Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 9. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1991)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Somogyi Sándor: Baktay Ervin munkássága a földrajzi ismeretterjesztés szolgálatában
pályafutásukat, és évekbe telt, amíg a választmányba kerülhettek. Baktaynak ez az első nekifutásra sikerült, ami kétségtelen népszerűségét mutatja. Az elismerés szárnyakat adott az újonc geográfusnak. A Milleker Rezsó' debreceni professzortól alapított „A földgömb" c. folyóiratban, ami a Társaság hivatalos népszerű kiadványa volt, egymásután jelentek meg tanulmányai. így pl. 1930-ban mindjárt kettő: a 3. számban a „Körösi Csoma Sándor útján", a 9-10. számban „A Khaiber-szoros és India északnyugati határvidéke", majd 1931-ben a 3. számban „Kasmír, a boldog völgy országa". A Földrajzi Közlemények 193l-es évfolyamában ismertette Frobenius Leo: Indische Reise c. előző évben Berlinben megjelent munkáját. Ez arra mutat, hogy az Indiában szerzett tapasztalatok, úti élmények hatására figyelemmel kísérte az Indiáról szóló nemzetközi - és elsősorban földrajzi - irodalmat, igyekezett az új kiadványokkal lépést tartani. Ez már azt is jelenti, hogy Baktay megindult a földrajzi önképzés útján. Erre kötelezte indiai útjáról szóló első könyvének - A világ tetején - Körösi Csoma Sándor nyomdokain Nyugat-Tibetben (Bp., 1930) - nagy sikere is. Ezt követte a két kötetes „India" 1931-32-ben, majd a „Magyar utazó Indiában" c. műve 1933-ban. Anélkül, hogy részletes könyvismertetést szándékoznék tartani, az India c. műről meg kell mondani, hogy közel 60 év után még ma is az egyik legjobb indiai útleírás, amit a szerző egyéni tapasztalatokon nyugvó, a tőlünk távoli embert és társadalmat megértően és egy üttérzően szemlélő, a rokonszenv érzelmeit is felcsillantó stílusa tesz élvezetessé. Igaza van Nagy Tibornak, egyik méltatójának, aki így ír róla: „Objektív értékeléssel következetesen a kulturális értékek alkotói iránt gerjesztett rokonszenvet, a népek külső és belső elnyomói ellen pedig ellenszenvet. Gandhi mozgalmának legkezdetén ő már a független, megújult India híve volt. Nem a nyugati világban dicsért divatos indiai misztikumok, rejtélyes romantikumok körül terjesztette a ködöt, hanem a reális ismereteket terjesztve, a valóságot tárta fel élvezetesen India ősi és új életéről." Ez a lényeg s ez emeli Baktay Indiáját még ma is az újabb azonos tárgyú útleírások fölé! Nemcsak a tájat, az embereket, a településeket és az érdekességeket írja le, hanem értő rokonszenvvel az egyes ember mindennapi életét, a számunkra különös társadalmi jelenségeket is levezeti a környezet, a kultúra és a vallási hagyományok kölcsönhatásaiból. De hogy ezeket a jelenségeket mások műveiben is kitartóan tanulmányozta, bizonyítja a Földrajzi Közleményekben 1933-ban megjelent ismertetése L. Mongrini „In India, Brachmas and Gandhi" (Breslau, 1932) c. munkájáról. De nem feledkezett meg A földgömbről sem, ahol 1933-ban ismét négy tanulmányban publikálta úti tapasztalatait. Nem csodálkozhatunk, hogy Baktay a harmincas években az útleírásokat kedvelő értelmiségi rétegben széles körben nagy népszerűséget szerzett. De népszerű volt ő a szakgeográfusok között is. Mások munkáinak földrajzi vonatkozásait is szakgeográfusi alapossággal és helyes szemlélettel tárgyalta, a tudomány korabeli vezető tudósai is szívesen vették közreműködését a különböző szakirodalmi vállalkozásokban. Ennek megnyilvánulása volt az is, hogy 1933. április 27-én az MFT közgyűlése immár 36 szavazattal erősítette meg a választmányban. Ugyancsak ennek a széles körű elismerésnek a megnyilvánulása volt, hogy a debreceni egyetem professzora, Milleker Rezsó' szakirodalmi munkássága és helyszíni kutatásai alapján 1933-ban doktori címet ítélt neki. amit azonban Baktay - annak minden jól eső tudomásulvétele ellenére - nem igen használt. A szakavatott szerkesztő' Még fontosabb volt, hogy 1934-ben Kéz Andor egyetemi magántanárral - akinek önérzetes rátartiságát képzett geográfusi mivoltára az én generációm még ismeri együtt átvették Milleker professzortól „A földgömb" szerkesztését. A Társaság népszerű folyóirata - amíg az 1944 r es háborús ősz eseményei megjelenését meg nem szakították - az ő hozzáértésük, szakértelmük és szerkesztői gondoskodásuk által lett azzá, hogy a Társaság anyagi egzisztenciáját biztosíthatta és fenntartotta. Mert aki ma belelapoz ebbe a folyóiratba, elámul annak értékes, ma is helytálló, olvasmányos stílusban megírt szaktudományi tartalmától. A szerkesztők előrelátása és rugalmassága tette lehetővé, hogy a tartalom mindig nyomon követte a korabeli világesemények - volt belőlük éppen elég az 1934 őszén kezdődött abesszíniai hadjárattól a II. világháború eseményeiig! -fordulatait, s ezáltal állandó érdeklődést biztosíthattak a folyóirat számára. Miután a szerzőket jól megválogatták, az érdeklődés mellett a lap tartalmi színvonala is állandósítva volt. Nem csodálkozhatunk, ha a kor koronázatlan geográfus uralkodója, Cholnoky Jené) mellett a következő generáció kiemelkedő tudósai -Bulla Béla, Kádár László, Mendöl Tibor és Rónai András - neve is gyakran előtűnik az egyes folyóiratszámok címei alatt. Hogy hogyan sikerült ezt a nagy olvasottságot biztosító magas színvonalat fenntartani, annak titkát az egykori szerkesztők már magukkal vitték a túlvilágra. (Ha lehetne velük konzultálni, bizonyosan népes szerkesztői gárda gyűlne össze a velük való beszélgetésre!) De egy tanulságot bízvást levonhatunk. A példamutatás vonzó ereje amit a szerkesztők a folyóiratban közzétett tanulmányaikban gyakoroltak, bizonyosan jótékony hatású volt. Baktaynak a 15 évfolyamban mintegy 30 írása jelent meg. Túlnyomórészt indiai útjának tapasztalatait, tanulságait vette sorra és fűzte fel rövidebb írásokban. S noha ezek jórészét gyors egymásutánban megjelenő könyvei is tartalmazták, mégis újnak hatnak itt, mert mindig egy adott helyhez vagy eseményhez, jelenséghez kapcsolódnak.
