Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 8. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1990)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Papp-Váry Árpád: Magyarok hozzájárulása a világ térképészetéhez
3. ábra. Részlet Miletz sószállítási térképéből ( 1773) (egyszerűsített rajz) kell emlékeznünk arról a néhány magyar felfedező utazóról is, akik elsőnek térképezték Földünk egyes tájait. Valamennyi közül a legjelentősebb a Teleki Sámuel (1845—1916) vezette 1886—1888 közötti kelet-afrikai expedíció! Ennek során fedezték fel és térképezték a Rudolf (Turkana)- és a Stefánia (Chew Bakir)-tavakat, illetve azok környékét. A Turkana-tó déli partján levő tűzhányó neve és a Kenya-hegyen egy tengerszem, illetve egy glaciális völgy neve a térképeken ma is őrzi az expedíció vezetőjének, Telekinek az emlékét. r Reguly Antal (1818—1858) 1843—45 között Észak-Urai területén végzett nyelvészeti kutatásokat, a magyarok finnugor nyelvrokonai (mansik, hantik) körében. Kutató munkájának eredményeként nemcsak az Észak-Urai legelső térképét, de az egyik legkorábbi nemzetiségi térképet állította össze. Térképén különböző színű szalagokkal határolta körül az egyes népcsoportok lakóterületeit ( Ethnographisch-geographische Karte des Nordlichen Ural Gebietes Entworfen auf einer Reise in den Jahren 1844 und 1845 von Anton Reguly. St. Petersburg, 1846). A múlt század második felében Európa legtöbb országa megkezdte területe rendszeres földtani térképezését. A kőzetek időbeli besorolásának nemzetközi egységesítése után szükségessé vált az azonos korú és típusú kőzetek térképi ábrázolásának az egységesítése is. Három évi előkészítő munka után az 1881-ben Bolognában tartott II. Nemzetközi Geológiai Kongresszus fogadta el az egységes térképi jel- és színkulcsot, illetve földtani nevezéktant. A nemzetközi jelkulcs kidolgozásában jelentős szerepet vállaltak a magyarok Szabó József (1822— 1894) és Hantken Miksa (1821—1893) személyében. 1890-ben alakult meg az iskolák és a nagyközönség térképellátását szolgáló első magyar térképkiadó vállalat Magyar Földrajzi Intézet néven. (Az intézet 1948-ig, államosításáig, működött.) Alapítója Kogutowicz Manó (1851 —1908) a századfordulótói 25,5 és 51 cm átmérőjű gömböket exportált olasz, németes szlovén feliratokkal Olaszországba, Németországba és Ausztria Krajna tartományába. Ezen földgömbjeit az 1900. évi párizsi világkiállításon aranyéremmel tüntették ki. Jelentős szerepet vállaltak a magyar tudósok, elsősorban Lóczy Lajos (1849—1920) a nemzetközi 1:1 milliós méretarányú világtérkép tartalmának, ábrázolásmódjának és különösen névírási elveinek kidolgozásában az 1909. évi londoni tanácskozáson. Az itt elfogadott elvek alapján Magyarország 1912ben elkészítette a Budapest-szelvény nyomatát, és azt bemutatta az 1913. évi párizsi tanácskozáson. A tanácskozás ezt a szelvényt ajánlotta a későbbi térképek rajzi kivitelének típusául. 1909-ben adták ki azt a térképtörténeti könyvet, amelyet még ma is fontos forrásmunkaként tartanak nyilván. Teleki Pál (1879-1941) „Atlasz a Japáni szigetek cartographiájának történetéhez" című németül és magyarul megjelent munkájáról van szó. Nemzetközi elismertségét jelzi, hogy a francia Société de Geographie Teleki Pált Jomard-díjjal tüntette ki. A trianoni béketárgyalásokhoz Teleki vezetésével 57, majd 77 térképből álló térképsorozat is készült. A térképek a természet, a népesség, a gazdaság teljes körét felölelték. Később ezek a térképek atlasz formában magyar—angol és magyar—francia nyelven is megjelentek (1919-ben és 1920-ban). A Magyarország gazdasági térképekben című munkát az ország első nemzeti atlaszának is tekinthetjük. Ezekben az atlaszokban jelent meg Teleki Pál népsűrűség figyelembevételével készült nemzetiségi térképe (Ethnographical map of Hungary based on the density of population; Carte ethnographique de la Hongrie construite en accordance avec la densité de la population). A térkép úgy jelöli ki a
