Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 9. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1991)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Hegycsúcsot neveztek el Regulyról (Impéri D.) - A tengertan történetének kutatásáért (i. Bartha L.)
HEGYCSÚCSOT NEVEZTEK EL REGULY ANTALRÓL A SARKI-URÁLBAN A Szovjetunió szakmai köreiben méltó elismerés övezi Reguly Antalt, aki másfél száz évvel ezelőtti utazása során - a néprajzi és nyelvészeti tanulmányokon túl - elkészítette Észak-Urál első térképét. Szovjet tudósok, elsősorban Vlagyiszlav Georgijevics Karelin geofizikus kezdeményezésére a Komi ASZSZK minisztertanácsajóváhagyta, hogy a Sarki-Urál egyik névtelen, 1703 m magas csúcsát Regulyról nevezzék el. A névadás alkalmából 1990. július 28. és augusztus 8. között szovjet-magyar expedíció kereste fel a csúcsot. A vállalkozás tíz magyar résztvevője: dr. Gábris Gyula, Hamar József, Kecskés Ferenc, Kovács Tibor, dr. Kubassek János, Máté Mária, Mészáros Sándor, Papp György, Sáfrány József és dr. Vojnits András. A csúcson 1990. július 30-án orosz és magyar nyelvű emléktáblát helyeztek el, melynek magyar szövege így hangzik: Ez a hegycsúcs 1990 júliusától a magyar Reguly Antal ( 1819-1858) nevét viseli. Reguly múlhatatlan érdemeket szerzett a finnugor népek, főként az obi ugorok nyelvének, néprajzának tanulmányozásával. Helyszíni kutatásai (1843-45) alapján ő készítette el az Észak-Urai első térképét. Az emléktáblát a Magyar Tudományos Akadémia és a magyar tudományos társaságok megbízásából a névadás tiszteletére szervezett szovjet-magyar Reguly-expedíció résztvevői helyezték el. Az expedíció magyar szakemberei felhasználták a túra adta lehetőségeket, és a külföldiek elől eddig elzárt hegyvidéken földtani, felszínalaktani, növény- és állattani megfigyeléseket végeztek. Az expedíció útjáról a magyar csoport televíziós tagja, Sárkány József filmet készített. Impéri D. A TENGERTAN TÖRTENETÉNEK KUTATÁSÁÉRT Az oceanográfia (tengertan) rendkívül kiterjedt és 'összetett tudomány. Átfedi a földrajz, a földtan, a földfizika, a meteorológia, a vízrajz, az élettan, sőt az őslénytan kutatási területeit, de a hajók navigációja révén érintkezik a csillagászattal, földméréssel és térképészettel. Emellett, érthető módon, éppen a hajózás beható kapcsolatba hozza a műszaki tudományokkal is. Talán ez a sokrétűség is hozzájárult ahhoz, hogy az oceanográfia történetének átfogó, nemzetközileg összehangolt kutatása meglehetősen elmaradt más tudománytörténeti vizsgálódásokhoz képest. (Egyes országokban azonban a saját nemzeti tengertani munkálatokról alapos történeti tanulmányokat végeztek; a nagy tengerész-népek pedig szép oceanográfiai múzeumokkal rendelkeznek.) Az átfogó kutatásokat megnehezíti, hogy éppen a tudományterület összetettsége folytán a történeti emlékek, dokumentumok sokféle gyűjteményben, levéltárban és múzeumban szétszórva találhatók. AIV. Nemzetközi Oceanográfia-történeti Konferencia Hamburgban, 1987-ben ezért úgy határozott, hogy egységes katalógust készít a tengertan-történeti emlékek lelőhelyeiről. Ezzel az aprólékos, adatgyűjtőmunkával Dr. Anita McConnell asszonyt (Royal Institution, Center of History of the Sciences and Technology, London) bízták meg. A világ számos intézménye és kutatója számára szétküldött körlevelek alapján most McConnell asszony közzé tette az oceanográfia történetére vonatkozó források lelőhelyeinek első nemzetközi jegyzékét. Az Egyesült Nemzetek Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) kiadásában jelent meg az Oceanográfiatörténeti forrásanyagok jegyzéke (McConnnell, A.: Directory of Source Materials for the History of Oceanography. UNESCO Technical Papers in Marine Sciences, Nr. 58. UNESCO, Paris, 1990). A 40 oldalas kiadvány azoknak az intézményeknek és múzeumoknak a jegyzékét tartalmazza - országonként, a pontos címek feltüntetésével -, amelyek a tengertan történetére vonatkozó dokumentumokat (eszközöket, tárgyakat, gyűjteményeket, iratokat) őriznek. Az egyes címek után típus szerint feltünteti, hogy a dokumentumok milyen jellegűek, és mennyire hozzáférhetőek. A dokumentumok öt csoportra oszlanak: A. Eszközök: 18 féle műszertípus (mélységmérők, vízmintavevők, vízhőmérők stb.); T. Tengeri közlekedés: hajók, tengeralatti eszközök, helymeghatározó műszerek, tengeri meteorológia ballonjai; S. Gyűjtött minták: vízminták, fenékminták, élettani gyűjtemények, jégminták; D. Adatok: magnószalagok, álló- és mozgóképek, hajónaplók, rajzok, útibeszámolók; M. Kéziratos és más dokumentumok: eredeti arcképek, személyi iratok, hivatalos iratok, kutatási (expedíciós) tervek, történeti és intézeti iratok. A jegyzék 35 ország 255 intézményét sorolja fel. Érdekes talán ajegyzékbe vett gyűjtemények, múzeumok, tengertani intézmények országonkénti megoszlása (zárójelben a csupán oceanográfiai jellegű intézetek és múzeumok száma):
