Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 8. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1990)

MÚZEUMI HÍRADÓ - Teleki Sámuel szobra Érden (K. J.)

Dcccnwiiuwn Visszaemlékezés a múzeum vajúdására Kerek tíz esztendeje annak, hogy az érdi Földrajzi Múzeum ügye elindult göröngyös útján a megvalósulás felé. Mielőtt az emlékek feledésbe merülnének, hadd idézzem fel ezt a reményekkel és csalódásokkal teli izgalmas időszakot. Egy állandó kiállítás gondolata először 1978-ban vetődött fel az érdligeti Terasz utcában, Martinovich Sándor térképész otthonában. Szaharái expedíciós társam javasolta, hogy rendezzek bemutatót a világ különböző tájairól hazahozott érdekes néprajzi tárgyaimból. Ehhez szívesen hozzáteszi azokat a népi faragványokat, amelyeket ő Afrikából mentett haza. Néhány heti tanakodás után arra a meggyőződésre jutottam, hogy sokkal fontosabb lenne összegyűjteni a nagy magyar utazók és neves geográfusok kallódó relikviáit, és ezek bemutatásához mintegy „körítésként" lehetne felhasználni a mi néprajzi tárgyainkat. De hol helyezzük el a muzeális gyűjteményt és a kiállítást? Akkortájt az érdligeti Casino mögött egy elhanyagolt, de szép park közepén üresen állt egy emeletes épület: ezt szemeltük ki a leendő múzeum céljaira. Úgy véltük, az idő kedvez elgondolásaink megvalósításához, Érd nagyközség ekkor kapta meg a városi rangot. Beadvánnyal fordultam tehát a Hazafias Népfront érdi szervezetéhez és a városi tanács elnökéhez. Arra hivatkoztam, hogy a városi címhez hozzátartozik egy ilyen kulturális intézmény is. Hónapokig vártuk a választ, de az „illetékeseknek" más dolguk volt. Végül sikerült az akkori tanácselnök, Benussi Silvió színe elé kerülnöm, aki kijelentette: Érdnek nem múzeumra, hanem ivóvízre, csatornahálózatra és járdára van szüksége. Aki múzeumot akar látni, utazzon Pestre, ott van belőle elég. Egyébként is a múzeum céljára kiszemelt épületet már eladták a Lapkiadó Vállalatnak. Akadtak azonban a tanácsi vezetők közt néhányan, akik megértették, hogy egy 40 000 lakosú városnak igenis szüksége van saját kulturális intézményekre, többek közt múzeumra is. Vogronics László tanácselnökhelyettes felhívta a figyelmünket arra, hogy a tanácsi irodákat új, modern épületbe költöztetik át a régi műemléki jellegű házból, és ott néhány megürülő helyiségben be lehetne rendezni egy kisebb fajta múzeumot. Ezzel új reménysugár villant fel. A múzeum létesítését kezdettől fogva aktívan támogatta a Magyar Földrajzi Társaság, hiszen annak gondolatát már 1911-ben írásban felvetette a neves geográfus, Teleki Pál. Amikor hír érkezett Érdről, hogy a hivatalok átrendeződése folytán talán mégis lehetőség nyílik a múzeum elhelyezésére, a Társaság elnöke, Radó Sándor 1979. aug. 23-án levelet írt Mondok Pálnak, a Pest megyei tanács elnökének. Ebben segítséget kért ahhoz, hogy a múzeum otthont kapjon a kiürítés alatt álló épület1. ábra. A Budapesti út 9. számú háza Budaörsön, melyet a tanács felajánlott a Földrajzi Múzeum céljaira ben. Mondok Pál külföldi távolléte miatt a levél Cservenka Ferencnéhez, a megyei pártbizottság első titkárához került. Mivel ő mit sem tudott az előzményekről, felháborodott a terven, hogy Érden a tanácsházát egyesek el akarják kótyavetyélni, holott arra a pártnak nagy szüksége van a társadalmi szervek (KISZ stb.) irodáinak elhelyezésére. A tanácsi vezetőket berendelték Budapestre és erélyes dorgálást kaptak. Ezután a „múzeum" szó puszta kiejtése is hosszú ideig halálos bűnnek számított Érden. Ilyen helyzetben máshol, más lehetőséget kellett keresni a múzeum-ügy megoldására. Budapesten nem sikerült üres objektumot találni. Becsei József geográfus. Békés megye tanácselnökhelyettese felajánlott egy régi iskolaépületet a múzeum elhelyezésére, de a nagy távolság miatt erről le kellett mondanunk. Kedvezőbb megoldásnak számított a budaőrsi tanács ajánlata: egy kétszintes öreg ház átadása a település szívében (1. ábra). Ez Budapestről a 40-es busszal könnyen elérhető, viszont egy család kiköltöztetése és az épület felújítása tetemes pénzt igényelt volna. Ezek után 1980 júliusában feleségemmel úgy határoztunk, hogy ellenszolgáltatás nélkül felajánljuk az államnak az érdligeti Sárd utcában levő ingatlanunkat múzeum létesítésére. Egyben vállaltuk, hogy minden megtakarított pénzünket és fizikai erőnket múzeumépítésre szánjuk, csupán azt kérjük, hogy továbbra is ott lakhassunk. A múzeum terveit Kiss Imre érdi építészmérnök készítette el társadalmi munkában, és az előírt mellékletekkel együtt benyújtotta engedélyezésre a városi tanács műszaki osztályán. A Kiss Imre által készített terv (2. és 3. ábra) egyetlen nagy, modern kiállítótermet irányzott elő,