Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 9. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1991)

ÉRTEKEZÉSEK - Le Calloc'h, Bernard: Kőrösi Csorna Sándor Aleppóban

KOROSI CSOMA SÁNDOR ALEPPOBAN Bernard Le C

alloc'h ÖSSZEFOGLALÁS Körösi Csoma Sándor fáradhatatlan francia kutatója, a Párizsban élő neves orientalista, Bemard Le Calloc'h ezúttal annak a nyomába eredt, hogy a nagy székely vándor hogyan élt, mit csinált a keletre vezető útja egyik jelentős állomásán, a szíriai Aleppóban. Francia levéltári anyagok, Duka Tivadar könyve, valamint más francia, angol, svéd és magyar forrásművek alapján vázolja fel Körösi Csoma útját Latakiától Bagdadig, azon belül az öthetes aleppói tartózkodásának eseményeit. Sorra veszi azokat a személyeket, akikkel a szíriai városban találkozott és akik segítették a magyar tudóst a továbbjutásban. Bemard Le Calloc'h munkája - melyet terjedelmi okok miatt sajnos csak kissé rövidítve tudunk közreadni - újabb fontos adalékokkal szolgál jeles hazánkfia életútjához. (Szerk.) 1820 március hó utolsó napján, Bejrút felől jövet, Körösi Csoma Sándor egy kis vitorlás hajóval Latakiába érkezik. Ennek a szíriai kikötővárosnak akkoriban még ötezer lakosa sincs, mégis három konzulátus működik benne: a francia, az angol és az osztrák. Partra szállása után Körösi Csoma nyomban elindul, hogy egy Aleppóba készülő karavánt keressen, majd április 6-án jelentkezik az osztrák konzulátuson, hogy láttamoztassa „útlevelét", mely nem más, mint egy mindössze egyszeri Bukarestbe utazásra jogosító, már hónapok óta érvénytelen határátlépési engedély. A konzul nehézség és halasztás nélkül láttamozza az általa ismeretlen magyar nyelven kiállított okmányt, nem sejtve, hogy tulajdonképpen hamisítványról van szó

1

. Sajátkezűleg írja rá a következő szöveget: „Visto in questa agencia Imperiale Regia Austriaca e si restituisce all'entroscritto signor Korosi Sandor, que parte in Aleppo. Latachia tra li 6 Aprile 1820". Aztán ellátja aláírásával és pecsétjével: „Augusto Lazzari, agente austriaco"

2

. Szíria legnagyobb városa A rákövetkező hajnalon a székely vándor nyugodtan indulhat a tevekaravánnal Aleppó felé, a híres „selyemút" legnyugatibb szakaszán (I. ábra). Hat napig tartó, a tavaszi esőzések miatt keserves utazás után április 12-én

3 végre megérkezik. Aleppóban van. 1820-ban Aleppó Szíria legnagyobb városa, nagyobb, mint Damaszkusz. Hivatalos statisztikák és népszámlálás hiányában az európai utazók lakosságát mintegy 200 000re becsülik. „A városnak hét kapuja van - írja Rousseau francia főkonzul miniszterének

4

, tíz külvárosa és hatvan városnegyede. Öt szeráj (palota), száz mecset, ötven imaház, tizenkét medresze (korán-iskola), két könyvtár, három bíróság, ötven fürdő, száztíz kávéház és negyven bazár található benne." Aleppó valóban Szíria legforgalmasabb ipari, kereskedelmi és közlekedési gócpontja. Egyben legfontosabb szellemi központja is. Katonai szempontból is jelentős helyen fekszik. Az óváros egy 350 méter magas dombon épült, egy kis folyó szomszédságában, mely nyár idején teljesen kiszárad, mert amúgyis elapadó vizét konyha- és gyümölcsöskertek öntözésére használják. Buckingham véleménye szerint Aleppó „Kelet legszebben épített városa"''. Laborde is úgy látja: „tökéletesen van építve, szép kockakőből'*. Alaprajza közel négyzetalakú és öt kilométeres kőfal övezi. Közepén magaslik a citadella, mely a százéves török uralom következtében erősen omladozik. Az utcák kövezettek, ami abban a korban Keleten nagy ritkaság, a burkolat azonban egyenetlen, nem javítják, nem tartják karban. Henri Guys az elhanyagoltság ellenére is romantikusnak találja a várost

7

. És bár az utcák szélesebbek, mint a vidék más városaiban, mégis sötétebbnek,