Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 9. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1991)

ÉRTEKEZÉSEK - Le Calloc'h, Bernard: Kőrösi Csorna Sándor Aleppóban

ALEXANDER CSOMA DE KŐRÖS IN ALEPPO An infatiguable French researcherof Alexander Csoma de Kőrös (the father of tibetology), Bernard Le Calloc'h, the famous orientalist living in Paris, in this paper studies the life of the Sicolian explorer in Aleppo, Syria, a major station of his route to the East, From literary sources such as materials in French archives, Tivadar Duka's book and other French, English, Swedish and Hungarian works, he outlines Csoma de Kőrös' travel from Latakya to Baghdad and the events of his five-week stay in Aleppo. He enumerates the persons Csoma met in the Syrian town, who helped him on his further travels. Here - for lack of space - we only present a shortened version of Bernard Le Calloc'h work, which is an important new contribution to the life of the great Hungarian traveller and orientalist. Translated by D. Lóczy A KÖRÖSI CSOMA-KUTATÁS ÚJABB IRODALMI TERMÉKEI Körösi Csoma Sándor élete és munkássága kimeríthetetlen szellemi kincsesbánya az utókor kutatói számára. A „Csorna-titkok" feltárásában különösen termékeny Bemard Le Calloc'h (Párizs) ismét két érdekes tanulmánnyal gazdagította az amúgy is bőséges irodalmat. Az „Orvostörténeti Közlemények" most megjelent 1987. évi 117-120. jelzésű kötete közli francia nyelven Bemard Le Calloc 'h: Orvos volt-e Körösi Csoma Sándor? című írását (Alexandre Csoma de Kőrös, était-il médecin?). A kérdés úgy vetődött fel, hogy a korai Csornairodalomban fellelhetők a nagy utazó orvosi végzettségére vonatkozó utalások. A szerző utánajárt a dolognak és bizonyítja, hogy Csoma Göttingenben valóban folytatott orvosi tanulmányokat, nevezetesen Johann Friedrich Blumenbach professzor orvosi előadásait hallgatta, és így szert tett bizonyos fokú orvosi ismeretekre. Azt is kevesen tudják, hogy a tibeti nyelvtanulásokban mestere, Szangye Puncog láma nemcsak teológus volt, hanem az orvosláshoz is értett, mivel a chakpori orvosi iskolában ilyen végzettséget szerzett. Csoma 1833 körül rövidített formában angolra fordította a tibeti orvoslás alapjául szolgáló könyveket. Indiai tartózkodása idején Csoma számos orvossal állt szoros kapcsolatban, és hozzájuk nem csupán baráti szálak fűzték, hanem az orvoslás témái is. A szerző végezetül leszögezi: „nem állíthatjuk biztosan, hogy Körösi Csoma Sándor orvos lett volna, de az kétségtelen, hogy jelentős orvosi ismeretekkel rendelkezett és kitüntető érdeklődéssel viseltetett a keleti orvoslás iránt. Méltán tarthatjuk őt számon az »orvosirok« között is." A másik Körösi Csornáról szóló tanulmány a Somogy c. kulturális folyóirat 1990. július-augusztusi 4. számában jelent meg. Tulajdonképpen ez is kapcsolódik az orvostudományhoz, mert a címe így hangzik: Miben halt meg Körösi Csoma Sándor? Le Calloc'h szavai szerint: „Minden szerző, aki Körösi Csornáról írt, azt állítja, hogy 1842-ben Dardzsilingben maláriában hunyt el, miután útközben Sikkim Terai vidékén megfertőződött attól. Mindannyian azokra a szavakra támaszkodnak, amelyeket Dr. Campbell, az állomás főfelügyelője, akinél a vándor megszállt, India kormányzójához intézett jelentésében közölt: »az útközben szerzett láz áldozata lett«". Le Calloc'h nem látja bizonyítottnak, hogy a lázas betegség valóban malária lett volna, hiszen sok más lázzal járó betegség is előfordul a trópuson. Hipotézisének alátámasztására 18 pontban foglalja össze érveit, amelyek közül talán a 2. pont a leglényegesebb. Eszerint „A malária nem dühöng egész évben Bengáliában, így a Teraiban sem, csupán március végétől november elejéig; a ragály mentes időszak a télnek felel meg, ez egyúttal a legszárazabb időszak is. Minthogy Csoma Dardzsilingbe 1842. március 24-én érkezett meg, útját a maláriától endémás területen át már befejezte még azelőtt, mielőtt ott a ragály újra felütötte volna a fejét. Minden bizonnyal ezért választotta meg így az utazása időpontját is, és nem várt tovább, elhagyta Calcuttát még februárban." Le Calloc'h érvei ugyan logikusak, de csak a külső tényekből levont és Csornára vonatkoztatott következtetések. A feltett kérdés: milyen betegségben halt meg Körösi Csoma? - gyakorlatilag megállapíthatatlan. Le Calloc'h szerint „csak föltételezés, hogy Csoma maláriában halt volna meg", de bizonyítékok hiányában az is csak hipotézis, hogy más ragályos betegségben vesztette életét. B. S. V.