Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 9. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1991)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Ferenczy Mária: Stein Aurél és a Kína-kutatás

szólva a Stein Aurélt nyomon követő francia, orosz japán és egyéb kutatók által elvitt, hasonlóan gazdag anyagról. Az anyagot Európa legjobb orientalistái tanulmányozták, értelmezték és adták ki, részben Stein Aurél vezetésével. Ennek az anyagnak a rövid bemutatása, témáinak, műfajainak felsorolása is messze túllépné ennek a szerény ismertetésnek a kereteit. Be kell érnem annyival, hogy néhány mondatban megpróbálom a jelentőségét érzékeltetni - most már csak a sinológia szempontjából. Tunhuang szerepe a Kína-kutatásban A máig ki nem merített, teljesen fel nem dolgozott tunhuangi anyag új fejezeteket, új területeket nyitott meg a kínai kultúra megismerésében. Tunhuang ugyanis nagyon messze volt a fővárostól, a birodalom végvidékének számított. De a periférián kulcshely volt: karavánutak találkozásánál feküdt, hódítások célpontja lett. Mindez kultúrák találkozását jelenti egy oldalról, más oldalról viszont azt, hogy a mindenkori kínai kultúra kisugárzása elért odáig: a kínai császár helytartója és katonái magukkal vitték szokásrendjüket és könyvtárukat, hiedelmeiket és fegyvereiket, szerszámaikat. Ez az anyagi és szellemi kultúra ott meggyökeresedett és megmaradt, megőrizve számos olyan elemet és dokumentumot, amely a kínai birodalom szívében nem maradt ránk. Néhány példa a legfontosabbak közül: 1. A történészek számára a helyi forrásanyag egyedülálló betekintést ad nemcsak a helyi vizsonyokba, hanem például a kormányzati gyakorlatba, vagy akár a valódi földbirtok viszonyokba. Ezeknek a dokumentumai ugyanis az idők viszontagságai és a bürokrácia tudatos szervező munkája nyomán Kína más helyein jobbára elenyésztek: az összefoglaló jelentések, illetve a dinasztikus történeti művek elkészítése után a dokumentumanyagot kiselejtezték. A gazdasági élet mindennapjainak pedig legföljebb ezer esztendővel későbbről akadnak a tunhuangiakhoz hasonló dokumentumai. 2. Az irodalomtörténet számára vizsgálhatóvá teszi ez az anyag különböző irodalmi műfajok előzményeit; az addig ismerteknél régibb szövegváltozatokat őrzött meg számos területen, de elveszett költői műveket is fenntartott. A régi kínai irodalomnak egy ezer év óta elfeledett műfajának, a népies pien-ven irodalomnak az alkotásai egyedül itt őrződtek meg. 3. Az írott nyelv emlékeinek több mint ezeréves hiteles szövegeit tárta fel a nyelvészeti elemzés számára is. 4. A buddhizmus történetéhez-ismeretéhez is sok szempontból hozzájárult: az addig ismerteknél régibb szövegváltozatokat őrzött meg a szent könyvekből. Ezek jelentőségét tovább növeli, hogy vannak köztük olyan szövegek, amelyeknek indiai eredetije elveszett. Az iratok más része megvilágítja akolostorok szervezetét, életét, sőt gazdasági szerepét. Részint a dokumentumok, részint a festmények alapján vizsgálható a buddhista filozófián kívül a vallásosság gyakorlata, a népi vallásosság maga is. 5. A szobrok, festmények és falfestmények nem egyszerűen betekintést adnak a vallásos művészetbe, hanem vizsgálhatóvá teszik a képzőművészet fejlődését, a kompozíció, az ábrázolásmód, a technikák változásait a IV-XIV. században, és az egykori életnek hihetetlen gazdag ábrázolását, valóságos enciklopédiáját tárják a kutató elé. A kaput Kína megismerésének ehhez a tárházához az a Stein Aurél nyitotta meg, aki nem volt sinológus, nem ismerte a klasszikus kínai nyelvet, de ismerte és szerette a hagyományos kínai kultúrát, és a megismerés olthatatlan vágya vezette. Mielőtt lezárnám mondanivalómat, nem hagyhatom említés nélkül, hogy a hagyományos kínai kultúra örökösei és művelői, azaz a kínai értelmiség nem szereti Stein Aurélt. Nem szerették és nem szeretik a térképészt, aki igen találékonyan és kitartóan szervezte az általa bejárt terület feltérképezését, mivel ez bizony brit szolgálatban történt, kétségtelenül brit birodalmi, katonai érdekektől indíttatva. És nem szerették és nem szeretik a zsákmányoló régészt, aki elvitte a leleteket. Lehet azon vitatkozni, hogy így hamarabb és teljesebben kerültek a tudomány vérkeringésébe a dokumentumok (az is tény, hogy az idegen expedíciók után megmaradt anyag egy része elkallódott, s csak a maradék maradékát őrzi ma a pekingi Nemzeti Könyvtár). De az is tény, hogy - egészen objektív történelmi okok következtében - magának a Kínai Népköztársaságnak a szakemberei csak a legutóbbi időkben kerültek olyan helyzetbe, hogy a nemzetközi tudományos életbe bekapcsolódva maguk tanulmányozhassák az Európába került anyagot. Mindenesetre most már - és ezt személyes helyi tapasztalatom alapján állíthatom - kezdi annyira elsajátítani önnön hazáját és kultúráját a kínai nép és értelmiség, hogy indulatok nélkül tud beszélni Stein Aurélról, sőt, a Pekingben készüló'Tunhuang-lexikonban mint Tunhuang felfedezőjének, már címszót szentelnek neki. Ez a címszó nemcsak arról fog szólni, mit és hogyan vitt el, hanem legalábbis kísérletet tesz a valódi tudományos értékelésre. Dr. Ferenczy Mária Budapest Hernád u. 5. H-1078 JEGYZETEK 1. A könyv Halász Gyula fordításában jelent meg magyarul, a hivatkozott idézet az 1934. évi kiadás I 1 l-l 12. oldalán található. 2. Az ún. Han-kori pénzek az időszámításunk kezdete körüli évszázadokból származnak. 3. Mai hivatalos, latin betűs kínai (pinyin) írással: Dunhuang. (Szerk.) 4. A figyelmet felkeltő írás Lóczy Lajos: A Khinai Birodalom természeti viszonyainak és országainak leírása c. könyvében jelent meg 1886-ban