Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 8. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1990)
ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Papp-Váry Árpád: Magyarok hozzájárulása a világ térképészetéhez
A számszerű táblázatokkal kiegészített, egyszerű kivitelű, kéziratos térkép szakmatörténeti érdekessége, hogy elsőnek ábrázolja a folyókon, illetve utakon szállított só mennyiségét egymás mellé rajzolt mozgásvonalakkal. Azaz egy vonal adott menynyiséget szemléltet és több vonal egymással párhuzamos megrajzolásával az egységnyi mennyiség egész számú többszörösét fejezi ki (3. ábra). Sajnos erről az újszerű térképi ábrázolásmódról a külföldi szakirodalom a mai napig sem vett tudomást. A külföldi irodalom szerint a szállított mennyiség térképi bemutatásának első kísérlete Henry Drury Harness (1804—83) 1837. évi Írország térképe. Ezen a térképen is párhuzamos vonalak kötege fejezi ki a szállított áruk mennyiségét. A magyarországi térkép 60 évvel előzte meg ezt a munkát. A barlangok sejtelmes világa nindig vonzotta az embereket. Kisebb barlangokról rrár XVIII. század első felében is készültek térképek. Óriási, több km hosszú valóságos földalatti világot alkotó barlangok közül az aggteleki Baradla volt az első, amelyet pontosan felmértek. A felmérést és az alapján a barlang 1:1295 méretarányú térképét Sartory József (1760—1838) készítette 1794-ben a barlang akkor ismert 1,6 km hosszú szakaszáról. 1810. január 14-én, Magyarországon ritka földrengés rázta meg Mór környékét. A földrengés sújtotta területet a budai egyetem két professzora (Kitaibel Pál, M57—1817 és Tomcsányi Ádám, 1755—1831) bejárta és tapasztalataikról latin nyelvű könyvet jelentettek meg. ( Dissertatio de terrae motu Moóriensis 1810, Buda, 1810.) A könyvhöz mellékelt térképen ferde templomtoronnyal és a torony ledűlő tetejével jelezték a legerősebben megrázott, legtöbb kárt szenvedett településeket. Eldűlő torony, illetve lebillenő toronysüveg jelzi a további fokozatokat. Azoknál a településeknél, ahol csak érezték a földrengést, de az épületekben nem keletkezett kár, ott az első lökés irányát nyilakkal mutatják. A szerzők a legnagyobb kárt szenvedett területeket pontsorral vették körül (4. ábra). A legsúlyosabb károkat szenvedett területek körülhatárolásával, korukat messze megelőzve, még megnevezés nélkül, lényegében elsőként alkalmazták az izoszeisztát (az azonos megrázottságú területeket határoló vonalakat). Az izoszeiszta elnevezést R. Maller angol természettudós vezette be az 1857. december 16-i nápolyi károkat ábrázoló térképén. A Mikoviny javasolta országos felmérést 1766— 1785 között a katonák hajtották végre. A felmérés során készített 1:28 800 méretarányú felmérési és az azokból levezetett térképek sajnos szigorúan titkosak voltak. A gazdasági életnek azonban szüksége volt áttekintő térképekre. 1806-ban jelent meg 9 szelvényen Lipszky János (1766—1826) szerkesztésében az ország 1:469 000 méretarányú (208 X 158 cm nagyságú, 12 szelvényből álló) térképe. A térképhez névmutató kötet is készült, amely 30 000 település (város, falu, puszta) nevét és a különböző (latin, magyar, német horvát, szlovák, román) névváltozatokat is közli. A munkát nagy nemzetközi elismerés fogadta, több külföldi tér2. ábra. Hell Miksa Hold térképe (1764) képnek szolgált alapjául. Például 1817-ben Skóciában, Edinburghban jelent meg kisebbített változata (Hungary reduced from the large maps of Lipszky ). Külföldön a legnagyobb elismerést kiváltott magyar térkép Aszalay Józsefnek (1798—1874) az érdemrendek rajzaival díszített (1:706 000 méretarányú, 125X146 m nagyságú, 7 lapon levő) latin nyelvű munkája volt (1830—38). Ez az első magyar térkép, amely kőnyomással készült. A szép kivitelű térkép szerzőjét munkája elismeréseként V. Ferdinánd magyar király és osztrák császár, XII. Leó pápa, a portugál, a porosz és a würtenbergi király, továbbá a toscanai herceg különböző címekkel és elismerésekkel tüntette ki, a párizsi statisztikai társaság pedig tagjai közé választotta. Az Osztrák—Magyar Monarchia létrejötte, 1867 után Tóth Ágoston (1812—1889) egy önálló, polgári célú térképészeti intézet felállítását szorgalmazta. Az új intézet feladatainak, felépítésének, költségvetési igényeinek pontosabb meghatározása érdekében kéthónapos európai tanulmányútra ment, és 9 ország 20 térképkészítő intézményét kereste fel. Hazatérve könyvben összegzi tapasztalatait. Az 1869-ben kiadott „A helyszínrajz és földképkészítés történelme, elmélete és jelen állása'''' című könyv világviszonylatban is a térképtudomány legelső összefoglalása. Könyvét németre is lefordította, de a magyar és a nemzetközi tudomány kárára nem talált rá kiadót. A magyarországi térképészeknek szakmánk fejlődésére gyakorolt hatásáról beszélve feltétlenül meg
