Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 8. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1990)

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Papp-Váry Árpád: Magyarok hozzájárulása a világ térképészetéhez

lakott területek határait, mintha az ország népei mindenütt egyenlő sűrűségűek lennének. Ez alapján a népességszámmal arányosan, népenként eltérő színűre festette a lakott területeket. A lakott területek közötti lakatlan részeket, a hegyeket fehéren hagyta. Mivel térképén a magyarokat pirosra színezte, térképét az irodalom „vörös térképnek'''' (carte rouge) nevezte el. Módszerét később az angolok is átvették a közel-keleti népek nemzetiségi térpének az elkészítésénél. 1956-ban az ENSZ-ben a szovjet küldött az azideig befejezetlen nemzetközi 1:1 milliós világtérkép helyett 1:2 500 000 méretarányú világtérkép elkészítésétjavasolta. A kisebb méretarányt a gyorsabb elkészítéssel indokolta, az igazi ok azonban az volt, hogy ebben az időben az 1:1 000 000 méretarányú térképek korlátozott használatúak voltak a Szovjetunióban. Az elutasított javaslatot Radó Sándor (1899—1981) magáévá tette és a szocialista országoknak javasolta a térképmű elkészítését. 1964-ben az edinburgh-i térképészeti kongresszuson ő mutatta be a világtérkép N DK által készített első szelvényeit. A térképmű tartalmának kialakításáért sokat tettek a magyar térképészek. A térképsorozat nomenklatúráját (az egyes szelvények elnevezését és jelzését), a közlekedési tartalmat és annak generalizálási elveit, valamint a térképek névírását a magyar térképészek alakították ki. Az egységes szerkesztésű, a tengereket is ábrázoló, méter rendszerű, 244 szelvényből álló térképsorozat 1976-ra készült el. Magyarország volt a világon az első állam, amelyik országa teljes területéről egységes szerkesztésű és felépítésű regionális atlaszsorozatot jelentetett meg viszonylag rövid idő alatt. Az 1970. évi népszámlálás adatait feldolgozó sorozat 1974 derekán jelent meg. Radó Sándor javaslatára született meg a térképi tartalmat módosító változásokról térképes formában hírt adó folyóirat ötlete. Az 1968 óta négy nyelven két havonta megjelenő Cartactual című folyóirat ma is a világ egyetlen ilyen jellegű kiadványa. 1964 óta a magyar térképészek aktívan bekapcsolódtak a Nemzetközi Térképészeti Társulás munkájába is. Tevékeny szerepet játszottak a 8 nyelvű kartográfiai szótár megalkotásában, a kartográfiai technológiák (Compendium of Cartographic Techniques) című kézikönyv összeállításában. Vállalták Európa 1:2 500 000 méretarányú földhasznosítási térképe szerkesztési munkáinak az összefogását és kiadását. Magyarországon az elsők között alakult 1953-ban önálló térképtudományi tanszék felsőfokú térképész képzési céllal. Az azóta végzett térképészek, illetve 1978 óta középfokon képzett térképésztechnikusok szakmai tudása tette lehetővé 1970-től a Kartográfiai Vállalat térképexportját. Lisszabon, Moszkva, Jakarta, Szöul stb. várostérképei, a Rand McNally cég világatlaszának Szovjetunió térképei, Kína első, az Esselte cég részére készített, pinyin névírású térképe, Világatlaszunk cseh nyelvű kiadása bizonyítja: a magyar térképészet jelentős szerepet játszik a világ térképészetében. Ezt a szerepet azonban a hagyományos manuális térképkészítés keretében értük el és tudtuk megtartani. A számítógépes térképkészítés korszaka kihívást jelent és ezen szerep megtartása erőteljes megújulást igényel a magyar térképészettől. 4. ábra. A világ első földrengéstérképe (1810)