Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 9. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1991)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Balázs Dénes: Adalékok a dél-amerikai magyar utazók munkásságához (II. rész)
Zakarjás János - levelei tanúsága szerint - a hittérítői elhivatottságon túl elsősorban természettudományos érdeklődésű ember volt. Etnográfiai jellegű közlései inkább kuriózumokról szólnak (emberevés stb.), míg földrajzi megfigyelései szakismeretekről árulkodnak. Utazásai közben a tengeren, majd a szárazföldön gyakran mérte a léghőmérsékletet, és az adatokat leveleiben táblázatszerűén közölte. Réaumur beosztású hőmérőt használhatott, mivel számszerű adatai a mai Celsius fokokban mérteknél alacsonyabbak, a Celsius-skála csak később terjedt el. Csillagászati helymeghatározásokat is végzett, például kiszámította az egyes misszióknak az Egyenlítőtől fokokban mért távolságait. Ez viszonylag egyszerű művelet, hiszen a Sarkcsillag látóhatár fölötti magasságát kell megállapítani, és ez azonos az adott hely földrajzi szélességével. A földrajzi hosszúságot a spanyolok abban az időben a teneriffei Pico de Teide csúcsán át meghúzott 0° délkörtől számították. Zakarjás állomásának hosszúsági fokát is közli, de nem világos, hogy kronométer hiányában ezt a számítást hogyan végezte el. Orosz László A dél-amerikai Rio de La Plata-térség XVIII. századi kiemelkedő személyisége Orosz László jezsuita tanár, aki elsősorban kulturális missziót töltött be, és vágyai ellenére az utazás csak másodlagos szerepet játszott életében. Orosz László (spanyolosan Ladislao Orosz v. Oros) 1697. december 18-án született az Ung megyei Csicser (Csicsér) faluban (ma: Cicarovce, Szlovákia), ahol szüleinek az Ung és Latorca folyók között földbirtokai voltak"*. Kassán járt középiskolába, majd 1716-ban felvették a jezsuiták trencséni noviciátusába. A két év leteltével Grazban képezte magát tovább. Már 1722-ben kérvényezte a rendi elöljárójától, hogy a „hitetlen indiánok" közé mehessen misszionáriusnak, de csak többszöri sürgetés után, 1726-ban kapta meg az engedélyt. Ugyanezen évben Genován át Spanyolországba ment, ahol elvégezte a kétéves missziósi előkészítő tanfolyamot. 1727. december 23-án szállt hajóra Cádiz kikötőjében, és a Kanári-szigetek, Dél-Amerika K-i kikötőinek érintésével, több mint száz napos utazás után hajója 1729. április 14-én vetett horgonyt Buenos Aires előtt. (Teljesen hibás a Magyar utazók, földrajzi felfedezők c. könyv 85. oldalán látható térkép, miszerint Orosz valahonnan a chilei partokról jutott volna el Argentínába.) Mint már említettük, Orosz Lászlónak minden vágya az volt, hogy eljusson az őserdők világába, a harcias chiriguano vagy más törzsekhez, de erről le kellett mondania. Megérkezése után a rendtartomány vezetői felfigyeltek magas műveltségére, és megbízták a bölcseleti és hittudományi tárgyak tanításával a córdobai kollégiumban. A rend katonás fegyelmét Orosz nem sérthette meg, de ismételten kérvényezte a misszionáriusi beosztást. Tíz A córdobai Monserrat Kollégium udvari része, itt tanított Orosz László évig kellett várnia, míg útra kelhetett, bár csak mint „visitador" (látogató ellenőr) a paraguayi missziók bejárására. 1740-ben a Parana és Uruguay folyók vidékén (a mai Paraguay, valamint Argentína Misiones tartománya területén ) harminc redukciói keresett fel, és mintegy 1000 legua (5500 km) utat tett meg. Utazásának tapasztalatairól hosszú levelet írt Raab Istvánnak 19 Pozsonyba, melyet magyar nyelven legutóbb Szabó László tett közzé könyvében (1978, 1982). Vizitációja során Apóstoles misszióban lalálkozott egy másik magyar misszionáriussal, Limp Ferenccel. Orosz Lászlót 1744-ben megválasztották a rendtartomány szentszéki képviselőjének (prokurátorának), és ebbeli tisztségében 1746-1749 között Európában tartózkodott. Második dél-amerikai „expedíciójára" temérdek könyvvel, iskolai felszereléssel és a missziók megerősítésére nagy csapat ifjú szerzetessel indult vissza. Orosz Lászlóról minden forrásműben elismerően olvashatunk. A córdobai jezsuiták történetírója, Gracia (1940) szerint Orosz atya 35 éven át vezette a Collegio Maximo bölcseleti és hittudományi tanszékét, kétszer volt akonviktus rektora, sőt magának a Córdobai Egyetemnek is betöltötte a rektori tisztét. (Furcsamódon, amikor 1985ben az egyetem könyvtárában búvárkodtam, az egyetem rektorainak felsorolásában nem találkoztam Orosz László nevével \) 2i) Szabó László (1978,1982) szerint Orosz atya Buenos Airesben is szervezett egy jezsuita kollégiumot, melynek 1742-ben rektora volt. Egyik legfőbb érdeme, hogy 1761-ben ő állította üzembe az első argentínai nyomdát Córdobában. Irodalmi munkái közül legtöbbször a paraguayi jezsuita rendtartomány misszionáriusairól készült történeti és biográfiai művét idézik 21 . Acs Tivadar ( 1938) Orosz László argentínai munkásságát Pázmány Péteréhez hasonlítja. Ez talán túlzás, de az tény, hogy abban a korban a gyarmat központjának számító Córdobában Orosz László a kulturális élet egyik
