉVÍZFELTÁRÁS ÉRDEN Érdből fürdőváros lesz - röppent fel a hír a közelmúltban. A váratlanul felcsillanó reményt az táplálja, hogy Ofaluban, a Duna közelében egy mélyfúrásból bőséges mennyiségű hévíz bugyogott fel. A vizsgálatok kimutatták, hogy a víz ásványi összetétele hasonló a híres karlsbadi (Karlovy Vary) Sprudel kútéhoz. Erre alapozva a hajdani sóház patinás épületének átalakításával, kibővítésével felépült egy modern szálloda, a Liget Termál Hotel, amely igényes szolgáltatásaival elsősorban a külföldieket csalogatja Érdre gyógyulni és üdülni. A föld gyomrába 800 m-ig lehatoló fúrás a geológia számára is hasznos adatokat szolgáltatott, és hozzásegített e vidék ősföldrajzi képének jobb megrajzolásához. Az alábbi népszerű ismertetés keretében ezeket az újabb kutatási eredményeket szeretnénk az érdeklődőknek továbbadni. Bevezetőül egy kis vízföldtan Mint ismeretes, nemcsak a Nap éltető sugarai melegítik környezetünket, hanem a Föld méhéből is folyamatosan hő áramlik fel. A számítások szerint ennek nagysága négyzetcentiméterenként és másodpercenként 1-1,5 mikrokalória (a kalória milliomodrésze). Iskolai tanulmányainkból az is ismert, hogy egy felső semleges zóna alatt (ez Budapest környékén 19 m körül van) a Föld mélye felé haladva a kőzet hőmérséklete többé-kevésbé egyenletesen növekszik. Azt a távolságot (rétegvastagságot), amelyben a kőzet hőmérséklete 1 °C-kal emelkedik, fölmelegedési lépcsőnek vagy idegen kifejezéssel geotermikus gradiensnek nevezik. Világméretben a geotermikus gradiens számított értéke 33 m/l °C. Gyakrabban használják ennek fordított (reciprok) értékét, ami azt fejezi ki, hogy egységnyi mélység (pl. 1 km) alatt hány °C-kal emelkedik a kőzet hőmérséklete. (Az előbbi átlagnál maradva ez 30 °C/km.) A geotermikus gradiens nagyságát sok tényező alakítja, befolyásolja. Leggyorsabban emelkedik a mélybei i hőmérséklet a működő vulkánok környékén. Például a Vezúvnál a geotermikus gradiens 5-8 m/l °C, illetve 125-200 °C/km. A geotermikus gradiens mértéke függ a kőzet szerkezetétől (tektonikájától) és településétől, fizikai sajátosságaitól és attól is, hogy milyen hőmérsékletű víztömegekkel érintkezik. Magyarországon a geotermikus gradiens számított közepe 20 m/l °C, illetve 50 °C/km, vagyis hazánkban a földkéreg hőmérséklete a világátlagnál gyorsabban emelkedik. Ez jórészt azzal magyarázható, hogy a Kárpátmedencét temérdek hasadékkal, töréssel átjárt üledékes kőzettömeg tölti ki, amely jól vezeti fölfelé a hő áramlását. Hazánkban az egyik legismertebb tektonikus termálzóna a budai hévforrások vonala, amely nagyjából megfelel a Duna - szintén szerkezeti okok által meghatározott észak-déli irányú futásának. A geotermikus gradiens itt eléri a 100 °C/km értéket, sőt egyes „forró pontokon", mint amilyen a Gellért-hegy és a Margit-sziget, ennek a dupláját is meghaladja (5. ábra). A főváros budai oldalán mintegy száz természetes hévforrás található, általában 40-46 °C-os vízzel. A Gellért-hegynél még a Duna medrében is fakadnak kisebb hozamú, 35-39 °C-os hévforrások, amelyek kemény télen a Duna jegét is megolvasztják. A hévforrások a Budai-hegységre hulló csapadékból táplálkoznak, a víz leszivárog 1000-2000 m mélyre a triász időszakból származó mészkő és dolomit hasadékaiba, és ott felmelegedve délkelet felé áramlik. A Duna vonalában mélybe zökkent vízzáró rétegek akadályozzák a víz szabad mozgását, és az összetorlódó meleg víz a karsztos kőzetek repedésein át a felszínre nyomul. Feláramlása alatt különleges formájú barlangokat oldott ki, amelyek ma Budapest idegenforgalmi látványosságai. A mélybe süllyedt dolomitrétegekben a forró karsztvíz nagyobb távolságra is elvándorolhat. Erre számítva sikerült Zsigmondy Vilmosnak 1868-78 között a Városligetben, a mai milleniumi emlékoszlop alatt létesített fúrással 73 °C-os hévizet nyernie. A fúrásban a Gellérthegyen még felszínen levő dolomitot - 4 km távolságban ÉK-re -917 m mélyen érték el és 970 m-ig fúrták tovább. A geotermikus gradiens mértéke itt 12,4 m/l °C, illetve 80,6 °C/km. A „termálvonalhoz" közelebb eső Margitszigeten nem kellett ilyen nagy mélységre lefúrni, hogy termélvizet kapjanak. (Az 1867-ben elkészült I. artézi kút 118,5 m mélységből 100 l/p hozammal 42,5 °C hőmérsékletű gyógyvizet adott. 1936-ban a II. kútból 310,8 m-ről 3400 l/p 72 °C-os hévizet nyertek. 1942-ben fejezték be a III. kút fúrását 368,7 m-en, az eredmény: 8200 l/p hozamú 42 °C-osvíz.) Hévíz Érden A budai „termál vonaltól" távolodjunk el kicsit DNy-ra, Érd környékére. Itt nincsenek bővizű források, a település ivóvízellátása a legrégibb idők óta súlyos gond. A várostól É-ra húzódó szarmata mészkőtábla felszíne a ráhulló csapadékot nyomban elnyeli és csak néhány kis forrást táplál (Kutyavári-, Riminyáki-források). A csapadék jelentős hányada beszivárog a mészkő alatti miocén kori homokos-kavicsos rétegekbe, és abban áramlik a helyi erózióbázis, vagyis a Duna felé. A csapadék egy része tovább szivárog lefelé és elkeveredik az idős alaphegységben É felől áramló mélységi melegvizekkel. A mélységi vizek kitermelésére már 1910-ben artézi kutat fúrtak Érd-Ófaluban, a Római út mentén. 260 m mélységből meglehetősen sziksós (nátriumkarbonátos) vi-