Dr. Balázs Dénes szerk.: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 8. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 1990)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Egy misszionárius drámája (B. D.)

EGY MISSZIONÁRIUS DRÁMÁJA Történelmi színmű Orosz László életéről Újabb páratlan értékes kézirattal gazdagodott a Magyar Földrajzi Múzeum archívuma. Szabó László argentínai magyar író és újságíró az 1960-as évek közepén „Orosz László hazatér" címen színpadi drámát írt a tragikus sorsú hittérítőről. A három felvonásból és hat képből álló darabot a Buenos Aires-i Magyar Színjátszó Társaság 1969. július 19-én mutatta be nagy sikerrel. A darab eredeti szövegkönyve az idők során elkallódott, és csak hosszas keresés után talált rá Czanyó Adorján, az argentínai Magyar Hírlap főszerkesztője. A 49 gépelt oldalas kézirat talán a színmű utolsó, egyetlen létező példánya, melyet megtalálója múzeumunknak ajándékozott. A kézirat — a korabeli sajtóméltatásokkal kiegészítve — Theész János Buenos Aires-i magyar orvos és a budapesti argentin konzul magyar származású feleségének közvetítésével került haza. A színmű főhőse, Orosz László (1697—1773) jezsuita szerzetes, akinek minden vágya az volt, hogy eljusson Dél-Amerikába és ott a „vad" indiánok között hittérítő munkát végezzen. Óhaja teljesülni látszott, amikor rendjének generálisa engedélyével 1729 áprilisában argentínai földre léphetett. A Jézus-társaság helyi vezetői azonban felismerték Orosz László magas műveltségét, ezért a cordobai egyetemükre osztották be oktatónak. Orosz többször kérelmezte, hogy küldjék az indiánok közé hittérítői munkára, de csak egyszer nyílt alkalma, hogy sorra látogassa a paraguayi missziós telepeket (redukciókat). Itt találkozott magyar rendtársaival, Limp Ferenccel és Szerdahelyi Ferenccel. Orosz László vagy spanyolosan Ladislao Oros közel négyévtizedes oktatói működése alatt jelentős szerepet játszott a La Plata-vidék kulturális életében, az ő nevéhez fűződik az első nyomda felállítása Cordobában (1758). A színdarab cselekményei nem Argentínában, hanem Nagyszombatban és Csicséren, Orosz László Ung megyei szülőfalujában, valamint Bécsben játszódnak. Misszionáriusunk ugyanis 1768-ban visszatért hazájába — de nem önszántából. Rendjének tagjait 1767-ben spanyol királyi rendelettel kiűzték a dél-amerikai spanyol gyarmatokról. Oroszt is börtönbe zárták, de viszonylag hamar sikerül kiszabadulnia. Az ősz tudóst a nagyszombati jezsuita kollégium rektorává nevezték ki. Nem sokáig munkálkodhatott, mert jött a következő csapás: 1773ban XIV. Kelemen pápa az egész rendet feloszlatta, így a nagyszombati rektori székbe is világi ember került. Mindehhez járult Orosz László egyéni csalódottsága: a hittérítői elhivatottság kudarca, melyet saját rendjének katonás fegyelme okozott. A színműben végig követhetjük Orosz László belső vívódását, a rendi fegyelem és az egyéni vágyak közötti vergődését, a politikai cselszövések elleni reménytelen küzdelmét. MAGYAR^SZINJâTSZO/TARSÀSAG (COMPAN IÁ: TEATRA.I HUNGARA) BEMUTATJA (PRÉSENTA) 1969 Julius hó 19. -én este 20 órakor, a Colegio "La Salle" színháztermében Riobamba 650 SZABÓ LÁSZLÓ "OROSZLÁSZLÓ HAZATÉR" cimü történelmi színművét 3 felvonásban, /hat kép/ EL RETORNO DE LADISLAO OROSZ Obra teatral en 3 actos dividida en 6 cuadros de Ladislao Szabó A Buenos Aires-i ősbemutató plakátja Mindebből következik, hogy az „Orosz László hazatér" nem könnyed színpadi játék, hanem fajsúlyos gondolatokkal teli emberi dráma. Ennek ellenére az akkori népes Buenos Aires-i magyar emigráció körében nagy sikert aratott a darab, erről a Buenos Aires-i Magyar Hírlap 1969. júliusi 110. száma három hasábos cikkben számolt be. A darab főhősét, Orosz Lászlót a népszerű emigráns színész, Hajmássy Miklós alakította. A siker ellenére az ősbemutatót újabb előadások nem követték. Szabó László színpadi művének kettős kulturális jelentősége van. Színháztörténeti értéke abban rejlik, hogy Dél-Amerikában ez volt az egyetlen ott született magyar nyelvű színdarab, melyet egy ottani önálló magyar színjátszó társulat mutatott be. A színműnek földrajzi ufazástörténeti értéke is van. Szabó László ugyanis nemcsak Ács Tivadar irodalmi anyagait használta fel a dél-amerikai magyar misszionárius utazókra vonatkozóan, hanem azokat saját kutatásainak eredményeivel egészítette ki. A műfaj korlátai miatt az adatok eredetét nem közölhette, ennek ellenére a színdarabba beépített