Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 8. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1990)

OKMÁNYTÁR - Stein Aurél levelei Londonban (Dr. Kubassek János)

dőek. Sőt mi több, sikerült mindent írásban rögzítenem, amit akartam, és segítőkész emberekre találtam a helybeli mandarinok között. Remélem ez továbbra is így lesz kora őszre tervezett indulásomig Kanchouból Hami és Turkesztán északi része felé. Nagyon szeretnék feltáró munkát végezni a Lop-nor, Hami és Turfan között fekvő Pel-shun vagy Ghol-tagn gyakorlatilag ismeretlen térségeiben. A víz azonban nagy gondot fog okozni, ezenkívül még az is, hogy az ember nem nélkülözheti sem a munkásokat, sem a nagy karavánt, ha archeológiai munkálatokat végez. Bárcsak úgy tudnék mozogni mint Huntington kevés emberével és minimális felszereléssel. Igazán nagyra értekelem ót mint lelkes kutatót, valamint munkájának alaposságát, széleskörű tapasztalatai alapján levont értékes következtetéseit. Alkalmanként azonban hajlamos arra, hogy történelmi témával való foglalatossága során egy post hoc-ot egy proper hoc bizonyítékának ttkintsen. Ügy értem, azt, hogy egy terület mondjuk 1600 évvel ezelőtt teljesen elhagyatottá vált, ma kétségtelenül azzal magyarázzák, hogy ez a terület kiszáradása miatt történt, és nem azzal, hogy az elsivatagodás vezethető vissza az elvándorlásra'. Történelmi szempontból még mindig olyan sok homályos dolog létezik ezeken a területeken, hogy az embernek nyitva kell tartania a szemét, és észrevenni egyéb ismeretlen tényezőket is. De ez csak egy kis részlet volt. Ha ír Huntingtonnak, kérem adja át üdvözletemet. Szívesen gondolok vissza peshavari látogatásának munkára serkentő két napjára. Nagyon hálás leszek, ha saját költségemen eljuttatna néhány példányt a mellekelt lapon megnevezett barátaim számára a Geogr. Journ. azon számából, melyek erről az utamról készült beszámolókat tartalmazzák. Lekötelezne, ha küldene egy példányt részemre is, a gilgiti politikai ügynök címere. Abba kellett hagynom csomagjaim feladását Peshavarból. Remelem, nyaralása során felfrissült, és most energikusabb, mint valaha. Én jól érzem magam, és képesnek arra, hogy feladatom elvégezzem az indiai határ felől érkező malária hírének ellenére. Ram Singh súlyos reumában szenved, de bízom benne, hogy helyettesítik egy másik indiai emberrel, mielőtt elindulnék a következő téli utamra. Még egyszer hálásan köszönöm segítségét, tisztelettel M. A. Stein 8. számú levél Camp Ming-oi, Karashahr 1907. december 15-én Kedves Dr. Keltie, Nagyon örültem május 23-i levelének, amit kb. 3 hete a négy hónap alatt felhalmozódott postai küldeményekkel együtt kaptam kézhez Turfanban. Munkám iránti kitartó érdeklődése olyan buzdítást jelent számomra, amiért igazán nagyon hálás vagyok Önnek, és őszinte szívvel köszönöm mindazon fáradozását, melyet jegyzeteim kinyomtatásáért tett. Személyes kényelmemre szolgál az a baráti gondoskodás, hogy tájékoztatja vándorlásaimról a barátaimat, akikre olyan gyakran gondolok, mégis nehezen szakítok időt arra, hogy levelet írjak nekik. Természetesen értékelem még a Timesban lévő feljegyzés egyéb előnyeit is. A nyári és őszi utamról készült mellékelt jegyzetek remélem bizonyítják, hogy megpróbáltam minden lehetőséget kihasználni, ami a Nanshannal szomszédos területen kínálkozott geográfiai munkavégzésre. A rendelkezésemre álló idő nem volt éppen sok, különösen, ha figyelembe vesszük a nagy távolságokat, melyet Turkesztánba visszatérve kellett megtennem a második sivatagi időszak beállta miatt. Sajnáltam, hogy a nagy karavánúton kell haladnom, de nem tehetek egyebet, mivel a Pei-shan sivatagon történő egyenes átvágás lehetetlen lenne egészen addig, míg a sós vizű források be nem fagynak, vagyis addig, amikorra nekem már régen dolgoznom kellene a Taklamakán északi részén. Mielőtt elhagytam Anshit, sikerült sok kivonatot szereznem abból az Ezer Buddhának nevezett ,,kincsesbarlangból", melynek megnyitásáról júniusi levelemben írtam. így egy nehéz és értékes szállítmányt kell megmozgatnom hazafelé. A mellékelt jegyzetek kiadását illetően még egy kéréssel kell terhelnem. Az Indiai Külügyminisztérium egy bizalmas távirat formájában utasított arra, hogy ne publikáljak Észak-Tibetről semmit előzetes engedély nélkül. így aztán azt gondolom, hogy azokról a Nan-shan hegységben a nyáron bejárt területek egyikéről készült jegyzet sem lesz megfelelő a kiadásra, hiszen ezek a területek Észak-Tibet részeinek tekinthetők. Sőt mi több, mivel nem tudtam, milyen terjedelmes kérvénnyel kell az brit külügyminisztériumhoz fordulni, hogy meghosszabbítsa a határidőt, a legjobbnak véltem, ha jelenlegi jegyzeteim egy példányát elküldöm a külügyminisztériumba, az indiai kormány titkárságára, és azt kértem, hogy mihamarabb értesítsék Önt minden változásról és mulasztásról. Ezért szeretném, ha nem küldene semmiféle kivonatot a Timesnak jegyzeteimből, egészen addig, amíg egy-két postai szállítmány nem érkezik ennek a levélnek a megérkezése után. Tudom, mosolyogni fog majd ezen a nyilvánvalóan szükségtelen elővigyázatosságon az enyémhez hasonló ártalmatlan feljegyzés eseteben. Tekintettel kell lenni azonban a hivatalok érzékenységére. Nagyon hálás lennék, ha a jegyzeteknek a próbalenyomatát mielőtt a Geogr. Journalban megjelennének, elküldené arra a címre, melyet egy külön lapon tüntettem fel. Az utóbbi napokban Karashahrban végeztem ásatásokat, és annak ellenére, hogy már a németek is „kapargattak" itt, sok érdekes dologra bukkantam. Időközben számomra érdekes leletről szereztem tudomást, melyek a sivatagban, a Tarim alsó vidékén találhatók. Különleges érdeklődésre tartanak számot azok a helyek, melyek távol esnek a főbb útvonalaktól, illetve melyeket a dűnék védelmeznek ma is és régen is a különböző hatásoktól. Kétszeresen is vágyom arra, hogy visszatérjek közéjük, ugyanis itt a Bagrash-köl partjainál hiányzik a száraz sivatagi éghajlat, mely konzerválja a régiségeket, a nagy hideget pedig elviselhetővé teszi. Jelentős ásatásokat végeztünk negyven fokos fagyban, és napok óta jeges ködben dolgozunk, ami tisztább ugyan a londoninál, mégis meglehetősen kellemetlen. Nem tudom előre, mennyi munka vár rám a Taklamakán északi részén, valamint azt sem, hogy mikor tudok visszatérni Khotanba. Onnan kora ősszel Indiába szándékozom menni Leh felé. Kértem a kormányt, hogy onnan hadd mehessek egyenesen angliai megbízatásomra, hogy feldolgozzam gyűjteményem és beszámolóm anyagát. Ha Simla és a Whitehall istenei is úgy akarják, akkor remélhetőleg jövő év novemberében vagy decemberében Londonban leszek, illetve még az idén, feltéve, hogy ezt a levelet csak jövőre kapja meg. Nagyon várom már azt a percet, amikor felkereshetem jól ismert kis helyiségét, a Savile Ross-on és személyesen is köszönetet mondhatok kitartó fáradozásáért. Talán túl korai azt mondanom, hogy boldog lennék, ha a Royal Geographical Society-ben újságot olvashatnék 1909 elején, feltéve, hogy a Társaság megtisztel vele. Hálás köszönet még a Kunlun és Pamír panorámarajzaimról mondott biztató szavakért. Tökéletesen megértem, hogy kiadásukkal kapcsolatos késés elkerülhetetlen volt, az adott körülményeket tekintve. Remélem, hogy egy a szöveg elé iktatott szerkesztői megjegyzés majd magyarázattal szolgál erre, sőt azt is, hogy a kis album már meg is jelent. Nagyon boldog lennék, ha egy példányt a gilgiti címre is eljuttatnának mielőtt még búcsút mondok Turkesztánnak. Az Ősi Khotan c. munkámat múlt májusban adták ki. Bízom abban, hogy Ön és a Royal Geographical Society tagjai megkapták saját példányaikat. Szeretném tudni, hogy én magam mikor és hol nézhetem meg a köteteket. A Nan-shan láncai között tett út nagyon felüdített, és bár ez volt az egyetlen pihenőm hosszú idő óta, nagyon jó erőben érzem magam ahhoz, hogy a rám váró munkát elvégezzem. Rai Lai Singh, új munkatársam kitűnően bírja a nehéz terepet, mindig lelkes, és mindamellett vidám útitárs. Talán későn, de szívből jövő jókívánsággal zárom levelem, és az új évre minden jót kívánok. Kérem említsen meg alkalom adtán Sir Th. Holditchnek és Mr. Seawoodnak. Őszinte híve M. A. Stein JEGYZETEK Í.John Scott Keltie (1840-1927) geográfus, újságíró, 1892 és 1915 között a Királyi Földrajzi Társaság titkára. 1893-tól a legrangosabb angol földrajzi folyóirat, a Geographical Journal szerkesztője. Tudományos és szervező munkásságáért 1918-ban lovaggá ütötték. (Forrás: Dictionary of National Biography Part IL, Oxford University Press, 1961.) 2. Huntington, Ellsworth (1876—1947) amerikai geográfus, Ázsia-kutató. Legismertebb művei: Explorations to Turkistan (1905), The Pulse of Asia (1907). Jelentős kutatásokat végzett az éghajlatváltozások témakörében. 3. Minden bizonnyal a Pelliot által vezetett expedícióról van szó. 4. E gondolatkört Stein részletesen kifejti Legbelsőbb Ázsia földrajzának hatása a történetben című dolgozatában (Budapest, MTA kiadása, 1925.)