Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 9. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1991)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Balázs Dénes: Adalékok a dél-amerikai magyar utazók munkásságához (II. rész)

munka Budán 1791-ben. Címe magyarra fordítva: A Perui Királyság Moxitaria tartományának leírása

12

. A mű mindössze 300 példányban jelent meg, így széles körben nem terjedhetett el. A Makó által szerkesztett és közreadott Éder-könyvet először részletesebben Márki Sándor ( 1884) ismertette a Földrajzi Közleményekben. Később a magyar utazókkal foglalkozó valamennyi írónk említi, kiváltképpen Acs Tivadar (1938, 1940, 1944), Boglár Lajos (1952, 1955), Szabó László (1978,1982). Ezeknek az írásoknak minden esetben Eder kinyomtatott könyve a fő forrása. Ezzel szemben Boglár Lajos és Bognár András (1975) az eredeti Eder-kézirat és a megjelent könyv szövegének gondos egybevetése alapján megállapította, hogy a Makó által kiadott mű az eredetinek „hiányos és sok helyen hibás ismertetése". Bognár András elvégezte az eredeti fogalmazvány fordítását, és remény van rá, hogy ez a hiteles változat meg fog jelenni.'

2

" A Makó-féle kiadás néhány darabja eljutott DélAmerikába is. Egy későbbi tulajdonos, a bolíviai Julio Méndez orvos átadott egy példányt Nicolas Arment la jezsuita tanárnak, aki azt lefordította spanyolra és könyv 1888-ban megjelent La Pazban". Amikor 1981-ben délamerikai tanulmányúton jártam, a La Paz-i könyvtárban búvárkodva sikerült rábukkannom erre a munkára, mely Dél-Amerikában isritkaságnak számít. Mivel tudomásom szerint Magyarországon egyetlen példány sincs belőle, jobb másolási lehetőség híján 35 mm-es fekete-fehér filmre vettem a mű 178 oldalát, valamint a kiadók és a fordító előszavát. A könyv nem tartalmazza a Makó-féle kiadás illusztrációit és térképét

14

. Még néhány szót a mellékelten itt is látható térképről. A régebbi magyar ismertetések ezt Éder munkájának tekintik és túlbecsülik értékét. A térképet valójában Makó állíthatta össze, támaszkodva ma még ismeretlen forrásműre, valamint Eder jegyzeteire. Ez utóbbira vall a Titicaca-tónak már említett Csukuito elnevezése. A mű spanyol fordítója, Armentía erősen kritizálja a térképet, melyből szerinte hiányoznak a legfontosabb missziók, többnek pedig hibásan írták a nevét. Kívánatos lenne a térkép eredetét, forrásanyagát szakszerűen felkutatni. Úgyszintén ismeretlen a Makó-féle kiadásban szereplő illusztrációk eredete is. Magáról az írásos műről eddig érdemben csak a néprajzkutatók nyilatkoztak a saját tudományáguk nézőpontjából (láadBoglárL. munkáit). Éderkönyvének geográfiai elemzése még nem történt meg, terjedelmi okokból itt sem foglalkozhatunk vele, mivel ez a munka aprólékosabb vizsgálódást, hosszabb önálló értekezést igényel. Ennek alapja feltétlenül Éder eredeti kézirata, illetve annak hiteles másolata kell legyen, és nem a Makó-féle erősen kritizált kiadás.