Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 8. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1990)

IRODALMI FIGYELŐ - Könyvismertetések (K. S., K. L.)

Péczely Lajos: Kalandozások Ázsiában — Hungáriasport, 1988. 226 p.; 70 Ft. Székely Ferenc: Taxival a fronton át — Kossuth, 1988. 154 p.; 50 Ft. Young, Gavin: Lassú hajókon Pireusztól Kantonig — Gondolat, 1988. 548 p.; 88 Ft. Zoltán Anita: Tokiótól Kiotóig — Fotóalbum. Officina Nova, 1988. 77 p.; 298 Ft. Kovács Sándor Vojnich Oszkár: AFRIKAI ÜT 1884 Életjel Miniatűrök, 41. Szabadka, 1985. A magyar utazási irodalom egy ismeretlen forrását tette közzé Szekeres László, a szabadkai Városi Múzeum igazgatója 1985-ben, a délvidéki írók „Életjel" kiadványai sorában. Az útinapló egy később híres — mondhatni „hivatásossá" rangosodó — világutazó, Vojnich Oszkár első külföldi útjának élményeit őrzi. Húsz esztendős volt mindössze Vojnich, amikor 1884-ben — egy hatalmas földbirtok mindig unatkozó és ráérő várományosaként — arra vállalkozott, hogy legyűri a háborgó tenger iránti iszonyát, és száraz sivatagi tájakra kíséri a légzőszervi betegségben szenvedő nagybátyját, Vojnich Jakabot. (Itt említjük meg, hogy egy hasonló betegkísérő megbízás alkalmával született 1855—56-ban „Afrika" — azaz Egyiptom első, magyar tudóstól származó természettudományos leírása, amikor is Kovács János házitanító kísérte súlyos „mellbeteg" tanítványát, a Tisza-család sarját a Nílus mellé.) A Vojnich rokonok egyiptomi útjukat — vallásos érzelmüknek és a kor divatjának megfelelően — összekapcsolták a „szomszédos" bibliai tájak beutazásával is. A látnivalókról és élményekről a fiatalember egy — eredetileg számadási célokra készült — zsebkönyvben jegyezte fel benyomásait. Aki a későbbi Vojnich-könyvek ismeretében veszi kezébe az „Afrikai út" élményanyagát — csalódik. A világutazó Vojnichra ugyanis leginkább az jellemző, hogy beható előtanulmányok után indult csak útra. Alaposan megismerkedett a mindenkori úticél föld-néprajzi és természeti viszonyaival, gazdaságával és társadalmával. Ennek köszönhetően, mindig sikerült a legfontosabb és legaktuálisabb kérdésekre irányítania figyelmét. Az afrikai és szentföldi útról készült naplóban ezen későbbi erényeknek még csak egyetlen eleme, a nagyfokú érdeklődés fedezhető fel. De a rázúduló élmények és csodák között még nem tud rendet teremteni. A nagy keleti kaleidoszkópban minden együtt csillog: a lényeges és a lényegtelen. A színházak háremhölgyek részére rendszeresített, különleges építésű páholyait részletesen leírja, de a háborúról, melyet Anglia szövetségeseként Egyiptom viselt akkoriban a Mahdi birodalma ellen, s amely az Egy lap Vojnich Oszkár afrikai útinaplójából egész országban súlyosan éreztette hatását, csak félmondattal tudósít. A szabadkai utazók Noé bárkájához hasonló vízi járműveken, szamaragolva, gyalog, vagy vonattal keresték fel azokat a közismert kirándulóhelyeket, amelyeket az idegeneknek látniok illik. így sok újról nem beszélhetnek e noteszlapokra írott élmények. Említést tesz Vojnich a strucc-telepekről, szól a hatalmas odvas fáról, amelyben az egyiptomi menekülés idején állítólag Mária rejtőzött el a gyermek Jézussal, körüljáratja olvasóival Kheopsz piramisát és elvezeti az óriás szfinxhez, melynek kőarcát mameluk-fegyverek céltáblájául használták. A további történelmi emlékekről is szinte csak felsorolásszerűen emlékezik meg: a szakkarai piramisról, a Fekete Bika szentélyéről, Ty isten sírjáról és a templomokról. Nem maradhatott el az útiprogramból az akkor már tizenöt esztendeje működő Szuezi-csatorna megtekintése sem. Afrikából a bibliai tájakra vezetett a Vojnich rokonok útja. Jeruzsálem ódon utcáin, a Golgota lépcsőin, Krisztus kínszenvedéseinek színhelyein — érezhetően — vallásos érzületük igénye határozta meg érdeklődésüket. A szentföldi feljegyzések, ennek megfelelően, alaposabbak, élénkebbek — és, ha azt tekintjük, hogy az útleírások éppen azok számára készülnek, akik nem juthattak, vagy juthatnak el a leírt tájakra — hasznosabbak is. Bár az „Afrikai út" Vojnich életművének csak a mezsgyéjére szorul, kiadása mégis jelentős szolgálat a tudomány és a magyar történeti-utazási irodalom számára. Csakis ily módon — a határainkon túl lappangó, sokszor veszélyeztetett források felkutatásával és publikálásával — alakíthatjuk ki nemzeti tudományunk egyetemes állagát. Dr. Krizsán László